Kereken egy évvel az izraeli választások után Ehud Olmert miniszterelnök és
a vezető kormánypárt, a Kadima támogatottsága gyakorlatilag megszűnt, egyes
mérések szerint alig két (!) százalék. Izrael, miközben az iráni atomprogram
miatt történetének legsúlyosabb fenyegetésével néz szembe, politikai és morális
válságot él át. Mi okozta a békében és háborúban egyaránt sikertelen Ehud Olmert
tündöklését és bukását?
Az új párt - melyet alig másfél éve az akkori miniszterelnök, Ariel Saron
azért alapított, hogy megszabaduljon a gázai kivonulást ellenző likudbeli
többségtől és nagy ellenlábasától, Benjamin Netanjahutól - a tavaly márciusi
választásokon meggyőző sikert aratott, bár a sikerben a legnagyobb szerepet
minden bizonnyal a kómában fekvő Saron, illetve Saron hatalmas erkölcsi és
katonai nimbusza játszotta. A Kadima és Olmert tiszta lappal és ezzel az óriási
erkölcsi többlettel indulhatott, tehát jelentős eséllyel, de ezt alig fél év
alatt eljátszotta.
Olmert talán túlságosan bízott abban, hogy a Saron név olyan aranytartalék,
amely a végsőkig kitart. Az első megdöbbentő lépés Amír Perec kinevezése volt a
honvédelmi miniszteri posztra, azé a Perecé, akinek semmi számottevő katonai
múltja nincs. Izraelben ez gyakorlatilag elfogadhatatlan, ha valaki a honvédelmi
tárcára pályázik. Politikusként is igencsak kétséges hírnévnek örvend, az
izraeliek többsége számára Perec neve egyenlő az országot megbénító
sztrájkokkal. Az Olmert és Perec által vezetett védelmi kabinet, kiegészülve a
high-tech hadviselés bűvöletében élő és azóta lemondott Dan Haluc vezérkari
főnökkel, gyengén vizsgázott a libanoni háború idején, s nem alkalmasságát,
hanem alkalmatlanságát bizonyította.
Izrael azonban nem következmények nélküli ország, és a súlyos hibák eddig Haluc
posztjába és az Olmert-kormány népszerűségébe kerültek.
....