Tisztelt Török Flóra!
Ön „A plasztikkarú rabló” c. írásában a hitelkártyáról azt írja: az a „trükk,
hogy az átlagember elfelejti visszatölteni a kártyáját”, illetve, hogy „biztosra
vehetjük, hogy a bank nem fogja felhívni a lejárat előtt szíves figyelmünket a
kötelezettségeinkre”, és ezért „még szerencse, hogy Magyarországon a bankkártyák
82 százaléka betéti kártya” (vagyis, hogy kevés a hitelkártya).
Mint többéves hitelkártya-tulajdonos tanúsíthatom az ellenkezőjét: a bank minden
tranzakcióról azonnali ingyenes SMS-értesítést küld, ezen kívül pedig minden
lejáratkor tételes levélben értesít az átutalandó összegről, aminek a
teljesítésére még plusz két hét ingyenes határidőt biztosít.
Amúgy én is osztom a sorok közül kiolvasható abbéli aggodalmát, hogy a vásárlási
szokásaink nyomon követhetőek kártyahasználatkor, és hogy így a készpénzzel való
szabad rendelkezésünk - vagyis e téren a személyes szabadságunk - válik
fenyegetetté. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alkalmazottak jövedelme már évek
óta csak bankkártyával érhető el, és a készpénzfelvétel pénzbe kerül, míg a
kártyahasználat ingyenes. Külföldön pedig a pénzváltással és esetlegesen nagyobb
összeg őrzésével járó kellemetlenségek megspórolása is egy szempont.
Tehát a kártyára a „rabló” kifejezés használata - és ennek kissé előítéletes
alátámasztása - sántít, bár - mondom - értem az Ön averziójának lényegét, és
belföldön 5 esetből 4-szer magam is a készpénzfizetést részesítem előnyben.
Tisztelettel:
Mihály Sándor