Nácik kifelé

Nehéz megérteni, miért engedték meg a magyar hatóságok egy neonáci szervezetnek a felvonulást Budapest kellős közepén. Ausztriában törvény tiltja a náci tevékenységet. Az 1955-ben aláírt osztrák államszerződés 9. cikkelye előírja mindenfajta náci tevékenység tilalmát, s ezt beiktatták az osztrák alkotmányba is.

Egy korábbi vitaműsorban Tamás Gáspár Miklós fő gondja az volt, hogy Bácsfi Diána nyilaskeresztes-szimpatizánsnak miért kell megadni a jogot ahhoz, hogy ordas nézeteit előadhassa. A műsorban én vitába szálltam vele, mert a tiltás híve voltam és vagyok. Ha a TGM-féle ultraliberálisok következetesek volnának, akkor síkra kellene szállniuk azért, hogy megszüntessék az ENSZ-konvenciót, amely mindenfajta rasszizmus ellen irányul, hiszen több állam a rasszisták szabadságát korlátozó törvényeket hozott.
Van, aki úgy gondolja, nem szükséges törvényt alkotni a náci tevékenységek megakadályozása érdekében. Ők azzal érvelnek, hogy a gyilkosság több mint kétezer éve bűncselekmény, ennek ellenére napjainkban is emberek ezreit gyilkolják meg világszerte. Vagyis, a megelőzés szempontjából a gyilkos megbüntetése nem igazán hatékony. Valami hasonló felfogást képviselnek azok, akik nem tiltanák törvényi erővel a neonácizmust.
Nem tudhatjuk, mennyivel lenne több neonáci tevékenység Ausztriában a tiltó törvény nélkül. De vajon el akarja-e valaki törölni a törvényt, mely a lopást bünteti, csak azért, mert tudjuk, hogy sok tolvaj nem tiszteli?
Igaz, a demokráciának még ellenségeit is meg kell védenie. De az furcsa, hogy az ultraliberálisok miért csak e törvény ellen foglalnak állást? Miért nem követelik - például -, hogy a rágalmazást büntető törvényt helyezzék hatályon kívül? Színre lépnének azért, hogy szabadon lehessen megsérteni a magánszférát, vagy hogy szabadon lehessen gyűlöletet kelteni a kisebbségek ellen? Legyen szabad a gyerekpornográfia vagy a nők molesztálása?
Igaz, vannak olyan országok, mint Anglia vagy Franciaország, ahol egyetlen politikai párt betiltását sem találnák helyesnek. De ezeket az országokat a politikai stabilitás nagy hagyománya jellemzi. Mi Ausztriában (és ez talán még inkább vonatkozik Magyarországra) nem rendelkezünk olyan politikai kultúrával, amely megengedné a tiltó törvény mellőzését. A hatályon kívül helyezés nemcsak Ausztriában, de a világon mindenütt zöld lámpát jelentene a neonáciknak. Azok pedig, akik hirdetik, hogy minden érték egyenlő, rossz szolgálatot tesznek a demokráciának.
Németországban Heinrich Brüning kancellár 1930-tól 1932-ig ellenezte, hogy a náci pártot betiltsák. Úgy érvelt, hogy Németország ne használja azokat a módszereket a náci párt ellen, amelyeket az első világháború előtt alkalmaztak a szociáldemokraták ellen. Brüning „liberalizmusa” katasztrofális volt. Rossz példa, amely megbénította a német nép akaratát.
Ne felejtsük el, a náci koncentrációs táborokban milliók pusztultak el. A teljes véleményszabadság vajon segíthet-e egy ilyen rendszer újjáéledésének a megakadályozásában?
Ausztria szabadsága nem a véleményszabadságról folytatott akadémikus vitákból született meg, hanem azért, mert a szövetségesek megnyerték a háborút.

Karl Pfeifer, Bécs, Ausztria