Szobota Zoltán
Radikális egyetemisták
Miért fordulnak a szélsőségek felé?

A Budapesten megrendezett hétvégi neonáci rendezvényeken 25-30 év körül mozgott az átlagéletkor. E ténnyel sajnos nagymértékben egybecseng a Felsőoktatási Kutató Intézet felmérése, amely szerint a magyar fiatalok, közülük is elsősorban az egyetemisták fokozatosan a szélsőséges nézetek irányába fordulnak.

2007. február 10., Budapest, Hősök tere
Fotók: Németh Tamás

Akik esetleg lemaradtak a Vér és Becsület utódszervezetei által a Hősök terén megrendezett becsület napi megemlékezésről, vigasztalást vehettek másnap a Szent István Bazilikától - szigorúan a mise után - induló Horthy-emlékmeneten. Érthetetlen, hogy előbbiek miért skandálhatták hamisítatlan fasiszta eszméiket a láthatóan megdöbbent külföldiekkel teli téren, ahogyan az is, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetésével vonuló maskarás tömeg miért sírhatja vissza a fehérterror rémuralmát és a zsidóság likvidálását 2007-ben Budapest utcáin.

„S. Jánosnál minden óránk a szociálliberális kormány szapulásáról szólt, egy egész szemeszter alatt gyakorlatilag egyetlen egyszer sem sikerült a tananyagnak időt és helyet szorítani” - avatta be lapunkat egy nemrégiben végzett bölcsész az egyik jó nevű fővárosi egyetemen folyó ideológiai nevelés gyötrelmeibe. Az eset nem példa nélküli: a 2006-os választások közeledtével több tanszék több oktatója is azt tudakolta egy adag rosszallással a hangjában a szocialistaszimpatizáns nebulótól, hogy egy ilyen jó eszű fiatalember mégis miként szavazhat az MSZP-re. Ugyanezen felsőoktatási intézmény egy másik diákja arról számolt be, hogy egyik-másik tanár a tanórát rendszeresen irredenta világnézetének terjesztésére használta fel. De nem megy ritkaságszámba a magyar egyetemeken, főiskolákon az sem, hogy a szóbeli vizsgán elejtett egy-egy politikai ízű megjegyzés előnyösen vagy éppen hátrányosan tudja befolyásolni az érdemjegyet. „Ha Sz. Sándornál valaki a középkorról mint egykor létező valóságról mert beszélni, az legkevesebb egy »te kis kommunista« jelzőt érdemelt ki, ezzel pedig az járt együtt, hogy hármasnál jobb jegyet nehezen tudott szerezni” - foglalta össze kérdésünkre a hallgató a gazdaságtörténelem tárgy abszolválásának apró buktatóit.
Az összes általunk megkérdezett egyetemista egyetértett abban, hogy direkt politizálással, ideológiai neveléssel a tanárok többsége - a diktafonok korszakában - már nem próbálkozik. Az időnként a tanárok részéről felbukkanó szélsőséges megnyilvánulásokat a hallgatók döntő többsége rendszerint annak tudja be, hogy a tanerő „ma egy kicsit be van kattanva”. „Nyílt titok, hogy ezen az egyetemen a többség jobboldali világnézettel rendelkezik, a diákok 99 százaléka a konzervatív értékrendre nyitott, a »megfelelő« be- és elszólásokat így mindig nyitott fülekkel hallgatják” - vallott a Heteknek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik hallgatója. Az egyetemisták egyre radikálisabb nézeteket vallanak - derül ki a Felsőoktatási Kutató Intézet felméréséből. Az egyetemisták több mint 7 százaléka venne részt illegális politikai tüntetésen vagy sztrájkban, 3,3 százalékuk pedig még a köz- és magántulajdon megrongálásától sem riadna vissza. A kutatók szerint a szálak az ezredfordulóhoz vezetnek, amikor is a Fidesz szimpatizánsai megerősödtek, és bátrabban fordultak radikálisabb pártok, csoportok felé is. Jelenleg az elsőéves egyetemisták 15 százaléka szimpatizál a Fidesszel, közülük is minden tizedik a nagyobbik ellenzéki párttal együtt említette a Jobbikot, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, a Vér és Becsület Egyesületet. A szélretolódás folyamatával párhuzamosan jelenik meg az intolerancia is köreikben. Minden harmadik fiatal ódzkodik attól, hogy roma szomszédja legyen, míg a zsidó származásúakat tízből egy fiatal utasítja el. Érdekes, hogy az egyetemisták a legradikálisabbak, akik főleg az internetet használják ki ideológiájuk terjesztésére.

A Horthyért menetelő aktivisták

„A rendszerváltás nem úgy sikerült, ahogyan azt sokan szerették volna, az eddigi politikai erők nem tudták kedvező irányba befolyásolni az országot. A helyzetünk, különösen a fiataloké, kilátástalan” - mondja Zsolt, pécsi egyetemista. Őt ennek felismerése vitte a szélsőjobboldalra. A fiatalember középiskolásként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban kezdett tevékenykedni, majd amikor a Jobbik felvette velük a kapcsolatot, hozzájuk csatlakozott. Személyes tapasztalatai szerint valós az a felmérés, ami a radikális, illetve szélsőjobbos nézetek terjedését mutatta ki a főiskolások, egyetemisták körében. Zsolt azt mondja, sokan vannak úgy, mint ő, hogy az iskola elvégzése után nem tudják majd, mihez kezdhetnének. A „radikálisok” világnézetét Zsolt a két világháború közötti népi írókéhoz hasonlítja, akiknél megjelent ugyan az antiszemitizmus is, de ez - amint Zsolt állítja - az „antimagyarizmussal” szembeni védekezés volt. Szerinte a magyar egyetemeken a baloldali-liberális oldalhoz tartozó tanárok vannak többségben, akiknél ez a tanítás során is megjelenik. Ezért érthető - mondja -, hogy a jobbos tanároknál nagyobb hangsúlyt kap mondjuk Prohászka vagy Horthy.
(Közreműködött: Hubert József, Sebestyén István, Piros Péter, Vígh Gábor)