Vissza a tartalomjegyzékhez

Sz. F.
Az utolsó esély
Interjú Raduly Józseffel, az OCÖ egykori alelnökével

Raduly József a Magyar Kultúra Lovagja, a Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke, a Száztagú Cigányzenekar korábbi elnök-producere. Jelenleg a Corvinus Egyetem politikai szakértő szakos végzős hallgatója.

Hogyan értékeli az OCÖ elmúlt négyéves tevékenységét?
- Ilyen alacsony színtű és ilyen gyenge eredményt felmutató cigány érdekképviseleti munkát cigány önkormányzat még nem végzett, mint a jelenlegi.
Miben mérhető ez?
- Egyetlen programot sem tudtak korrekt módon megvalósítani, semmilyen segítséget nem adtak a közel ezer helyi cigány önkormányzatnak. Nem képviseltették magukat folyamatosan a hatszázmillió forint tőkével működő Magyarországi Nemzeti Etnikai Kisebbségekért Közalapítványban sem, s mind a cigánysággal, mind a társadalom egészével elveszítették az együttműködés szálait. Az energiájuk nyolcvan százalékát arra használják, hogy kivédjék a belülről jövő, egymás elleni támadásokat. Csak tíz százalékban foglalkoznak a cigányság ügyeinek intézésével. De melyik cigányságról van szó? Azokról, akik közel állnak hozzájuk.
Farkas Flórián idejében jobb volt a helyzet?
- Sokkal, mert az akkori OCÖ-koalíció a lehető legszélesebb spektrumot képviselte, voltak közöttünk baloldali, jobboldali beállítottságú, illetve független képviselők is. Farkas jobban össze tudta tartani a cigányságot, mert fogékonyabb a sokszínűségre. Harmincszor tehetségesebbnek és politikusabb alkatúnak tartom, mint Horváth Aladárt.
2003-ban azonban éppen Horváth győzte le Farkast.
- Farkas Flórián nyolc évig vezette sikeresen az önkormányzatot, 2003-ban azonban felütötte a fejét a cigányok körében is az a kór, amit én magyar betegségnek hívok: hogy nem valaminek az érdekében fogott öszsze a cigányság, hanem valaki és valami ellen. Farkas Flórián ellen fogtak össze, hogy ne lehessen harmadszorra is elnök. Azt hitték, hogy mivel a Lungo Drom megállapodást kötött a Fidesszel, ezáltal a cigányságot a Fidesz zászlaja alá vezetik be. De nézzük meg, mi történt 2003 óta! Ugyanez, csak ellentétes előjellel. Az MSZP zászlaja alá masíroztak a romák. Az OCÖ-n az sem segített, hogy Horváth Aladár a miniszterelnök tanácsadójaként tevékenykedik.
2003-ban „mindenki” összefogott Farkas ellen, Teleki Lászlótól kezdve Kolompárék, a Roma Parlament Zsigó Jenővel és Horváth Aladárral, ráadásul a baloldali kormány minden pénzt megadott nekik, csak hogy Farkast eltüntessék. Az elérendő cél érdekében még a csalástól sem riadtak vissza.
Ki és milyen módon csalt?
- Azok a romák, akik az MSZP oldalán álltak, fehér sálat raktak a nyakukba, így jöttek a szavazásra, hogy meg lehessen különböztetni tőlük a Lungo Dromos romákat. És az történt, hogy akin volt fehér sál, azt megvendégelték, akin viszont nem volt, az még egy tányér meleg levest sem kapott.
Ön ekkor mondott le OCÖ-alelnöki posztjáról?
- Igen, mert nem bírtam elviselni ezt a fájdalmas megosztottságot.
A választást követően milyen OCÖ-t látna szívesen? És személyesen vállalna-e bármilyen feladatot?
- A cigányság utolsó lehetősége, hogy hiteles és képzett képviselőkből álló OCÖ vezesse szakmai programok mentén. Ami engem illet, természetesen dolgozni akarok népemért az új OCÖ-ben, tapasztalataim és nemzetközi kapcsolataim felhasználásával.