És a máz alatt ott húzódik egy
sértett, hatalmat és győzelmet
rettenetesen akaró
másik személy, aki
egészen addig
harcolni fog
benne, ameddig
visszafordíthatatlanná
nem válik
a mélybe
zuhanása
Fotó: Vörös Szilárd
Egy régebbi könyvében elemzi a
hatalom, a jellem és a személyiség
közötti összefüggéseket,
esetleges torzulásokat, látható
mozgásokat. Ezen a szemüvegen
keresztül hogyan látja a
mai politika irányítóinak karakterét?
Ideológiai, filozófiai
váltásaikat - de gondolhatok
akár a még gyakrabban változó
szlogenjeikre is - mennyire motiválja
belső meggyőződésük?
- Egyre kiforrottabban látjuk az évek
múlásával a politikusok valódi karakterét.
Körülbelül huszonöt éves korára
az ember életét, gondolkodását meghatározó
alapértékek meg vannak már
az emberben, és csak ritkán változnak.
Az nem fordulhat elő, hogy ilyen
mennyiségben ilyen szintű és mélységű
ideológiai váltás a meggyőződés
őszinte és teljes átalakulása miatt jöjjön
létre, mint például Orbánnál.
Az a kép, az az arc, amit ’89-
ben a rendszerváltáskor és
Nagy Imre temetésekor mutatott
- szabadságért, függetlenségért,
liberalizmusért, boldog
megélhetésért bátran harcoló
demokrata - volt az igazi?
- 1990 táján volt néhány fiatalember,
akiknek közös jellemzője a fiatalságukból
adódó Sturm und Drang
(Vihar és vágy - a szerk.) volt, ami látványos,
impozáns bátorságot adott nekik,
de az a benyomásom, hogy a háttérben
már akkor is ott volt az extrém
hatalomvágy, az individuális kiemelkedés
utáni vágyakozás, melyek megvalósításához
a politika meglovaglása
adott egyfajta lehetőséget. Ezek után
minden további nélkül, pontosabban
minden további lelkiismeret-furdalás
nélkül ültek át mindig arra a lóra,
amelyiken az eredeti céljukat leginkább
elérhetőnek vélték. Innen ered
arcpirító cinizmusuk, populizmusuk,
demagógiájuk. Valójában cseppet sem
érdekli őket Erdély vagy a nyugdíjasok
vagy a szegények vagy március 15.
vagy a vizitdíj. Mindez csak ürügy, alkalom,
eszköz elvesztett hatalmuk viszszaszerzésére.
Megengedem, kezdetben
még hittek abban, hogy nem az
egyéni karrier és hatalomvágy, hanem
valami sokkal humánusabb és közérdekű
cél hajtja őket, de az idő múltával
intim és diszkrét pillanatokban beismerik
valódi céljaikat. Szerintem
Orbán mostani vallásossága is ugyanolyan
tartalmatlan, mint az 1990-es
vallástalansága volt. A „csuhások térdre!”
bekiabálásától egészen a mostani
hitvalló kereszténységéig, mondanám
„egyházvédő atyaságáig” - minden
csak máz. És a máz alatt ott húzódik
egy sértett, hatalmat és győzelmet rettenetesen
akaró másik személy, aki
egészen addig harcolni fog benne,
ameddig visszafordíthatatlanná nem
válik a mélybe zuhanása.
Hogyan látja a másik oldal vezetőit?
- Egyik oldal irányába sem bírok semmiféle
elkötelezettséggel, de egyre
mérgesebb vagyok, mikor kiváló értelmiségiek
egyensúlyozni próbálnak a
két oldal hibái, bűnei között mondván,
mind a kettő megéri a pénzét.
Hát nem. Korántsem azonos a két oldal
hibájának a súlya. A veszélyessége
meg főleg nem. Csak az egyik oldalon
jelenik meg az a mértéktelen kockázatvállalás,
amely semmiféle árat
nem érez túl drágának a cél megvalósításához,
és így válik a társadalom
számára is veszélyessé. Pontosan
nyomon lehet követni a szélsőjobb
fejlődését: azt, hogy az elmúlt tíz évben,
az eleinte elszórtnak tűnő jelenségek,
megnyilvánulások, akciók hogy
lettek egyre dominánsabbak, és hogy
kezdtek összekapcsolódni a jobboldallal.
Ma már az árpádsávos zászlók, az
antiszemita kiadványok, a miniszterelnök
fizikai likvidálását hirdető
transzparensek, szlogenek a Fidesz
utcai akcióinak természetes kellékei.
Mindezt a rettegés motiválja: nehogy
szavazatokat veszítsek a szélsőjobb
térfeléről. Ezért a folyamatos bátorítás,
kéznyújtás, összekacsintás.
Sok nagyszerű, mindenki által
tisztelt és elismert tudós, orvos,
közéleti személyiség rajong a
jobboldalért. Azért, mert mindezt
nem látják, vagy éppen
azért, merthogy látják?
- Ennek egyik oka a tisztességes jobboldal
teljes hiánya Magyarországon.
Ezek az emberek előbb-utóbb rájönnek
majd, hogy nem a polgári értelemben
vett jobboldal, ahova csatlakoztak.
Az, aki ma jobboldali akar lenni
- vagy mert a baloldali gondolkodásmódot
nem szereti, vagy mert a
mai baloldaliságot automatikusan
összefüggésbe hozza a kádárizmussal,
és ettől irtózik -, óhatatlanul a Fidesz
környékén találja magát. Mert
ezt a lehetőséget kínálja a mai politika.
Mint ahogy igazi baloldal sincs. Ez
az „oldaliság” kifejezés pillanatnyilag
csak arra van, hogy megkülönböztessük
egymástól az MSZP-t és a Fideszt.
A Fidesz mostanság leginkább
baloldali ideológiákkal vértezi fel magát,
az MSZP ideológiájában viszont
alig van baloldali érték, így szociáldemokrácia
szinte alig van jelen Magyarországon....