Makki Marie-Rose
Félreértett házastársak
Nők és férfiak egymás közt

„Nálatok is ismerős a telefonmizéria? Ha a férjem otthon van, én nem szoktam telefonálni senkivel, mert utána borítékolható az összeveszés” - mondja a harmincöt éves Judit. Mint minden nő, ő is szeret hosszan beszélgetni erről-arról, s állítása szerint a kimerítő telefonokkal képes a teljes kétségbeesés szélére sodorni a férjét. A férfiak ugyanis elsősorban információgyűjtésre használják a beszédet, míg a nők kapcsolataik kiépítésére, érzelmeik feldolgozására. A két nem merőben eltérő módon kommunikál, s ha ezt a különbözőséget a felek tudatosítanák magukban, sok házasság megmenthető lenne - állítják a szakemberek.

„Hogyan lehet ennyit telefonálni egyfolytában? Ráadásul semmiségekről? Az ember hallgatja, hallgatja, azt hiszi, mindjárt vége, de nem! Újabb téma jön! Teljes reménytelenségbe kerülök, mert nem tudom, mikor lesz vége. És vége lesz egyáltalán? - meséli Judit férje, Gábor, milyen az, amikor otthon megszólal a telefon, és bejelentkezik feleségének édesanyja vagy barátnője. - Ilyenkor megkeresem a távkapcsolót. Mi mást tehetek?”
Bár a családi meghittséget valóban nem erősíti a vég nélküli telefonálgatás, a pszichológusok szerint a férj tévúton jár, ha arra akarja rávenni feleségét, hogy mindig lényegre törően és röviden fogalmazzon. A nők ugyanis nem „hülyék”, csak a kommunikáció szempontjából teljesen másképpen működnek, mint a férfiak - véli John Gray pszichológus, akinek nemrég jelent meg újból A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyve, amely tartalmaz néhány figyelemre méltó tapasztalatot a két nem eltérő viselkedésére vonatkozóan.
A nők például a stresszt úgy dolgozzák fel, hogy kibeszélik magukból: lehetőleg többször, különböző változatban mesélik el ugyanazt a történetet. Szeretik részletezni, fokozni a hatást, amíg eljutnak a végkifejletig. Gyakran teljes összevisszaságban számolnak be mindarról, ami eszükbe jut - mert attól a puszta ténytől, hogy valakinek jól kibeszélhetik magukat, múlik el a zaklatottságuk.