Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Mór: fatális véletlenek sorozata?
Exkluzív interjú Bolcsik Zoltánnal, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatójával

Bár jogi értelemben még Kaiser Ede a móri gyilkos, N. László és W. Róbert beismerő vallomása óta szinte biztos: közel öt éven át tévúton járt az igazságszolgáltatás. A főnyomozó százévente előforduló véletlenekkel és Kaiserék együttműködési készségének teljes hiányával magyarázza a történteket.


Fotó: Somorjai László

Kaiser Edét és Hajdú Lászlót úgy ítélték el a móri bankrablás ügyében, hogy nem volt DNS-minta, nem találták meg az ujjlenyomatukat, nem került elő a gyilkos fegyver, és egyikük sem ismerte el a bűnösségét. Mi szólt ellenük?
- A Kaiser-Hajdú páros esetében egy egymásra épülő bizonyítékrendszer valószínűsítette, hogy ők az elkövetők. Kaiser barátnője Móron lakott, Kaiser többször is járt nála. Ismerte a bankot, és azt mondta, fegyveres bankrablást kellene csinálni. Erre tanúvallomások voltak: Kiglics Attila, aki egyébként más esetekben az ő bűntársuk volt, elmondta, hogy őt is bevonva tervezték Mórt, és az is szóba került, hogy ha kell, ölni is fognak. Fél évvel a móri ügy előtt Hajdú, Kiglics és Kaiser azon vitatkoztak, hogy a móri bankot rabolják-e ki előbb vagy a csepeli postát. Kiglics Attila győzte meg őket, hogy a csepeli postát csinálják meg. Meg is csinálták, tizenötmilliós fegyveres rablást követtek el.
Kiglics azért is volt hajlandó velük menni, mert ő gyilkolásban nem akart részt venni. Csepel után hat hónappal megtörténik Mór, amiről Kiglics tudta, hogy Kaiserék tervei között szerepelt. Ráadásul három nappal a móri mészárlás előtt Kaiser megjelent Kiglics videokölcsönzős barátnőjénél, teljesen pénztelenül, és azt mondta, nemsokára csinál egy nagy balhét, ahol adott esetben ölni is fog. Ezt követően megtörténik Mór. Kiglics felhívja Kaisert, és megkérdezi: Ede, mégis megcsináltátok? Ők gyerekkoruk óta barátok, együtt is bűnöztek, és volt köztük egy olyan metakommunikáció, hogy ha nem ő követte el, akkor azt mondja: nem én voltam. De ha igen, akkor nem szól semmit. És amikor megkérdezte Kaisert, az nem válaszolt. Kiglics ettől megijedt, és mivel joggal feltételezte, hogy Kaiserék a móri tettesek, ráadásul már azt is tudják, hogy ő ezt tudja, meg fogják ölni. Ezért jelentkezett a rendőrségen. Nem nyerészkedni akart, hanem azt gondolta, hogy ami pénzt a vallomásért esetleg kap, abból „lemegy a térképről”, elbujdokol, hogy ne öljék meg.
Ezek alapján önök elkezdték a nyomozást, és júliusban elfogták Kaiseréket. Csakhogy Kaisernek május 9-ére volt alibije.
- Ez kreált alibi volt: május 9-én hajnalban a telefonkártyája átkerül a barátnőjének a készülékébe, és legközelebb délután fél kettőkor kerül vissza, a móri elkövetés után két órával.
De továbbmegyek: Kaisert négyen határozottan felismerték, olyan szemtanúk, akik be akartak menni a bankba, de az egyik elkövető útjukat állta. A következő bizonyíték, hogy miután elfogjuk őket, Kaiser beidéztet három hamis tanút: a barátnőjét és annak szüleit. Ők előadják, hogy a bankrablás idején Kaiserrel együtt főztek Csepelen krumplistésztát. A szülőkről azonban bebizonyítjuk, hogy a nevezett időpontban negyven kilométerrel távolabb, vidéken horgásztak. Ezt el is mondjuk nekik, de akkor sem változtatnak a vallomáson, sőt a mai napig sem.
Összegezve tehát: van egy vallomás arra vonatkozóan, hogy megtervezték a móri bűncselekményt, van négy felismerő tanú, ezenkívül három hamis tanú. Ez Kaiser Edére vonatkozik.
Hajdú Lászlóval kapcsolatban pedig mentő tanúja lehetne a saját testvére, mert először azt állítja, hogy a kérdéses időpontban telefonon beszélt Hajdúval. Ám a rendőri eljárásban az alibiegyeztetésnél megtagadja a vallomástételt. Ön szerint mennyire életszerű, hogy a saját testvére tehetne mentő vallomást egy nyolcas gyilkossággal megvádolt személyre, és nem teszi meg?