Benke László
Vérvádbotrány
Véres húsvétok: visszavonta könyvét az olasz történész

A közép- és újkori vérvádak megalapozottak; csakugyan voltak zsidó csoportok, amelyek rituális gyermekgyilkosságokat követtek el - állítja Ariel Toaff olasz-izraeli akadémikusnak, a Bar-Ilan Egyetem történelemprofesszorának provokatív könyve, amelyet a szerző a nemzetközi felháborodás hatására visszavont. A Véres húsvétok (Pasque di sangue) című munka elsősorban az 1475-ös tridenti vérvádper aktáira épül, azonban a kínzással kicsikart vallomásokon túl a szerző nem szolgál új bizonyítékokkal.

Ariel Toaff történész

„Az emberáldozatok mítosza nem csupán antiszemita hazugság - méltatta Ariel Toaff könyvét a Corriere della Sera hasábjain egy másik ismert olasz zsidó történész, Sergio Luzzatto. - A keresztény kor évszázadai alatt a zsidókat lépten-nyomon rituális gyermekgyilkossággal vádolták meg, amelyek a modern korban sem szűntek meg. (…) Érthető, hogy a holokauszt tragédiája után a »vérvád« különösen tabutémának számított, és hallatlan intellektuális bátorság kellett ahhoz, hogy valaki a teljes dossziét újra felnyissa. (…) Ezt a bátor lépést most megtették.”
A Véres húsvétokat azonban nemcsak szakszerűen bírálni, de - mivel a múlt héten a szerző visszavonta a kereskedelmi forgalomból - pontosan ismertetni is nehéz. Amennyiben azonban hihetünk a Corriere tájékoztatójának (amelyet Toaff egy interjúban hitelesnek ismert el, szemben a média túlnyomó részével, amely szerinte eltorzította az állításait), a könyv fő tézise, hogy a 11. századtól a német nyelvterületen élő vagy onnan származó „fundamentalista” askenázi zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat. A Toaff által megfestett fanatikusok részben a keresztes hadjáratok mészárlásai miatti bosszúból, részben a gyermekvérnek tulajdonított gyógyhatás miatt, részben pedig egyes misztikus kabbalista tanok betű szerinti értelmezéséből mutattak be emberáldozatokat, az így nyert „kóser vérrel” (sic!) pedig a frissen körülmetélt gyerekeik sebét gyógyítgatták, illetve azt széderestén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették vagy por alakban a maceszba sütötték. A történész főként az 1475-ös trentói (tridenti) vérvád aktáit elemezve jut arra a következtetésre, hogy a zsidók nem mindenütt voltak ártatlan áldozatai a vérvádaknak, sőt a kóser gyermekvér a 15. században állítólag olyan kapós portéka volt, hogy a hitközségek az Alpokon át komoly kereskedelmet bonyolítottak vele.