Sz. F.
Gyurcsány egyenlő Orbán?
Az átlagember szerint igen – állítja Budai Bernadett politológus
Mi az oka annak, hogy a magyar belpolitika „Gyurcsány vagy Orbán”
kérdéssé egyszerűsödött?
- Két tényező kellett ehhez: 1998 óta zajlik a politika kétpólusúvá válása,
ráadásul mindkét oldalon felbukkant egy-egy meghatározó, rendkívül karakteres
személy. Bármelyik tényező is hiányozna, nem lenne ilyen markáns a törésvonal.
Szokatlan ez a helyzet Európához viszonyítva? Van okunk aggódni?
- Problémásnak azt tartom, ha ezek a személyek olyan mértékben beágyazódnak,
hogy az már veszélyezteti a megújulást a pártjukon belül. És kétségtelen, hogy
ebbe az irányba mutatnak a jelek.
Egyetért azzal, hogy tavaly ősz óta Gyurcsány az, aki a politikai
túlélésért küzd?
- Nem. Annak ellenére, hogy a kormányzati reformfolyamatok, a fejlesztési
pénzek becsatornázása a kormánypártok elé állít nagyobb szakmai kihívást,
pártpolitikai szempontból a jobboldal áll nagyobb kihívás előtt.
A Vasárnapi Újság legutóbbi adásában Orbán Viktor meleg szavakkal méltatta
Schmidt Máriát, majd délután az első sorból tapsolta meg a Terror Háza
főigazgatónőjének kormányellenes beszédét. Ami azért érdekes, mert néhány hete
„Horváth Zsolt” durva támadást intézett Schmidt ellen a Magyar Nemzetben, és
egyben messzemenően kiállt Orbán mellett.
- A történet több mindenre rávilágít: egyrészt van bizonyos változás a
jobboldalon, illetve a Fideszen belül is, hiszen korábban alternatív
elképzelések még felszínre sem kerülhettek a pártban. Ma már a nyilvánosság
számára is egyértelmű, hogy létezik egy Schmidt Mária, Stumpf István és mások
nevével is fémjelezhető, értelmiségi holdudvarral és pénzügyi forrásokkal is
bíró réteg a jobboldalon. Ám mindez a májusi kongresszus tekintetében semmilyen
változást nem fog eredményezni a pártvezetésben. Az említett cikk Orbán, illetve
a tanácsadói által jónak látott preventív intézkedésként értelmezhető, hiszen a
megjelenése óta Schmidt Mária lényegében ellehetetlenült. Leginkább azért, mert
hirtelen a baloldali média számára is pozitív figurává vált az „Orbán ellensége
a mi barátunk” logika alapján.
A baloldali média barátsága a legnagyobb csapás egy jobboldali számára?
- Eléggé nagy csapás. És onnantól, hogy Schmidt visszakozott, Orbán már a
keblére ölelheti. Ez többször megfigyelhető volt az elmúlt évek során más
potenciális ellenfél kapcsán is.
Visszatérve a Gyurcsány-Orbán kérdéshez, egyenlőségjelet lehet tenni a két
ember közé?
Ugyanis egy ideje ez zajlik a magyar sajtóban.
- A hatalom megragadásának, megtartásának és kiterjesztésének technikáját
illetően elmondható, hogy Gyurcsány Ferenc elindult egy olyan úton, amely
hasonlít Orbán útjára. A politikai szocializációs útjuk, a hátterük azonban
nagyon is különböző.
Én a politikai tetteikre gondoltam. Egyformán veszélyesek a demokráciára,
egyáltalán veszélyes-e bármelyikük is?
- Nem állíthatjuk, hogy két antidemokratikus pártvezetőről lenne szó. A
demokráciának - amellett, hogy ezer meghatározása és leírása ismert - van
számtalan olyan jegye, amely ha csorbát szenved is, még mindig demokratikus
kereten belüli politikáról beszélhetünk.
Orbán idején ritkították háromhetenkéntire a parlamenti üléseket, korábbi
beosztottját jelölte a Nemzeti Bank elnökének, folyamatosan összejátszott a
MIÉP-pel, hogy csak néhány konkrétumot említsek.
- Ezek valóban olyan eszközök, melyekkel Orbán operált, Gyurcsány viszont
nem, vagy egyelőre nem. A cél azonban nem a demokrácia csorbítása, hanem Orbán
kizárólagosságának erősítése volt.
Ezek szerint reálisnak tartja, amikor például azt halljuk, hogy „mindketten
távozzanak a közéletből, az érkezés sorrendjében”?
- Az átlagos politikai tudást és a közérdeklődést figyelembe véve azt
mondom, az átlagember szemszögéből reális a felvetés.
Politológusként viszont nem tudok egyenlőségjelet tenni kettőjük közé. Gyurcsány
Ferencet egyelőre nem tartom olyan egyeduralomra törő, a demokrácia kereteit
bizonyos értelemben feszegető politikusnak, mint Orbán Viktort.
Mit gondol, kitölti a kormány a mandátumát 2010-ig? Vagy 2007 a bukása éve
lesz?
- Bármilyen furcsa, a kormánykoalíció sorsa nem, vagy csak minimálisan függ
attól, hogy mit tesz a legnagyobb ellenzéki párt, hogy hogyan képes
megszerveződni, és mennyire marad vagy nem marad Orbán-központú. A kormány léte
alapvetően a kiigazítás, reform, fejlesztéspolitika hármasságtól, ennek az
eredményeitől vagy az eredmények elmaradásától függ. A szocialista párt ugyanis
ez alapján mérlegeli, hogy kiálljon-e a kormányfő mellett, vagy megvonja-e tőle
a bizalmat. Az idénre ígért népszavazás eredménye - bármennyire is szeretné
Orbán - közjogi értelemben semmiféle változást nem fog eredményezni.
Ezek szerint csak bolondítja a saját táborát? Az a szöveg, hogy a népszavazás
cselekvésre kényszeríti a kormányt, egy lufi?
- Közjogi értelemben csak lufinak nevezhetem. Orbán egyelőre májusig
gondolkodik, a kongresszuson történetek alapján, az ottani támogatottság
figyelembevételével fogja kialakítani az új stratégiáját. Neki most azt a
látszatot kell keltenie, hogy rá és csakis rá van szükség a jobboldalon, mert ő
képes reális alternatívát nyújtani a kormánnyal szemben.
Gyurcsány a szombati MSZP-kongresszuson 75 százalékos támogatottsághoz
kötötte az elnökség elvállalását és a kormányzás folytatását. Ön szerint Orbán
meg merne kockáztatni egy hasonló húzást? Ráadásul titkos szavazáson.
- Azt gondolom, nem, és nem is lenne az ő szempontjából racionális, ha ezt
megkockáztatná. Ekkora rizikót most nem vállalhat be. Gyurcsány pozíciója más,
az ő megkérdőjelezése jelenleg senkinek nem áll érdekében a baloldalon, míg
Orbán személye saját táborát is megosztja.