Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
A vezér karaktere
Ranschburg Jenő Orbánról és a demokrácia kiszolgáltatottságáról

És a máz alatt ott húzódik egy sértett, hatalmat és győzelmet rettenetesen akaró másik személy, aki egészen addig harcolni fog benne, ameddig visszafordíthatatlanná nem válik a mélybe zuhanása


Fotó: Vörös Szilárd

Egy régebbi könyvében elemzi a hatalom, a jellem és a személyiség közötti összefüggéseket, esetleges torzulásokat, látható mozgásokat. Ezen a szemüvegen keresztül hogyan látja a mai politika irányítóinak karakterét? Ideológiai, filozófiai váltásaikat - de gondolhatok akár a még gyakrabban változó szlogenjeikre is - mennyire motiválja belső meggyőződésük?
- Egyre kiforrottabban látjuk az évek múlásával a politikusok valódi karakterét. Körülbelül huszonöt éves korára az ember életét, gondolkodását meghatározó alapértékek meg vannak már az emberben, és csak ritkán változnak. Az nem fordulhat elő, hogy ilyen mennyiségben ilyen szintű és mélységű ideológiai váltás a meggyőződés őszinte és teljes átalakulása miatt jöjjön létre, mint például Orbánnál.
Az a kép, az az arc, amit ’89- ben a rendszerváltáskor és Nagy Imre temetésekor mutatott - szabadságért, függetlenségért, liberalizmusért, boldog megélhetésért bátran harcoló demokrata - volt az igazi?
- 1990 táján volt néhány fiatalember, akiknek közös jellemzője a fiatalságukból adódó Sturm und Drang (Vihar és vágy - a szerk.) volt, ami látványos, impozáns bátorságot adott nekik, de az a benyomásom, hogy a háttérben már akkor is ott volt az extrém hatalomvágy, az individuális kiemelkedés utáni vágyakozás, melyek megvalósításához a politika meglovaglása adott egyfajta lehetőséget. Ezek után minden további nélkül, pontosabban minden további lelkiismeret-furdalás nélkül ültek át mindig arra a lóra, amelyiken az eredeti céljukat leginkább elérhetőnek vélték. Innen ered arcpirító cinizmusuk, populizmusuk, demagógiájuk. Valójában cseppet sem érdekli őket Erdély vagy a nyugdíjasok vagy a szegények vagy március 15. vagy a vizitdíj. Mindez csak ürügy, alkalom, eszköz elvesztett hatalmuk viszszaszerzésére. Megengedem, kezdetben még hittek abban, hogy nem az egyéni karrier és hatalomvágy, hanem valami sokkal humánusabb és közérdekű cél hajtja őket, de az idő múltával intim és diszkrét pillanatokban beismerik valódi céljaikat. Szerintem Orbán mostani vallásossága is ugyanolyan tartalmatlan, mint az 1990-es vallástalansága volt. A „csuhások térdre!” bekiabálásától egészen a mostani hitvalló kereszténységéig, mondanám „egyházvédő atyaságáig” - minden csak máz. És a máz alatt ott húzódik egy sértett, hatalmat és győzelmet rettenetesen akaró másik személy, aki egészen addig harcolni fog benne, ameddig visszafordíthatatlanná nem válik a mélybe zuhanása.
Hogyan látja a másik oldal vezetőit?
- Egyik oldal irányába sem bírok semmiféle elkötelezettséggel, de egyre mérgesebb vagyok, mikor kiváló értelmiségiek egyensúlyozni próbálnak a két oldal hibái, bűnei között mondván, mind a kettő megéri a pénzét. Hát nem. Korántsem azonos a két oldal hibájának a súlya. A veszélyessége meg főleg nem. Csak az egyik oldalon jelenik meg az a mértéktelen kockázatvállalás, amely semmiféle árat nem érez túl drágának a cél megvalósításához, és így válik a társadalom számára is veszélyessé. Pontosan nyomon lehet követni a szélsőjobb fejlődését: azt, hogy az elmúlt tíz évben, az eleinte elszórtnak tűnő jelenségek, megnyilvánulások, akciók hogy lettek egyre dominánsabbak, és hogy kezdtek összekapcsolódni a jobboldallal. Ma már az árpádsávos zászlók, az antiszemita kiadványok, a miniszterelnök fizikai likvidálását hirdető transzparensek, szlogenek a Fidesz utcai akcióinak természetes kellékei. Mindezt a rettegés motiválja: nehogy szavazatokat veszítsek a szélsőjobb térfeléről. Ezért a folyamatos bátorítás, kéznyújtás, összekacsintás.
Sok nagyszerű, mindenki által tisztelt és elismert tudós, orvos, közéleti személyiség rajong a jobboldalért. Azért, mert mindezt nem látják, vagy éppen azért, merthogy látják?
- Ennek egyik oka a tisztességes jobboldal teljes hiánya Magyarországon. Ezek az emberek előbb-utóbb rájönnek majd, hogy nem a polgári értelemben vett jobboldal, ahova csatlakoztak. Az, aki ma jobboldali akar lenni - vagy mert a baloldali gondolkodásmódot nem szereti, vagy mert a mai baloldaliságot automatikusan összefüggésbe hozza a kádárizmussal, és ettől irtózik -, óhatatlanul a Fidesz környékén találja magát. Mert ezt a lehetőséget kínálja a mai politika. Mint ahogy igazi baloldal sincs. Ez az „oldaliság” kifejezés pillanatnyilag csak arra van, hogy megkülönböztessük egymástól az MSZP-t és a Fideszt. A Fidesz mostanság leginkább baloldali ideológiákkal vértezi fel magát, az MSZP ideológiájában viszont alig van baloldali érték, így szociáldemokrácia szinte alig van jelen Magyarországon....