Hetek XI. évfolyam, 12. szám, 2007. március 23.

„Hány éves? Volt már emlőszűrésen? Hallott már az emlőszűrő programról?” - szegezi nekem kérdéseit dr. Demeter Jolán, a Magyar Rákellenes Liga alelnöke, amint leülünk beszélgetni. „Nem” - vallom be kissé meghökkenve. „Akkor elég rosszul kommunikálunk!” - vágja rá a doktornő. Tény és való: egyes nyugat-európai országokban a rákbetegeknek jóval magasabb a gyó-gyulási aránya, mint hazánkban, és ennek fő oka nem a gyógyítás színvonalában, hanem a hatékony megelőzésben, a szűrésben keresendő.

Igaz-e, hogy az emlőrák az egyik legnagyobb halálozási arányt produkáló rákfajta?
- Európában, így Magyarországon is a nőket valóban a mellrák érinti a legsúlyosabban. Európában évente mintegy 250 ezer esetet, hazánkban 6200 megbetegedést diagnosztizálnak, és ez a szám egyre nő. Sajnos a halálozási arány is emelkedik - nálunk évente mintegy 2300-2400 halálesetet regisztrálnak. De jelentős mértékben csökkenne a halálozás, ha minél többen vennének részt az emlőszűréseken.
Hogyan segíthet a szűrés?
- A korai stádiumban észlelt daganatok esetében nagyon jó, 90 százalékos a betegek túlélési esélye. De az előrehaladott állapotban felfedezett emlőrák esetében kevés az esély.
A kötelező szűrés bevezetését megelőzően a megbetegedések 80-90 százalékát a nők maguk észlelték, a legtöbbször azonban túlságosan későn. Ma félnek eljönni a szűrésre, pedig az emlőrák már nem jelent halálos betegséget, sőt: míg a hetvenes években majdnem minden műtét melleltávolítással végződött, manapság már a daganatos megbetegedések 60-70 százalékában emlőmegtartó műtétek történnek. Az időben felfedezett daganat (5-10 milliméter közötti) a műtétes eltávolítás és a megfelelő kezelés után gyakorlatilag teljesen meggyógyul, az élettartamot nem rövidíti. Ha a daganat 10-20 milliméter nagyságú, illetve e fölötti, az áttétek száma arányosan nő.
Ha bármi változás van, menni kell a szűrésre?
- Nem: előbb, mert ha észlel valamit, akkor már sokszor késő! A mammográf vizsgálatok a mellben lévő elváltozás felfedezésében 95 százalékos biztonságúak. Ám a halogatás más rákbetegségek kapcsán is halálos kimenetelű lehet. Volt olyan férfi orvoskollégám is, akinek évek óta véres volt a vizelete, de nem vizsgáltatta meg magát, mert félt attól, hogy rákos. Túl késő volt, mire orvoshoz fordult, és hamar elvitte a húgyhólyagrák.
Úgy tudom, önt is megtámadta az emlőrák.
- Édesanyám és a bátyám is rákban halt meg, így szinte nem is lepődtem meg, amikor megbetegedtem. Radiológus vagyok, mindig én vigasztaltam és bátorítottam a betegeket, sőt egy emlőrákklubot is alapítottam. Hat évvel ezelőtt azonban egy gyorsan növekvő daganatot találtam a saját mellemben. Pontosan tudtam, hogy ha a rákot idejében diagnosztizálják, gyógyítható. Három gyermekem - ahogy az emberek általában - úgy fogta fel, hogy a pozitív eredmény egyenlő a halálos ítélettel, ezért nagyon megijedtek. Orvos férjem szintén nagyon aggódott, így én vigasztaltam a családomat is. Hívő vagyok, így bármi is legyen a sorsom, elfogadom, de azért reménykedtem abban, hogy a teremtőm gondoskodik rólam, és minden rendben lesz. A műtétre 2001 márciusában került sor, és utána hamar felépültem.
Mely korcsoportot érint leginkább az emlőrákbetegség?
- A szűrésre 45 és 65 év közötti nőket hívunk kétévente, a meghívót postán kapják meg, és a vizsgálat ingyenes. Ám sajnos a nők 40 százaléka egyáltalán nem megy el szűrővizsgálatokra. Viszont érdekes módon a halálozási statisztikák azt mutatják, hogy a mellrák valójában nem a szegénység, hanem a jólét betegsége.
Hogyhogy?
- Általánosságban elmondhatjuk, hogy korunk civilizált, városias életmódja erősíti a megbetegedési hajlamot. Ilyenek az étkezési szokások: a magas kalóriatartalmú, zsíros ételek, szénhidrátok és a kevés zöldség- vagy gyümölcsfogyasztás. Kiemelném továbbá az alkoholfogyasztás és a dohányzás szerepét, és legfőképp a mozgásszegény életmódot, az elhízást. Hogy csak egy példát mondjak: az amerikaiak körében, amióta megváltoztatták az étkezési szokásaikat - reggel nem nehéz ételekkel, tojásrántottával, felvágottal, süteményekkel kezdik a napot, hanem gyümölccsel és friss zöldséggel, müzlivel -, látványosan csökkent a rákos megbetegedések és a rákban meghaltak száma is. Ennyit jelent a változás. Hozzátenném, Japánban és a keleti országokban kifejezetten az étrend miatt a legalacsonyabb a világon a mellrákos megbetegedések száma. Hal, csirke, szója, rizs, sok zöldség és gyümölcs, ez a titkuk.
Hogyan áll országunk az emlőrákszűrés tekintetében a nemzetközi ranglistán?
- Nem rosszul, de vannak nálunk sokkal jobb eredmények is - igaz, máshol a propagandának is nagyobb múltja van. Viszont a hatékonysághoz elengedhetetlen az egymásra való odafigyelés a rokonok, barátok, szomszédok között. Ezen a területen főleg vidéken vannak jó tapasztalatok. Több olyan polgármester van, aki buszt bérel az asszonyoknak, hogy mindenki eljusson a városba a vizsgálatra.
Melyek a főbb rizikófaktorok, az életmódbeli szokásokon kívül, amiket még szem előtt kell tartanunk?
- Nagyobb a rizikó a nem szült nőknél, illetve olyan asszonyoknál, akik csecsemőjüket nem szoptatták, vagy akik későn vállalnak gyermeket, továbbá akik hormonpótló kezelésen estek át. A sugárkezelés és a környezetszennyezés is súlyosan veszélyeztető tényezők. Az eseteknek csupán 5 százaléka alakul ki „örökletes” (genetikai) alapon.
Gondolom, a stressz is befolyásoló.
- Ugyan, ki ne stresszelne manapság? Én inkább a depressziót említeném. Sokéves megfigyelések igazolják, hogy a depresszióban szenvedő emberek közül több lesz rákos beteg, mint a nem depressziósak közül. Akárcsak a többi esetben, itt is az immunrendszer legyengüléséről beszélhetünk.
Milyen tévhitek léteznek a rák körül?
- Talán az a legdrámaibb, hogy számos olyan beteget veszítettünk el, aki - már tapintható daganatával - nem megfelelő képzettségű természetgyógyászhoz fordult, nem megfelelő kezelésben részesült, és emiatt későn került orvoshoz. Ha időben jött volna, még élne.