Hetek XI. évfolyam, 8. szám, 2007. február 23.

Minden jel arra mutat, hogy a móri bankrablás kapcsán indult, és már részben befejezettnek hitt eljárás az egyik legsúlyosabb baklövésként vonulhat be a magyar igazságszolgáltatás történetébe. A hétvégén a veszprémi postásgyilkosság kapcsán elfogott két férfi ugyanis állítja: ők voltak a móri mészárosok. Lapzártánkkor egyikük lakásán megtalálták a gyilkossághoz használt fegyvereket, társának pedig az ujjlenyomata egyezik meg a bank-fiókban talált lenyomattal.

Tatabánya, Bánhidai lakótelep 306., péntek délután. Civil rendszámú autók állják el a lépcsőházhoz vezető utakat, majd pár perc múltán az ajtón kilépő, kocsijába beszállni igyekvő férfit kommandósok lepik meg, és dulakodás nélkül ártalmatlanítják. Az elfogás óriási előrelépés az évek óta megoldatlan postásgyilkosság ügyében - de egyben fellebbenti a fátylat a magyar kriminalisztika legnagyobb baklövéséről is.

Lenullázott nyomozás

A harminchat éves N. László - a lapunknak nyilatkozó környékbeliek szerint - teljesen hétköznapi életet élt, sőt, aki közelebbről ismerte, állítja: jóravaló, segítőkész férfi volt mindig is. Szüleivel és két testvérével a nyolcvanas évek eleje óta laktak az akkor épült lakótelepen. Két éve elköltözött ugyan, de rendszeresen meglátogatta megözvegyült édesanyját. Elfogásakor is tőle távozott. A rendőrök szerint azonban a férfinek volt egy másik élete is: 2002-től kezdődően ő támadott meg és rabolt ki Komárom és Veszprém megyében hat postást, akik közül egyet fegyverével halálosan megsebesített. Az is kiderült: a „militarista” N. betegesen vonzódik a fegyverekhez, és bár a katonaságtól alkalmatlanság miatt eltanácsolták, börtönőrként dolgozott, majd egy fegyverboltban lett eladó.
A nyomozás során előbb 2004-ben, majd tavaly októberben találtak Tatabánya külterületén elrejtve az elkövetőhöz köthető fegyvereket, töltényeket, hüvelyeket és ruhákat. Utóbbi esetben olyan lövedékek is előkerültek, amelyek a fegyverszakértő szerint összefüggésbe hozhatóak a móri bűncselekménnyel. Ekkor a rendőrök még csak arra gyanakodtak, hogy a postásgyilkos és a móri rablók egy helyről szerezték be fegyvereiket. N. László és társa, a harmincnégy éves, háromgyermekes családapa W. Róbert hétvégi elfogása után azonban már a Nemzeti Nyomozóiroda vezetői úgy nyilatkoztak: a két férfinek köze volt a móri rablógyilkossággal. Erről ők maguk beszéltek beismerő vallomásukban.
Lapzártánkkor már arról érkeztek hírek, hogy N. lakásán megtalálták azt a Scorpio típusú géppisztolyt, amellyel Móron kivégezték a bank alkalmazottait és ügyfeleit, illetve azt a pisztolyt, amivel a bank biztonsági őrét lőtték le. A lakásból előkerült még egy, a Móron rögzítettel megegyező méretű és mintázatú cipő, több, a postástámadásoknál használt segédeszköz (láthatósági mellény, sapka, álbajusz), valamint térképvázlatokra és feljegyzésekre is bukkantak a nyomozók. Egy másik szakértői vizsgálat eredménye szerint pedig W. Róbert ujjlenyomatai azonosak a bank bejárati ajtaján rögzített lenyomatokkal. A rendőrségi tájékoztatás szerint W. csak a móri mészárlásban volt társa N.-nek, és a történtek után szobafestőként dolgozott tovább.
Mindezek fényében úgy tűnik, a postásgyilkosság megoldásával egy már megoldottnak gondolt ügyet sikerült „lenullázni”. A levonható következtetések súlyosak is lehetnek, hiszen a mészárlással összefüggésben a többéves - egymilliárd forintot felemésztő - büntetőeljárás során Kaiser Edét életfogytiglanra ítélte a bíróság, Hajdú Lászlót pedig az első fokról újrainduló büntetőperben nyolc ember meggyilkolásával vádolják, miközben ők valószínűleg nem is jártak a helyszínen.

2002. május 9-én ismeretlen személyek léptek be az Erste Bank móri fiókjába, ahol ezt követően negyvenhét lövés dördült el, nyolc ember életét kioltva, majd a tettesek 7,5 millió forintot zsákmányolva távoztak. A rendőrség kezdetben Horváth Szilárdot és Farkas Róbertet, a „zálogházi rablóbanda” két tagját nevezte meg gyanúsítottként, majd amikor kiderült, hogy velük kapcsolatban a gyanú nem megalapozott, két hónapig nem történt előrelépés az ügyben. A Hajdú Lászlót védő ügyvéd, Kiss Attila úgy véli, az ebben az időszakban tapasztalt társadalmi nyomás miatt a nyomozók mindenképpen eredményt akartak produkálni - és ebből eredtek a hibák. Ebben a szituációban került ugyanis képbe Kiglics Attila, akivel szemben jogerős ítélet született, de nem vonult börtönbe, ezért körözték. Elfogásakor felajánlotta, hogy információkat szolgáltat a móri rablókról. Az ügyvéd szerint a nyomozók az áttörés vélt közelsége miatt nem kezelték kellő kritikával a férfi vallomását: sőt ez képezte az egyik fő tartópillérét az ügyről alkotott rendőrségi, majd ügyészségi koncepciónak. „A rendőrök nem foglalkoztak más megoldási lehetőségekkel, erre az egy nyomra koncentráltak. Ennek lett áldozata Hajdú László és Kaiser Ede” - fogalmazott Kiss Attila.
Pedig lett volna miért körültekintőbben kezelni Kiglics vallomását. Kaiser Ede egykori bűntársának ugyanis jelentős előnyei származhattak abból, ha okosan osztja meg az információit. Nem is tévedett: az ügyében kiszabható minimálisan ötéves szabadságvesztés helyett csak három évet kapott, és felvehette a nyomravezetőnek járó 25 millió forintos jutalmat is. Pedig - mutatott rá az ügyvéd - Kiglics nem látta, hogy a vallomása nyomán meggyanúsított két férfi követte el a rablógyilkosságot, csupán úgy vélte, hogy ők voltak. Azt mondta, Kaiser többször is említette neki, hogy a móri Erste Bank fiók jó célpont lenne, a rablás után pedig láthatóan több pénze lett. (Mint később kiderült, Kaiser egy pénzváltót rabolt ki azokban a napokban.) Egy másik tanú is azt vallotta, hogy Kaiser a móri bankfiók kifosztására készült: ő a férfi korábbi, móri barátnőjének apja volt, akinek - jegyzi meg az ügyvéd - az egészségi állapota nem volt teljesen rendben. Kiglics vallomásában említést tett a légiós múlttal rendelkező Hajdú Lászlóról is mint Kaiser legjobb barátjáról. Ezek alapján a párost - akiknek több korábbi fegyveres rablótámadás volt a számláján - őrizetbe vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd megkezdődött a gyanú váddá formálása.
A két férfi ellen közvetlen bizonyíték az eljárás során nem merült fel. Pontosabban csak egy: Kaiserben három tanú felismerte a rablás idején a bankfiók ajtajában álló személyt. Kiss Attila szerint a vallomások erejét csökkenti, hogy a tanúk a szembesítés előtt még egy fehér bőrű, feltűnően magas férfiról adtak személyleírást - miközben Kaiser 178 centi magas volt és szoláriumbarna. Hajdú Lászlónál még ennyi támpontjuk sem lehetett a nyomozóknak, sőt biztos alibije volt. Egy tanú igazolta, hogy a rablás időpontjában egy házrész megvételéről tárgyalt Hajdúval, akinek „nyugodt volt a hangja”, ráadásul a mobiltelefon alapján azt is megállapították, hogy Hajdú Csepelen tartózkodott ekkor. Ezért az ügyészség csak a fegyverek beszerzésével és későbbi eltüntetésével vádolta meg a férfit. Érdekesség az ügyben, hogy az új eljárás során Hajdút már nyolc ember megölésével vádolják. Védője, Kiss Attila szerint ez azért is furcsa, mert az ügyészségtől kapott tájékoztatás szerint nem kerültek elő újabb bizonyítékok, csupán a régieket „értékelte át” a vádhatóság.
Kaiser esetében több személy is igazolta, hogy az ominózus időpontban Csepelen tartózkodott. Így vallott tizenhat éves barátnője - aki ezen a napon a napló szerint is hiányzott az iskolából -, a lány szülei, valamint egy varrónő, akit közösen kerestek fel aznap. A vallomásokban volt ugyan ellentmondás, de az ügyvéd szerint ez nem véletlen, hiszen a kihallgatásokra hónapokkal a történtek után került sor. A tanúk ellen később hamis tanúzás miatt eljárás indult, ami a mai napig sem zárult le. Kiss Attila az új fejlemények kapcsán arra számít, hogy Hajdú Lászlót és Kaiser Edét is felmenti a bíróság a vádak alól. Előbbi pere még folyamatban van, utóbbinál viszont ehhez perújrafelvételre lesz szükség.

Igazságszolgáltatási daráló

„Érthetően nagy társadalmi nyomás és eredményességi kényszer volt a nyomozókon a móri ügyben kezdettől fogva. Külsősként nekem úgy tűnt, ebben a helyzetben elkövették azt a hibát, hogy csak az egyik szálra helyezték a hangsúlyt, és mindenképpen Kaisert, illetve Hajdút akarták »odatenni a helyszínre«” - mondta kérdésünkre Doszpot Péter, a BRFK életvédelmi osztályának korábbi vezetője (kis képünkön fent), aki már korábban is hasonlóan nyilatkozott a móri nyomozással kapcsolatban. Hozzátette: előfordul, hogy egy ügyben csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre, de a szubjektív benyomásokkal kiegészülve a nyomozókban mégis összeáll egy kép a történtekről, és vádat emelnek - vi-szont ebben az esetben hiba kihagyni a számításból a tévedés lehetőségét. Doszpot szerint olyan tapasztalt, „életes zsaruknak” kellett volna végigvinniük a nyomozást, mint például Kovács Lajos ezredes (akitől egyébként elvették az ügyet - a szerk.). Az egykori főnyomozó azt is elmondta, nem lepődött meg, hogy a hétvégén elfogott két férfi egyből beismerő vallomást tett Mórral kapcsolatban. „Az ilyen elkövetőkben gyakran olyan nagy feszültséget okoz a titok, amit rejtegetnek, hogy lebukásukkor megkönnyebbülve mondják el az igazságot, mégpedig többnyire teljes alapossággal. Ezzel részben magukat is igyekeznek sztárolni, profi bűnözőként beállítani” - fogalmazott Doszpot.

Jóval kritikusabban ítéli meg a móri mészárlás kapcsán felmutatott rendőri, ügyészségi, bírósági teljesítményt Sándor „Papa” István, egykori fedett nyomozó, az ORFK KBI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályának korábbi tisztje. „Kaiserrel és Hajdúval szemben nem volt semmilyen tárgyi bizonyíték, még DNS-nyom sem. Ennyi erővel bármelyik kocsmába bemehettek volna a rendőrök, és az első négy embert, aki a pultnál ül, kikiálthatták volna gyilkosnak” - fogalmazott. Egyébként szerinte is hibás döntés volt, hogy a tapasztalt életvédelmis Kovács Lajost két hónap után leállították az ügyről.
„A móri mészárlás még csak megközelítőleg sem volt bizonyítva. Akkor miért kapott Kaiser életfogytiglant? A magyar igazságszolgáltatás válasza az, hogy: csak! Az ártatlanság vélelme lassan már a bíróságon sem létezik” - folytatta az egykori főnyomozó. Úgy látja, az ügyészség törvényességi felügyelete számos büntetőügyben egyáltalán nem érvényesül. „Aki bekerül az igazságszolgáltatás darálójába, azzal úgy bánnak, mint az állattal. Nézzék csak meg, hány ember volt az elmúlt tíz évben ártatlanul letartóztatva, becsukva, meghurcolva. És hány ember lett a rendőrségnél vagy az ügyészségnél felelősségre vonva mindezért? És mennyibe került mindez a magyar államnak?” - tette fel a kérdéseket Papa, aki szerint a történtek szinte már a Rákosi-rendszert idézik. „A rendőrség álszakmai buzgóságát kellett ezzel az üggyel illusztrálni, ezért találtak két elkövetőt, akik beleillettek a képbe, ehhez szereztek egy-két tanút, meg téglákat, akik a rendőrség sugallatát jegyzőkönyvbe mondták” - summázta véleményét Sándor István.