Munkatársunktól
Jó zsidók és rossz zsidók
Polgári esték a Fidesz szervezésében

Hol nyílt, hol kódolt zsidózással telt a békéscsabai „Polgári esték” rendezvénysorozat nyitó előadása. Bayer Zsolt a fideszes polgármester vendégszeretetétől és helyeslő pillantásaitól övezve uszította ötszáz fős hallgatóságát.

Bayer Zsolt publicista, Orbán elnök úr személyes jó barátja, a „polgári megmondó ember” dél-amerikai gerillavezérek zubbonyát idéző zöld katonai szerelésben feszít a színpadon. A közel ötszáz fős hallgatóság iszsza minden szavát, bár mint mondja, unja ezt a szerepet. Az anyázás előtt kötelező kultúrprogram következik, máskülönben kárba veszne az a három hónap, amit 2005 nyarán forgatással töltött Szibériában. Tudjuk meg, hogy a művész úr egyáltalán nem politizálna, hanem filmezne és novellákat írna, ha Magyarország nem a „hülyék paradicsoma” lenne. De az, és Amerika is, amelyről gyerekként álmodott. Így maradt igazi szerelme a klasszikus orosz kultúra: Dosztojevszkij, Puskin és a többiek. Aztán jön az első nyomdafestéket nem tűrő poén, melyen a főként nyugdíjasokból álló polgári közönség vicsorogva röhög, de csapkodja a térdét a házigazda Vantara Gyula fideszes polgármester is.
Indul a vetítés, így kisurranva az előtérbe, van idő megnézni a tavaly őszi rendőri brutalitásról szóló kiállítást. A borzalmas látvány a vezérszónokot is kicsalja, de mint kiderül, csupán az érdekli, fogy-e a DVD-je. Sajnos gyengén, szegény környék a Viharsarok, nyolcezer egy filmért valóságos pazarlás. A kolimai haláltáborokról szóló összeállítás végén az orosz táborok valóságát külön elmagyarázza a megjelent „büdös szoci ügynököknek, hogy ne menjenek haza hülyén”. Krausz Tamásra keni, hogy az egyetemeken szovjet munkatáborokat tanítanak a haláltáborok helyett, és ez az a pont, ahol elkezdődhet a kendőzetlen zsidózás. A név hallatán fujjolásban tör ki a közönség, az egyik bekiabáló pedig azt javasolja: „oda vigyék a zsidót”. A szónok ért a drámához, és hamar lehiggasztja a jó népet: „szégyen, hogy arra a hatvanmillióra senki nem emlékszik, míg Auschwitzban lassan elkopik a kilincs”.
Rátérve a belpolitikára - ki érti? - menten a zsidókérdés kerül terítékre. „Megtanultuk, hogy ha bajban vannak a büdös komcsik, rögtön antiszemitizmussal vádolnak bennünket” - mondja. Majd a sorok közt megbúvó „komcsi testvéreket” tegezve szólítja meg: - „Aljas, undorító egy banda vagytok, éljetek ti is, de minden és mindenki elnyeri a büntetését.” A polgármester nem tűnik zavartnak, sőt hevesen bólogat a következő epizódhoz is. „Nem a rendes zsidók miatt van antiszemitizmus, hanem amiatt a néhány tetű miatt, aki zsidónak titulálja magát, aki politikai okokból ordibálja az antiszemitizmus vádját.” Szóval van jó és rossz zsidó, és különben is, neki már rég megmondta egy rabbi ismerőse, hogy ha pogromok lesznek újra az utcákon, akkor azok az SZDSZ miatt lesznek. A szónok a sűrű antiszemita bekiabálásoktól erőre kapva tisztázza az örök kérdést, hogy kik a magyar zsidók, és kik azok, akik „ugyanolyan sz…rok zsidónak, mint magyarnak”. Radnóti, Karinthy, Szerb Antal még holtukban is átmennek Bayer Zsolt szűrőjén, de a többi „kozmopolita, senkiházi” nem. Történelmileg ez úgy néz ki szerinte, hogy ha nincs „Horthy kormányzó úr őméltósága, akkor most nincs ország, nincs haza, mert Kun Béci meg Károlyi Misi haza vágták volna a nemzetet”. Kiderül, hogy „Miklós bá’” szinte az egész budapesti zsidóságot megmentette, hiszen ha nem így lett volna, akkor nem mászkálna belőlük ennyi a fővárosban. Antonescu bezzeg mindet eltakarította Romániában. „Tette volna meg itt is” - fejeli meg valaki a lelkes közönségből, de a szónok nem reagál.
A polgármester sem szól, pedig tudja jól, hogy gyakorlatilag valamennyi zsidót elpusztították városából.
Bayer órájára pillantva riadtan konstatálja, hogy túlbeszélte az időkeretet. Már csak annyi fér bele, hogy bár a holokauszt borzalmaira nincs magyarázat, „a nyilasok azért hamar átöltöztek ávósnak, mert Rákosi becsülte a szakértelmet már akkor is”. Zárásnak két Gyurcsány-vicc és kiállás Sólyom László mellett, hogy Erdélybe ment, és nem „ezekkel húzogatja” a nemzeti lobogót.