Török Flóra
A plasztikkarú rabló

Az EU-ban 23 milliárdszor húzzák le egy évben a hitel- és betéti kártyákat, az összesített forgalom 1350 milliárd euró. Csupán 1 százalékos profitrátával számolva a pénzügyi szolgáltatók annyit kaszálnak egy év alatt, mint amennyi az EU 25-ök egyhavi közös költségvetése. Hazánkban 2006 első félévében 110 millió készpénzfelvételi és vásárlási műveletet bonyolítottak le bankkártyákkal, közel 3 milliárd forint értékben.

Még mindig sokan vannak, akik a bankkártyát és a hitelkártyát azonos fogalomként kezelik. Valójában minden hitelkártya bankkártya is egyben. A bankkártyáknak két fő változata létezik. Az egyik a betéti kártya, amelyet „félangolosan” debitkártyának is hívnak. Ez esetben a kártyabirtokos kizárólag a saját pénzét (betétjét, „debit”-jét) költi. Ezzel szemben a hitelkártyák mögött egy valódi hitelszámla áll. Az ügyfél a „kamatmentes periódus” során valóban kamatmentesen használja a bank pénzét, ezt követően azonban újra kell töltenie az egyenlegét.
A hazai bankkártyák többsége két nemzetközi kártyatársaság, a Master-Card (65 százalék) és a Visa (32 százalék) különböző védjegyeivel van ellátva. Az Europay nemzetközi kártyakibocsátó rendszerébe a következő kártyák tartoznak: Eurocard/MasterCard, Maestro, Cirrus, Eurocheque. A Visa kártyatársaság legnépszerűbb produktumai a Classic, az Electron és a Gold. Ezen kívül (kis százalékban) megtalálható hazánkban az American Express (Amex) hitelkártya is, az OTP Bank jóvoltából. A betéti és hitelkártyák között küllemre nem feltétlenül láthatunk különbséget. Mindkettőből találunk elektronikusat és dombornyomottat is a magyar kínálatban. A bankkártyák éves díja a néhány ezer forinttól egészen a 15-20 ezer forintig terjedhet, ezenkívül - főleg hitelkártyák esetében - rendkívül magas a kártyaelvesztés, -letiltás és -pótlás díja.
Kevesen tudják, hogy amikor egy boltban bankkártyával fizetünk, az a kereskedőnek költséget jelent: a Visát vagy MasterCardot elfogadó magyar, cseh és portugál boltost 2,5-3 százalékos tranzakciós díj terheli, ami háromszor-négyszer magasabb, mint svéd, finn és olasz társaik esetében!
A hitelkártyákat a gazdag emberek előszeretettel használják a mindennapok bankkártyájaként, azaz, ha mindig odafigyelnek arra, hogy az úgynevezett „kamatmentes periódus” végén visszafizessék a hitelüket, akkor a köztes időszakban gyakorlatilag kamatmentesen és tranzakciós díjak nélkül használták a bank pénzét. A trükk a kamatmentes időszak lejáratában van: az átlagember ugyanis vagy elfelejti visszatölteni kártyáját, vagy megtenné, de nincs miből befizetnie azt. Ekkor lép életbe a 30-40 százalékos teljes hiteldíjmutató (THM), és innen ered a bankok haszna is. Ha valaki akár egy napot is késik a befizetéssel, azt a bank már 1 hónapos csúszásnak és kamatnak(!) veszi. Azt pedig mi is biztosra vehetjük, hogy a bank nem fogja felhívni a lejárat előtt szíves figyelmünket a kötelezettségeinkre. Még szerencse, hogy a Magyarországon forgalomban lévő 7,7 millió bankkártya 82 százaléka egyelőre betéti kártya!
Míg egy hétvégi párizsi kiruccanás során simán megoldható, hogy a metrójegytől kezdve a szendvicsen át a szállodáig csakis kártyával fizetünk, addig hazánk egyelőre igazi készpénzes ország. A megkérdezettek több mint fele szerint a magyarok bankkártyától való tartózkodásának oka, hogy nem tekintik teljesen biztonságosnak a használatát. A legtöbben attól félnek, hogy kártyájukat ellopják vagy meghamisítják. A magyar kártyabirtokosok hazai kártyahasználati szokásai ennek ellenére évről évre pozitívan változnak: 2006-ban százból 45 alkalommal vásároltak kártyával, a többi készpénzfelvételi művelet volt. Öt évvel ezelőtt ez az arány még csak 29 volt.

(Következő témánk: Fogyasztási hitelek)