Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Parasztvakítás
Kihalásra ítélt dinoszauruszok

Az FVM adatai alapján jelenleg 208 ezer regisztrált termelő dolgozik a mezőgazdaságban. Az uniós agrártámogatásokra építkező Új Magyarország Vidékfejlesztési Program teljes költségvetésének (1300 milliárd forint) egyharmadát termelésmodernizálásra és technológiaváltásra különítették el. Ám ebből csupán 7000 termelő részesedne, akik közül 1500-nak hét év alatt technológiaváltást kell végrehajtania. Hogy a többiekkel mi lesz, a jövő zenéje. Az agrártárca elképzeléséről alig tud valaki, a jelenleg mezőgazdaságból élők nem is sejtik a kegyetlen jövőt.


Fotó: Somorjai L.

Karcsi az öreg Laci mellett kezdte a szakmát, ma háromszáz hektáron gazdálkodik. Erősen átpolitizált minden mondata, nem kíméli egyik oldalt sem, úgy érzi, mindkettő „kilóra adta el a vidéken élőket az uniónak”. „Kihalásra ítéltek bennünket, mint a dinoszauruszokat - mondja keserűen, és úgy tippel, hogy azok élik túl az elkövetkező éveket, akiknek van „spanuk”, és bioenergia felé orientálódnak. A minisztériumba egy komolyabb javaslatot nem tudnak eljuttatni az érdekvédők, a Magosz statisztaszerepre van kárhoztatva Orbán mellett. Viktor ugyanis nem engedi kritizálni az Új Magyarország Programot senkinek, mert abból néhány milliárdos, akiknek ő bizony sokkal tartozik, kegyetlen sok pénzt akar bezsebelni - érvel a gazda, és szavait nevekkel is illusztrálja: az élelmiszeriparban már megjelent a Csányi, a Leisztinger, na meg a Spéder. Úgy értesült, hogy a Fidesz pénztárosa négyezer hektár földet vett és folyamatosan keresi a még eladó területeket.
A csatlakozási tárgyalásokon már eldőlt, hogy nekünk, földből élőknek nincs jövőnk, a multik ezt a piacot is felélik” - mondja Karcsi, és mindkét politikai oldal számlájára írja, hogy a farmereket senki sem készítette fel a változásokra. Számos gazda úgy éli meg, hogy az érdekképviseletek is magukra hagyták a parasztokat, és a politika kiszolgálói lettek: az Agrárszövetség és a MOSZ a szocialistáknál, míg a Magosz tagjai a Fidesznél kaptak helyet a parlamentben. A parasztok azonban nem sorolhatók egy vagy két szekértáborba. „Aki azzal a parasztvakítással áll elő, amiben a parasztság ezeréves múltjáról, jussáról dumál, az nem ismeri azokat, akiknek beszél - dörgi már szinte ordítva Karcsi -, nem vagyunk mi hülye talpasok, akik bicskával eszik a krémest a Gerbeaud-ban. Lecsúsztunk, de nem akarunk lent maradni, hanem a gyerekeinknek, unokáinknak akarjuk megépíteni a jövőt, mert ebből kell megélni nekik is, vagy futhatnak világgá - összegzi mondandóját miközben Laci bácsi ismét a napi politikára tereli a szót. Hiába az eszme, ha a Viktornak sincs mozgástere, az adósság nem engedi, csak egy kis lánccsörgetés, meg kordonbontogatás marad neki” - mondja a megfejtést az öreg.
Hasonlóan gondolkodik K. Zoltán karcagi gazda is, bár ő eddig nyertese a rendszerváltásnak. A cukorrépa-termesztés végét azonban ő is megsínylette. Zoli a kesergés helyett a szerkezetváltásra tette a hangsúlyt, és úgy véli, hogy a biodízel-alapanyag előállítása szép jövővel kecsegtet. De mivel az csak a jövő, pillanatnyilag gyógynövénytermesztésben utazik. „Most egy hibrid helyzet van, folyik a földalapú támogatás, miközben például kukoricából az uniós készlet nyolcvan százaléka nálunk van letárolva az intervenció miatt. Ezen az állapoton csak a biodízel tud majd változtatni - mondja ő is reménykedve, mert ha az sem, akkor „maradunk, amik voltunk: az unió élelmiszer-szemétlerakója és hulladékpiaca, ahol a parasztnak nincs emberi értéke”.