Papp Levente, Brüsszel
Jön a militáns Európa
Lejárt a Solana-féle pacifizmus kora

Alain Lamassoure, Nicolas Sarkozy francia elnökjelölt tanácsadója az Európai Unió minden eddiginél szorosabb együttműködését sürgette az új biztonsági fenyegetésekkel szemben. Ehhez az európai újmilitarizmus hívei erősíteni akarják a hadseregek mellett a titkosszolgálatokat is.

Javier Solana és Franz Josef Jung német védelmi miniszter

Európa pacifizmusa céltévesztett, legalábbis egyre többen gondolják így. Kifejező karikatúra jelent meg erről az European Voice brüsszeli hetilap hasábjain. Bush elnök állig fegyverben, Putyin kezében méreggel - utalva ezzel a Litvinyenko-féle és más gyanús halálesetekre -, az iráni és az észak-koreai vezető atombombával veszik körül a békeangyalként olajágat lobogtató, az EU soros elnöki tisztét betöltő német kancellárasszonyt. Jelenleg ugyan nem fenyegeti nyílt ellenség az EU-t, de földrajzi határainál, a Balkánon és a Közel-Keleten a politikai instabilitás olyan fokú, hogy bármikor kritikus helyzet adódhat - véli Alain Lamassoure, a magyar származású francia belügyminiszter, Nicolas Sarkozy tanácsadója, aki szerint Irán és Észak-Korea törekvéseit figyelembe véve akár nukleáris konfliktusra is fel kell készülni.
Sajnálatos módon az unió eddig nem jeleskedett a nemzetközi válságok gyors és hatékony kezelésében. Lamassoure konkrét javaslatokat is tett, és szerinte a jövőben az olyan nemzetközi krízisek kirobbanásakor, mint a darfuri vagy a szomáliai konfliktus, az EU nem maradhat passzív. Ilana Bet-El brüsszeli politikai tanácsadó szerint az unió balkáni katonai szerepvállalása több alkalommal is elhibázott volt. Boszniában és Koszovóban, 1991-ben és 1999-ben egyaránt csak a harcok leállta után jelentek meg az EU békefenntartó katonái.

Merkel és a világ
Petar Pismestrovic karikatúrája. Forrás:

A franciák szerint tarthatatlan az, hogy az EU éppen a biztonságpolitikán spórol. Míg Európa csupán a gazdasági teljesítményre koncentrál, és rábízza a rendteremtő szerepet az Egyesült Államokra, addig az unió szomszédságában, a Közel-Keleten és Oroszországban a szegénység ellenére is aktívan fegyverkeznek. Az unió a hidegháború végével drasztikusan csökkentette hadi kiadásait, és 2001. szeptember 11-e után sem változtatott ezen a tendencián. Mialatt az EU 27 tagállama 26,4 milliárd eurót költött védelmi projektekre, addig Washington 76 milliárd euróból 27 hadászati programot finanszírozott. Daniel Keohane, az EU párizsi biztonsági intézményének kutatója is az aktívabb biztonságpolitika híve. Szerinte az afganisztáni harci szerepvállalás jól megmutatta, hogy a biztonság kérdésköre sokkal tágabb, mint azt eddig az unióban értelmezték. A madridi és a londoni terrortámadások után az unió határain belül a terrorizmus elleni harcnak a hasonló jellegű merényletek meghiúsítására kell irányulnia. Ebben a titkosszolgálati eszközök használata, az adatgyűjtések és a megfigyelések bizonyulnak a leghatékonyabb módszernek. Ezek az eszközök azonban sérthetik az állampolgárok privát szféráját, folyamatos konfliktushelyzetet teremtve ezáltal a jogvédő szervezetek és a titkosszolgálatok között.
Jelenleg az újonnan csatlakozott balti tagállamok közül leginkább Észtország presszionálja az uniót, hogy demonstrálja erejét Oroszország és Putyin elnök egyre arrogánsabb fellépésével szemben. Maart Laar észt ex-miniszterelnök szerint az energiafegyver Putyin elnököt erőssé, magabiztossá és arrogánssá tette az EU-val szemben. Laar szerint az oroszokat nem lehet politikai engedményekkel és csupán diplomáciai úton megregulázni. Laar nem fukarkodott Putyin kritikájával, és az orosz elnököt Adolf Hitlerhez hasonlította, aki 1938-ban Münchenben a béke híveként hitette el Neville Chamberlain brit miniszterelnököt. Laar Churchill szavait idézte, miszerint Oroszország csak az erőből ért. Ennek ellenére a Nyugat oroszországi politikája inkább az együttműködésre, mint erődemonstrációra épül, és Javier Solana, az unió biztonságpolitikai vezetője Putyin orosz elnökkel közös oroszországi békefenntartó kontingensekről folytat tárgyalásokat.