H.S.
Kádárista reflexek
Interjú Bozóki Andrással, az első Gyurcsány-kormány kultúráért felelős miniszterével

Blogjában panaszkodott arról, hogy Szabó István Oscar-díjas filmrendező az Ön háta mögött kérte meg a miniszterelnököt: hadd maradhasson felesége a Nemzeti Filmarchívum vezetője. Ennyire érzékenyen érintette az ügy?
- Személyesen nincsenek negatív érzéseim se Szabó Istvánnal, se mással szemben. Egyszerűen ragaszkodtam bizonyos demokratikus alapelvekhez, törvényes előírásokhoz, amelyek kimondják, hogy ha valakinek lejárt a mandátuma, akkor a helyére pályázatot kell kiírni.

Fotó: Somorjai L.

A demokrácia arról szól, hogy a pályázattal elnyert tisztségeket csak egy időszakra tölti be az ember. A törvény mindenkire vonatkozik. Úgy gondoltam, hogy ebben is példát kell mutatni a Kádár-korszakhoz képest, amikor a jeles művészek, alkotók, írók, rendezők egyszerűen elmentek Aczél Györgyhöz, és ott négyszemközt megbeszélték, hogyan alakuljon a magyar kultúra irányítása. Minden tekintetben szakítani akartam ezzel a politikai kultúrával és paternalista kulturális irányítással, de úgy vettem észre, hogy vannak olyanok, főleg az idősebb generációban, akik reflexszerűen a régi korszak érdekkijáró rendszerében gondolkodnak, e szerint mennek el vagy a miniszterhez, vagy akár a miniszterelnökhöz is.
Hogyan minősítené a miniszterelnök eljárását?
- Egykori érintettként nem lenne helyes, ha minősíteném. Jogi értelemben a miniszterelnök bármilyen, kormányt érintő ügyben eljárhat, bármilyen ügyet magához vonhat. Indokait nem köteles megosztani a beosztottjával. Kapcsolatunk kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapult, ezért is lepődtem meg rajta. Éppen ő beszélt arról az MSZP februári kongresszusán, hogy határozottabb szakításra van szükség a kádárizmussal, annak politikai kultúrájával. Nem lehet egyszerre igent mondani a demokráciára és a Kádár-rendszerre. Miniszterként magam is ezt képviseltem. A kulturális intézményrendszer finanszírozásában például még nem fejeződött be a rendszerváltás. Azok az intézményvezetők, akik a régi rendszer privilégiumait élvezték, nem nézték jó szemmel reformszellemű próbálkozásaimat, és nyilvánvalóan az MSZP sem akart frontot nyitni velük szemben a választási kampány idején. Fontos volt számukra, hogy ebben az időszakban ne legyenek konfliktusaik mondjuk Szinetár Miklóssal, Szabó Istvánnal vagy Petrovics Emillel.
Milyen átjárás, összefüggés van vagy kellene hogy legyen a politika és a kultúra között? Melyik dominálhat a másik fölött?
- Egyfelől létezik a politikai kultúra, amely meghatározza, hogy egy ország milyen gyakorlatokat, szokásokat sajátít el, és a politikáját, közügyeit hogyan intézi. Másfelől pedig van kulturális politika, amelyik nem független az előzőtől, és azzal foglalkozik, hogy meghatározza a hosszú távú kulturális programokat és fejlesztéseket, illetve hogy rendezze azokat a kulturális konfliktusokat, amelyek időről időre megjelennek. Milyen legyen például az intézményfenntartásra és az új programok finanszírozására fordítandó pénzek aránya? Magyarország kulturális intézményrendszerét tekintve nagyon gazdag ország, Budapesten és a vidéki városokban is rengeteg színház, mozi van, de a kultúra nagyrészt továbbra is állami finanszírozástól függ, és ezért újra és újra komoly konfliktusokkal terhelt terület. A demokratikus politikai kultúra segíthet abban, hogy a kulturális politika sikeres legyen.