Hubert József
Menekülnek a diplomások

Ki akar hónapokig sorban állni egy bruttó százötven-kétszázezer forintot ígérő állásért az egyetemi évek után, ha alig másfél óra repülőútnyira innen ennek sokszorosáért kezdhet vadiúj életet Nyugaton? Egyre kevesebben.

Anna tanári szakon végzett. A főiskola után gondolt egy nagyot, és úgy határozott, hogy friss diplomájával a hóna alatt nem fog beállni munkanélküli évfolyamtársai hosszan kígyózó sorába. „Ha már lúd, legyen kövér” - vallotta a lány, és nem csak Magyarországnak, de a vén kontinensnek is végleg búcsút intett: az Egyesült Államokban kerített magának állást. Kitűnő nyelvtudásának köszönhetően a munkaszerzés nem ment nehezen, így az USA-ban népszerű gyerektáborokban vállalt felügyelői állást. A fiatal lány férjet is hamar talált magának, így napjaink egyetlen szuperhatalmának büszke állampolgárává vált. Bármilyen hihetetlen, az „amerikai álom” itt fordult rémálomba: a kedves, megértő, segítőkész és szorgos barát férjként kedvetlen, meg nem értő és nem utolsósorban igencsak lusta társnak bizonyult. Hiába születtek gyermekeik, a nőnek gyakorlatilag a mai napig egyedül kell takarításból és más, nem kifejezetten nőknek kitalált fizikai munkából előteremtenie a betevő falatot.
Anna esete természetesen messze nem jellemző a hazánkat hátuk mögött hagyó diplomások körében - sőt, igazából a kudarc számít a ritka kivételnek. „Aki ilyen vagy olyan módon kijut a tengerentúlra, és kint is marad, az eleinte rendszerint valamilyen feketemunkából - takarítás, rakodás - tartja el magát, majd az összespórolt pénzéből vállalkozást indít, ami az esetek többségében be tud futni” - vázolta fel lapunk kérdésére az illegális kelet-közép-európai bevándorló várható amerikai pályafutását egy egyetemista, aki nemrég maga is négy hónapot töltött nyári munkásként az óceán túloldalán. Dávid szerint a legtöbben turistavízummal jutnak ki, ám ha az ember egyszer megérkezik, napokon belül tud magának valamilyen feketemunkát keríteni.
Ha különösebb képzettség nélkül is be lehet odaát futni, nem csoda, hogy a diplomás munkanélkülieket vagy a hazai elhelyezkedési lehetőséggel elégedetlenkedőket valósággal magába szippantja Nyugat-Európa és az Egyesült Államok. János kutatóként dolgozott itthon, szakmájában szépen haladt előre, néhány éve a Ph.D. képzést is „summa cum laude” minősítéssel végezte el. Családja azonban nem lakott jól a papírokkal. Így előbb Ausztriába költöztek, majd kint élő rokonaik után maguk is az USA-ban telepedtek le. A fő mozgatórugó természetesen a pénz volt.
A végzett diákok frusztrációjának nem kis részben az az oka, hogy míg tizenöt-húsz évvel ezelőtt a diploma egy magasabb szintű élet, kiemelkedő fizetés és biztos megélhetés kulcsa volt, mára a felsőoktatás piacára egyértelműen a túltermelés vált jellemzővé. Számszerűen ez úgy néz ki, hogy a rendszerváltás óta megnégyszereződött az egyetemisták és főiskolások száma. A túlképzés miatt egyre több diplomás tart néhány hónapos kényszerszünetet az iskolapadból kikerülve. Sokan - főként bölcsészek és tanárok - végül nem is tudnak szakmájuknak megfelelő állást találni. Érdekes, hogy miközben a legtöbb szülő a diploma megszerzésében látja csemetéje jövőjét biztosítva, munkaerőpiaci szakemberek váltig állítják: jól képzett szakmunkásokból mára az ország egész területén hiány van. A Foglalkoztatási Hivatal nyilvántartása szerint a regisztrált munkanélküliek száma 2006 áprilisában 392 ezer fő volt. Közülük 35 ezer pályakezdő fiatal, valamint 16 ezer fő diplomás munkanélküli.
A cégek a maguk módján védekeznek a túlképzés ellen: egyre több vállalatnál állítanak össze az egyes felsőoktatási intézmények diplomáit rangsoroló informális listát, amelyek alapján a pályakezdőket kategorizálják. Legnagyobb verseny az oktatási intézmények között a közgazdászképzés területén bontakozott ki, az elmúlt években több tucat egyetem és főiskola indított el gazdasági képzést.
„Az a nem mindegy, hogy napi tíz-tizenkét óra munkával is rettegni kell, ha egy újabb csekkel csönget a postás, vagy nyolc-kilenc óra melóval az ember nagyobb medencére, tágasabb lakásra vagy egy új szalonautóra »kuporgat«” - érvelt egy jelenleg is egyetemi éveit töltő fiatalember lapunknak. Így sokan már a gimnáziumot maguk mögött hagyva eldöntik, diploma után egész biztosan a könnyebb megélhetést választják, és egyetemi éveiket ennek szolgálatába állítják: nyelvet tanulnak, a jobbak pedig különféle ösztöndíjakkal külföldön tanulnak néhány szemesztert. „Már régen rájöttem, hogy a hazaszeretet még írmag szintjén is hiányzik belőlem” - meséli egy jogászhallgató, aki nyáron több hónapot is külföldön töltött, azóta pedig nincs kétsége afelől, hogy az első adandó alkalommal búcsút intene hazánknak.