Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Örök gyújtópont
Koszovó elvesztését a szerbek zsebe bánja

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai megbízottja a héten utasította el annak lehetőséget, hogy Koszovó egyoldalúan kiáltsa ki függetlenségét. Üdvözölte továbbá a hágai Nemzetközi Bíróság döntését, amely felmentette Szerbiát a boszniai népirtásban való kollektív bűnösség vádja alól. Az unió továbbra is azt szeretné, ha a helyi albánok és Szerbia képes lenne megállapodni a tartomány státusáról, ám a Koszovó jövőjéről folytatott bécsi tárgyalásokat radikálisan eltérő álláspontok ütköztetése jellemzi.

Martti Ahtisaari ENSZ-főmegbízott koszovói rendezési elképzelése lazán kezeli a gazdasági kérdéseket; mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy sokat törődne a világ nagy részén sérthetetlennek tartott tulajdonosi szentséggel. Az eddig köztulajdonban lévő vállalatokat nagyvonalú gesztussal „koszovói” tulajdonná nyilvánítja, a társasági tulajdonban lévőket pedig a koszovói vagyonügynökség utódjaként ezután megalakítandó intézmény kezelésébe adja. „Az még csak magyarázható valahogy, hogy a tervezet kiagyalói vagyonelkobzással kívánják büntetni a szerb államot a Milosevics-korszak koszovói rémtetteiért, ám magánszemélyek és vállalatok vagyonvesztésére a nyolc évvel ezelőtti koszovói események sem szolgáltatnak megfelelő magyarázatot” - mondta el lapunknak Mirko Milics közgazdász, újságíró. A koszovói ideiglenes ENSZ-közigazgatás akkori vezetője, Michael Steiner már 2003-ban, az ENSZ BT 1244-es határozatát megsértve elindította a privatizációt. Jelenleg a „kiskapus” magánosításnak áll a zászló: egyes objektumokat, földterületeket az albán vagyonügynökség harminc-ötven éves haszonbérletbe ad, amely már majdnem direkt tulajdonjog-átruházás.
Nem minden vásárló nyer azonban a koszovói privatizáláson. A pristinai Grand Hotel esete is ezt példázza. A pályázó társaság kifizette ugyan a több százezer euró foglalót, ám miután a koszovói főváros bizonyos körei jelezték, hogy felrobbantják a szállót, s a céget is tönkreteszik, váratlanul elálltak az üzlettől. Az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint - a termőföldeket is beleértve - a koszovói ingatlanok területének 58 százaléka szerb tulajdonban van, csak éppen a tulajdonosok kétharmada elmenekült - elemzi a helyzetet Milics. Az Ahtisaari-terv szerint ők a koszovói vagyonügynökségtől kérhetik távozásuk után albánok által elfoglalt ingatlanaik visszaadását. Ha az intézményi döntés nem tetszik nekik, bírósághoz is fordulhatnak. Vagy éppen visszamehetnek Koszovóba, hogy követeljék jogos tulajdonukat, ám ezt hét év alatt alig négyezren merték megtenni, vagyis a Koszovóból elmenekültek 2 százaléka. Pedig jól tennék, ha sietnének, mert az érvényes szabályozás szerint a menekültek ingatlanát megszerzők tíz év használat után tulajdonjoghoz is jutnak - állítja a közgazdász.

A szerb politikusok eddig csak a nemzeti szuverenitásról, a szerb nép bölcsőjének elrablásáról, kulturális és szellemi örökségről, valamint lelki gyökerekről beszéltek Koszovó jövőjével kapcsolatban, de a tartomány elvesztése legalább enynyire komoly anyagi áldozatot is jelent Szerbiának - mondja a Pristinából nemrég hazatért Stefan, aki több évet töltött el a nemzetközi rendfenntartó erők soraiban. Tapasztalatai szerint Pristinában hihetetlenül nagy vagyonok halmozódtak föl, megjelentek az arab befektetők, és természetesen virágzik a csempészet, ami a fegyvereken át egészen az emberkereskedelemig mindent felölel.
A szakértők szerint 14 milliárd tonna ligniten kívül több millió tonna ólmot, cinket, kobaltot és nikkelt is rejtenek a balkáni hegyek. Van még ezüst, vasérc, a ritka fémek közül pedig indium, kadmium, germánium, tallium és gallium. Ezt az ásványi vagyont a Világbank egy kimutatása 13,5 milliárd euróra értékelte. Stefan szerint az koszovói hegyek között a maffia uralta enklávé jött létre, melynek befolyása lassan Európa nyugati felére is kiterjed.
A koszovói albánok többsége nem Nagy-Albániában gondolkodik, inkább a sajátos koszovói identitást tartja fontosnak, de továbbra is harcosan gyűlöli a szerbeket, gyakran emlegetve, hogy előbb utóbb megfizetnek nekik mindenért. Az etnikai feszültség amúgy is kézzel tapintható volt, az ENSZ-főmegbízott rendezési tervének kiszivárgása után azonban azonnal tüntetések voltak a fővárosban. Az egyik demonstráción két koszovói albán tüntető sérült meg halálosan. A halálos gumilövedékekért valószínűleg két romániai csendőr a felelős - Stefan egykori kollégái.