Az Európai Unió és az Egyesült Államok titkosszolgálatai hajba kaptak az
Amerikába induló légi utasok adatbázisán. Február végén Brüsszel bejelentette,
hogy igényt tart az Európából Amerikába utazó utasok adataira, de Washington a
brüsszeli European Voice című hetilap szerint nem bízik az európaiakban, és
visszatartja az információkat.
2001 szeptember 11-ét követően az USA egy sokak által bírált, bonyolult
beléptetési rendszert vezetett be légikikötőiben. Az Egyesült Államokba való
belépés során számos állam polgáraitól ujjlenyomatot vesznek és más, személyhez
kötődő adatokat rögzítenek a terrorizmus elleni harc jegyében. A sokat kritizált
és egyes vélemények szerint az emberi jogokat is sértő módszer az Egyesült
Államok számára egy olyan adatbázis létrehozását teszi lehetővé, amelyet a
terror elleni harcban akár a 9/11-es merényletekhez hasonló akciók
meghiúsítására is felhasználhatnak.
Európában a madridi és a londoni terrortámadások után a szolgálatok mindent
elkövetnek, hogy a hasonló eseményeket meghiúsítsák. Az adatok analizálása
megkönnyítheti a terroristák neveinek, illetve álneveinek, valamint tartózkodási
helyének felkutatását, mozgásuk beazonosítását, emellett a szervezett bűnözés
elleni harcban is használható. Az Europol és az Eurojust is jelezte, hogy igényt
tart az információkra.
Eközben fehér házi tanácsadók figyelmeztettek, hogy amíg Európában több
helyen - így Olaszországban is - eljárásokat folytatnak a Központi Hírszerző
Ügynökség (CIA) ügynökeivel szemben, valamint a CIA terrorizmussal vádolt
rabokat szállító légi járatai után nyomoznak, és eljárásokat kezdeményeznek,
addig ne lepődjenek meg azon, ha ez feszültségeket okoz, és meghiúsítja az
adatbázisok kért cseréjét.
John Bellinger, a washingtoni külügyminisztérium jogi tanácsadója brüsszeli
látogatásakor elmondta, hogy amíg a munkájukat végző amerikai ügynököket
hurcolnak meg Európában, addig nem lehet titkosszolgálati együttműködésről
beszélni. Bellinger leszögezte, hogy még nem kaptak hivatalos kiadatási kérelmet
Olaszországtól, de „amerikai állami tisztviselőket nem adunk ki”, akkor sem, ha
ilyen kérelem érkezne. Bellinger igazságtalannak nevezte az Európai Parlament
elmarasztaló jelentését a CIA illegális tevékenységéről, többek között
repülőgépeinek titkos berepüléseiről.
Philip Davies, a Brunel Egyetem titkosszolgálati és biztonságtechnikai oktatási
központjának igazgatója még továbbment, és elmondta, hogy szerinte az amerikai
illetékesek nem bíznak európai kollégáikban, sőt attól tartanak, hogy az
amerikaiak kérdezési technikáit nyilvánosságra hozva ellenük fordíthatják az
átadott információkat. „Az Egyesült Államok nem bízik az európai biztonsági
rendszerben. Nem teljesen biztosak benne, hogy az európaiak nem állítják a
hátukba a kést” - nyilatkozta a neves szakember a brüsszeli European Voice
hasábjain. Gus Hosein a Privacy Internationaltól így folytatta: „Az amerikaiak
óvakodnak a titkosszolgálati információk megosztásától. Számukra ez csak
külön-külön az egyes országokkal és informális csatornákon keresztül képzelhető
el, míg az európaiak ezt formálisan és központilag kérik.”
Az Európai Parlament képviselői is hozzászóltak az afférhoz. Sophie Veld holland
liberális képviselőnő szerint „az információcsere jó dolog, de csak világos
adatkezelési szabályok esetén, jelenleg pedig nem léteznek ilyen átlátható
szabályok”. Franco Frattini, az EU biztonságpolitikai biztosa pedig
bejelentette, hogy le kívánja csökkenteni az Európából Amerikába történő
információáramlást.
John Bellinger
Ezzel szemben az amerikaiak is egyre több adatot gyűjtenek be. Az Egyesült
Államok szolgálatai nemcsak a légi utasokról, hanem az internetezőkről is komoly
adatbázissal rendelkeznek. A Carnivore („húsevő”) program jelenleg DCS1000 néven
fut és vizsgálja át e-mailek millióit, sokak szerint személyiségi jogokat,
például a levéltitkot is sértő módon.
Az adatbázisokon való marakodás nem új keletű a nyugati titkosszolgálatok
között, a műholdas telefonlehallgatások is hasonló vitákat generáltak évekkel
ezelőtt. A szolgálatok július végéig kaptak határidőt a megegyezésre, ami a
közös érdekek miatt végülis valószínűleg még szorosabb adatáramlást fog
eredményezni az óceán két partja között.