Kovács Klára
A vizitdíj hatása az idegrendszerre

Hogy kerül Rákosi Mátyás az egészségügybe? És a vizitdíj-csekktömb az újságoshoz? És hogyhogy azok szitkozódnak a 300 forint miatt, akiknek nem jelent gondot kifizetni? Egészségügyi séta.

„Időnként 10 méteres sorok is feltorlódnak, főként azokon a napokon, amikor időszakos rendelések is vannak - meséli az egyik fővárosi kórház betegirányítója. Ilyenkor a biztonsági őr és néhány kolléga segít a tájékoztatásban és a csitításban. - Azt látjuk, hogy a még türelmes betegek is idegesen távoznak a fizetés után. A sorban állás közben sokféle hatásnak vannak kitéve: sokan zúgolódnak, panaszkodnak, sőt szitkozódnak is, és ez könnyen ráragad a békésekre is, felhergelik egymást - mesélte az egyik kórházi dolgozó. Mások csak húzogatják a szájukat, csóválják a fejüket. „Gyakran lehet hallani a kormánytagok neveit, és hogy kivel mit kellene csinálni, és hogy ki mennyit keres ezen az egészen” - mesélik a kórházi dolgozók. Sokaknak láthatóan nehéz ennyit állni, főleg az idősebbeknek. Az egyik reggeli tumultusban egy kismama szitkozódott, fel volt háborodva a sorban állás miatt, és azt állította, eddig nem is hallott a vizitdíjról.
Az intézmények vezetői igyekeznek több lehetőséget is biztosítani a vizitdíj befizetésére. Az egyik jó nevű fővárosi kórházban például hat osztályon teremtették meg ennek lehetőségét. Automata még kevés helyen üzemel, de a főpénztárban készpénz mellett bankkártyával is lehet fizetni.
Az egyik budapesti intézményben a hírlapárusnál is van lehetőség a fizetésre, itt legalább nem kell törődni az apróval. Az emberek többsége türelmesen vár, kikészítve az aprópénzét és a TAJ-kártyáját. A hírlapárus egymás után írja a számlákat. Türelmet színlel, de idővel kijön belőle: „Újságot nem kérne valaki?” „Nem” - hangzik a válasz, mire megadóan írja tovább a tömböt. Néhány perc múlva - miután magam is a vásárlók közé álltam - diktálom a nevemet és a kártyaszámomat, hátulról rám tör egy idősebb hölgy, hogy ő nem hajlandó sorba állni, mert csak újságot akar venni. Már fúrja is magát a pulthoz. A többség felhorkan: „Mi is sorban állunk, várjon a sorára!” De az árus - érezve, hogy eljött az ő pillanata - tudatja, hogy „ez újságospavilon!”, és soron kívül ellátja a hölgyet kedvenc napilapjával. „Hogy fogy az újság mostanában? - kérdezem a nyugtatás céljával, ám éppen az ellenkező hatást érem el. „Alig tudok eladni valamit - bosszankodik -, egész nap csak a csekkeket írogatom. Holnap felmondok.”