Hetek-összeállítás
Nőhiány Ázsiában
Magányos férfigenerációk, megölt lánygyermekek

India középső részén 390 magzat és újszülött maradványait találták meg egy kórház hátsó udvarában elásva. Az országban az elmúlt húsz év alatt közel 10 millió leánygyermeket öltek meg, de a helyzet nem jobb az egygyermekes modellt erőltető Kínában sem. A nemek közti arányok felborulása a bűnözés és a szegénység terjedése mellett azt is eredményezheti, hogy Ázsia egyes régióiban a homoszexualitás lesz a meghatározó kapcsolati forma.

Házassági fesztivál az indiai Madja-Prades államban. Vőlegények többségben
Fotó: AP

Amikor húsz évvel ezelőtt Ázsiában bevezették az ultrahangos vizsgálógépet, valószínűleg senki nem gondolta, hogy a találmány egyfajta néma holokauszt elősegítője lesz majd. A fiúgyermekeket preferáló kultúrákban ezt követően ugyanis milliószámra vetették el a szülők a leánygyermekeket. Ennek eredményeképpen mára felborult a férfi-nő arány a kontinensen, ami demográfusok szerint egyelőre kiszámíthatatlan következményekkel járhat.
A problémára Amartya Sen, Nobel-díjas indiai közgazdász az elsők között hívta fel a figyelmet, még 1990-ben. Sen úgy becsülte, hozzávetőlegesen 100 millióval lesz kevesebb nő Ázsiában, mint férfi. Míg más kontinenseken, például Európában és Észak-Amerikában a hölgyek 3-4 százalékkal többen vannak, mint a férfiak, addig Ázsiában ez az arány fordított, illetve még annál is rosszabb. Kínában például egyes térségekben százhúsz fiúgyermekre mindössze száz leánygyermek jut, de nem jobb a helyzet Tajvanon, Szingapúrban, Dél-Koreában és Bangladesben sem. India egyes régióiban ezer fiúra kilencszáz lány jut, de van, ahol ötszáznál is kevesebb.
Bár Kínában és Indiában egy idő után megtiltották az orvosoknak, hogy közöljék a szülőkkel a gyermek nemét, némi kenőpénz segítségével a szülőknek sikerült kijátszaniuk a szabályokat. Kínában az ultrahangos vizsgálatok feketepiaca is kialakult: a „szakértők” teherautók platóján vagy otthonukban fogadják a kíváncsi szülőket. Egy közelmúltban közzétett tanulmány szerint Indiában ma is évente legalább 500 ezer leánygyermeket abortálnak, és a tendencia Kínában is folytatódik.
2004-ben Hu Csintao kínai elnök állítólag felkért 250 demográfust, hogy állapítsák meg: nem kellene-e felülvizsgálni az ország egygyermekes politikáját, ami a leánycsecsemők abortálását ösztönzi. A számadatok szerint ugyanis a nőhiány következtében 2020-ra közel 40 millió férfi marad házastárs nélkül. A kínai kormány attól tart, hogy mindez társadalmi és politikai instabilitáshoz vezet majd.
Az egyes térségekben sajátos módszerekkel próbálják orvosolni a problémát. Kínában ma már adják-veszik a leánycsecsemőket: a legszegényebb családok már akár 8 dollárért továbbadnak a nem kívánt - de legalább világra hozott - bébiken. Őket többnyire a fiúgyermekes családok veszik meg: így próbálják bebiztosítani a jövőbeli menyasszonyt. Az idősebb leányokat pedig gyakran elrabolják, és az ország egy távolabbi részén házasságra kényszerítik. A nemek közötti arányokat tovább rontja, hogy a külföldi örökbefogadók is a leánygyermekeket preferálják. Indiában egyes térségekben a családok speciális csererendszert dolgoztak ki: leánygyermeket csak akkor adnak férjhez, ha a vőlegény családja tud menyasszonyt prezentálni arája öccse vagy bátyja számára.
A térség gazdasági nehézségei, az urbanizáció, az iparosodás, a drogkereskedelem és a környezet drámai pusztulása már amúgy is komoly problémát jelent, így a régió kiszámíthatatlanságát a nemek aránytalan megoszlása csak tovább fokozza. Egyes elemzők szerint a házastárs nélkül maradó férfiak egy része a társadalom szegény és lumpen rétegét duzzasztja majd, és valószínűleg a prostitúció, a szexturizmus és a homoszexualitás további terjedése is várható.
Mások szerint viszont a gazdasági fejlődés majd automatikusan megoldja a problémát: a prosperitás következtében a mezőgazdaságból élőket kevésbé motiválja majd az, hogy csak a fiúgyermek tud földet művelni vagy gazdaságot vezetni, illetve, hogy a leánygyermek mellé - az Ázsiában még ma is elterjedt tradíció szerint - hozományt kell adni.
A statisztikák azonban nem támasztják alá ezt a teóriát: a leány- és fiúgyermekek száma közötti legnagyobb különbség ugyanis pont a fejlettebb régiókban tapasztalható.
India népszámlálási adatai szerint pedig a szegényebb családokban több a leánygyermek, mint a fiú.
A demográfusok egyelőre csak találgatják, hogy a természetes egyensúly mesterséges felborítása vajon milyen hosszú távú következményekkel jár majd, mivel ilyesmire ilyen méretekben korábban még nem volt precedens. Néhány szakértő szerint a melegkultúra további terjedését is előidézheti a nemek közötti aránytalanság: Mumbai és Sanghaj a jövőben ugyanúgy a melegek „fővárosává” válhat, mint San Francisco.