Hetek XI. évfolyam, 11. szám, 2007. március 17.

Ön melyiket választaná: a kétszámjegyű kamattal „megáldott” forinthitelt vagy a csupán egyszámjegyű kamatot „kérő” euró- vagy svájcifrank-hitelt? Egyszerűnek és logikusnak tűnik a válasz. A baj csak az, hogy a devizahitelek megértéséhez nem elég a kamat nagyságát ismerni. Itt muszáj lesz száraz, közgazdaságtani összefüggéseket is megértenünk, hacsak nem akarjuk magunk alatt vágni a fát. Kezdődhet az agytorna!

Először is, a deviza lényegében ugyanaz, mint a valuta, csak devizának nevezik azt a külföldi pénzt, ami a számlákon van, és valutának azt, ami éppen a kezünkben.
Miután tisztáztuk, hogy miről is beszélünk, fel kell tennünk magunknak egy fontos kérdést: honnan van a bankoknak pénze? Az első lehetséges válasz: tőlünk. Igen, ez igaz, de mi van akkor, ha a náluk elhelyezett betétek összege éppen nem fedezi a hiteligénylések összértékét? Ekkor jön a képbe a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Mivel az MNB joga a „pénzverés”, illetve bankjegynyomtatás, logikus, hogy ő juttatja el ezt a plusz pénzt valahogyan a bankokhoz is. Na de nem ingyen! Ennek a pénznek az „árát” mondják ki akkor, amikor kéthetente összeül a Monetáris Tanács és megállapítja a „jegybanki alapkamat mértékét”. Rögtön le is vonhatunk egy lényeges következtetést: ha az Európai Központi Bank (EKB) kisebb alapkamatot határoz meg, mint az MNB, ez azt jelenti, hogy az euróövezetben olcsóbb a pénz, azaz relatíve olcsóbban lehet pénzhez jutni. Ezt jegyezzük meg!
Tehát a bankok kéthetente megismerik az új tarifát. Ezek után úgy kalkulálnak, hogyha nekik 1 forintért 5 forintot kell fizetniük az MNB-nek (szerencsére azért itt még nem tartunk!), akkor ő ezt biztosan legalább 6 forintért fogja továbbadni, illetve a nála betétként elhelyezett 1 forintokért is legfeljebb 4 forintot fog fizetni. Valamiből nekik is „élni kell”! És itt kanyarodunk vissza az Európai Központi Bankhoz! Ha 1 euró megszerzése kevesebb ráfizetéssel jár, mint 1 forint megszerzése, akkor a bankok eurót fognak venni, és ezt is fogják hitelként adni az embereknek. (A svájci frank, illetve japán jen esetében is hasonló logika működik, csak ott a svájci, illetve japán jegybank diktálja az ütemet.) Innen erednek tehát a fentebb írt egyszámjegyű kamatok. Minden rendben is volna, ha nem kellene szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy mi viszont - ha törik, ha szakad - forintban kapjuk a fizetésünket. Hogyan szerezzünk valutát? Fontos tudnunk, hogy a bankok általában hátrányosabban váltják a pénzünket, mint az útszéli „cséndzs mani”. Egy devizahitel esetében viszont nincs választási lehetőségünk: mi befizetjük a törlesztést forintban, a bank pedig átváltja euróra, és úgy vonja le a hitelünk összegéből. Némi konverziós díj ellenében.
A jegybanki kamat változásának hatására mozdulhat a forint árfolyama: kamatemeléskor erősödhet (azaz kevesebb forintot kell 1 euróért fizetnünk), kamatcsökkentéskor gyengülhet (azaz több forintot kell 1 euróért fizetnünk). Aki devizában vesz fel hitelt, annak jó hír a magyar kamatemelés és külföldi kamatcsökkentés, de rossz hír a magyar kamatcsökkenés és a külföldi kamatemelés. Az első esetben ugyanis csökkennek a forintban kifejezett törlesztőrészletek, az utóbbiban viszont növekednek.
Habár a fentiekből úgy tűnik, hogy nem árt előtte közgázra járnia annak, aki devizahitelt akar felvenni, a magyar lakosságot ez nem riasztja el. 2004 óta hiteleink többségét devizában vesszük fel. (Emlékezzünk, akkor kiugróan magas volt a jegybanki alapkamatunk!) Ennek aránya mostanság 90 százalék. Ez sajnos nem kedvez a magyar gazdaság számára, hiszen ekkor a gazdaság egészében több devizára, illetve valutára van szükség, amit nem a szomszédos pincében nyomtatunk.
Mostanában egyre több az akciós, akár 1 százalék alatti kamatozású devizahitel. Ilyenkor a bankok nem a kamatba, hanem más díjtételekre építik a hasznukat. Vegyük észre, hogy az ilyen ajánlatok legfeljebb fél évig állnak fenn, noha a hitel futamideje 5-10 év. A devizahitelek kamatperiódusa (3, 6, 12 hónap) mutatja, hogy a banknak milyen időközönként van joga felülírni eredeti kamatajánlatát.
Egy 10-15 éves futamidejű devizahitel esetén reális kérdés lehet: mi történik, ha közben nálunk is bevezetik az eurót? Ez azt jelentené, hogy az euróhitelek árfolyamkockázata azonnal megszűnik, mert az árfolyamrögzítés időpontjától az euró/forint árfolyam már nem változhat. Az euró bevezetésével az átváltással járó költségek is megszűnnek, mert az euróhiteleket nem kell többé forintra váltani.