Vissza a tartalomjegyzékhez


Futószalagon a börtönbe
Interjú Kende Péter íróval

„A Kádár-korszak terhes örökségét hordozó magyar igazságszolgáltatásba be vannak kódolva a súlyos hibák” - állítja Kende Péter. Védtelen igazság (Röpirat bírókról, ítéletekről) című új könyvében hetvenöt esetet dolgozott fel, illetve tíz tanulmányt írt ártatlanul elítélt emberekről, téves bírósági döntésekről és a magyar igazságszolgáltatásban tapasztalható „butaságról”.


Fotó: Somorjai L.

Milyen tanulságai vannak a könyvében leírt történeteknek?
- Az igazságszolgáltatási műhibák be vannak kódolva a rendszerbe. Ennek legfőbb oka a rendőrséget, az ügyészséget és a bíróságokat általában jellemző alacsony szakmai színvonal, intellektuális silányság, vagy mondhatnám: butaság.
Ez meglehetősen súlyos állítás…
- Hogy csak a büntetőügyeknél maradjunk: a gyilkosságért ártatlanul elítélt Pusoma Dénes, Burka Ferenc és fia vagy a pedofília vádjával meghurcolt Bogdány József esete - többek között - bizonyítják ezeket az állításokat.
Az újszentmargitai Burkáék - akiket egy helybeli férfi megölésével vádoltak - csaknem hat évet voltak előzetes letartóztatásban. Ártatlanul. Végigolvasva az ügyiratokat, számomra megdöbbentő, hogy kicsit is gondolkodni képes emberek hogyan adhatják a nevüket ilyen ítéletekhez. Azt például, hogy nem került elő a gumicsizma, amelynek a nyomát a helyszínen megtalálták, vagy hogy nincsenek meg a véres ruhák, a hatóságok a „jellegzetesen cigány elkövetési móddal” magyarázták. A nyomkövető kutya sem jelzett a családnál, miközben három másik portára beszaladt. Ezt úgy magyarázták a rendőrök és az ügyészek, hogy Burka olyan hidegvérrel követte el a gyilkosságot, hogy még csak meg sem izzadt közben.
Nem lehet, hogy pusztán a cigányellenesség számlájára írhatók az ilyen ügyek?
- A történetek vegyesek. Nem az ártatlanság, hanem éppen a „bűnösség vélelme” érvényesült számos olyan esetben is, amikor nem cigány származású volt a vádlott. A bírók mentalitásában sajnos széles körben jellemző az a felfogás, hogy az ügyészek - akik mégiscsak az ő tanult kollégáik - nem emelhetnek véletlenül vádat valaki ellen: ha egy szerencsétlen a bíróság elé kerül, annak oka van. A helyzetet súlyosbítja a munkaminimalizálás rejtett motívuma. A legtöbb bíró szerint sokkal könnyebb és biztonságosabb a vádlottat az ügyészségi álláspont alapján elítélni, mint az esetleges ártatlansággal kapcsolatos intellektuális feladványokkal bíbelődni. Az egész rendszer olyan, mint egy futószalag. Ha valaki rákerül, nehezen tud szabadulni - függetlenül attól, hogy bűnös-e vagy sem. Lehet a pali teljesen ártatlan, a futószalagon itt egy kicsit rászerelnek, ott egy kicsit megszorítanak, amott egy kicsit beljebb húznak, és kész a munkadarab, mehet egyenesen a börtönbe. Így járt a móri vérengzés miatt elítélt Kaiser és Hajdú is.
Van erre a szisztémára racionális magyarázat?
- A legfőbb magyarázat a magyar igazságszolgáltatás rengeteg belső megoldatlansága, gyönge színvonala. Jelentős tényező persze annak öröksége is: a koncepciós perek, a megtorlások, a rettenetes törvénytelenségek. A jelenlegi bírói vezetők, akik a Legfelsőbb Bíróságon precedensként kezelt ítéleteket hoznak, a Kádár-korszakban szocializálódtak, és a mentalitásuk abszolút nem változott.