Merre tartunk?

Kisebb döbbenet ült az arcomra, amikor hallottam a hírekben, mi történt egy héttel ezelőtt Olaszországban, a futball hazájában. Azután vasárnap Brazíliában is tombolt az erőszak. Két mérkőzésen is szurkolók verekedtek össze egymással és a rendőrökkel. Látva a képeket rájöttem, a Magyarországi őszi helyzet nem belpolitikai ügy, országhatáron túli: talán egy új korszellem.

Megszámlálhatatlan cikk látott napvilágot az olasz ügy kapcsán, néhány szalagcím: „Olaszország siratja a tragikus sorsú rendőrt”, „A pápát is nyugtalanítja az olasz futballerőszak”… Azonban egyik híradás vagy cikk sem számolt be arról, vajon helyes volt-e a rendőrök viselkedése, pedig az olasz emberek vérmérséklete magasabb, mint a miénk. Elgondolkodtam az olasz kormány gyors határozottságán is! Megszületett az új törvény: aki randalírozik, 4 évet, aki rendőr ellen lép fel, a jövőben akár 15 évet is kaphat. Hol vagyunk mi ettől? Nálunk sokan nem látják a fától az erdőt! Itthon egy emberölést is meg lehet úszni 5-7 évvel. Halottam, hogy az USA-ban a rendőrök ellen fellépőket gyorsított eljárásban ítélik el, ha van két tanú, már másnap megszülethet az ítélet. Persze, lehet azt mondani erre, ez Amerika… De nézzük, itthon mi történt! Felbecsülhetetlen károk keletkeztek, s a költségek azóta sem szűnnek (rendőri készenlét stb.). Viszont tudomásom szerint jogerős elmarasztaló ítélet eddig még nem született. Zárszóként kérdezem: Merre tartunk?

K. Sz.