Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A szerb Trianon
Elkészült az ENSZ-terv Koszovó jövőjéről

Alig egy héttel a szerb radikálisok választási győzelme után megérkezett az első, bár nem váratlan nemzetközi pofon Belgrádnak: Martti Ahtisaari (kis képünkön), az ENSZ különmegbízottja átadta a Koszovó jövőjéről szóló ENSZ-tervezetet. Borisz Tadics szerb elnök a híradások szerint meg sem nézte a közel hatvanoldalas dokumentumot, mivel a szerb alkotmány szerint semmiképpen nem fogadhatja el Koszovó függetlenségét. A dokumentum határozottan leszögezi: Koszovó nem kerülhet vissza Szerbia fennhatósága alá. Belgrádban a nacionalisták már a magyar Trianonhoz hasonlítják az ország feldarabolását.


Francia KFOR-katonák Pristinában
Fotó: AP

A kérdés régóta el van döntve, ám Belgrád reménykedett eddig, hogy legalább névlegesen vagy egy határozott átmeneti időre visszaszerzi a tartományt. A követelésnek elsősorban ideológiai alapja van: Koszovóban ringott valaha a „szerbség bölcsője”. Egy régi monarchiabeli mondás szerint: Szerbia mindig megnyeri a háborúit, hogy aztán elveszítse a békéjét. Déli szomszédunknál a döntés nyomán már valóságos „szerb Trianont” emlegetnek. Tavaly júniusban a néhai Jugoszlávia utolsó tagállama, Montenegró döntött népszavazáson a függetlenségről, megfosztva ezzel a Magyarország méretűre zsugorodott Szerbiát többek között a saját tengerparttól is. Ha Koszovó önállóvá válik, közel száz év óta először jöhet létre teljesen új állam Európában, hiszen a huszadik század eleje óta csak korábban létezett államok egyesüléséből, illetve szétdarabolásából jöttek létre új országok - Koszovó pedig még soha nem létezett a történelemben.
A rövidesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülő „Ahtisaari-terv” névleg nem mondja ki a bűvös szót, hogy albánul Kosova Köztársaság néven új, független állam jön létre, de mindazt tartalmazza, ami egy független állam megalakulásával együtt jár. A majdani Kosova beléphet az ENSZ-be, ezzel együtt minden más nemzetközi szervezetbe, önálló kormányzata alakulhat, van már 2500 fős hadserege, zászlaja, nemzeti himnusza - csak a szuverenitása és területi autonómiája hiányzik még. A nemzetek hamarosan elismerhetik Kosovát mint független államot, de akkor számolniuk kell Belgrád fenyegetésével. Szerbia ugyanúgy tekinti Koszovót, mint Kína Tajvant: aki elismeri a sajátjának tekintett tartomány függetlenségét, azzal Belgrád azonnal megszakítja a diplomáciai kapcsolatot.


Martti Ahtisaari

Pristinában a koszovói albánok szintén átvették a tervet, és várhatóan elfogadják, hogy csak kemény megkötésekkel lesz szuverén államuk.
A legutóbb Montenegró által is elhagyott Szerbia újabb mérföldkőhöz érkezett. A tét nagy, hiszen a megmaradt ország 15 százalékát érinti az ENSZ döntése. Koszovóval együtt veszik a „szerb kultúra bölcsője” is. A belgrádi nacionalisták arról panaszkodnak, hogy az ország magának köszönheti a bajt: polgárai már szinte közömbösen vettek tudomást Montenegró leválásáról, pedig néhány évtizeddel ezelőtt a jugoszláv egység zászlaja alatt a testvérek között is testvéribb viszonyban voltak egymással.
Most pedig elérkezett a mostohatestvér ideje. Koszovó kivárta az idejét: a Belgrádból mindig is lesajnált országrész, a „siptárok” (az albánok gúnyneve) földje a magas népszaporulatnak köszönhetően túlélte az etnikai tisztogatásokat. Ma Koszovó területén a 2 millió lakos 85 százaléka albán, és csupán 7 százaléka szerb. Azt Belgrádban és Pristinában is csak találgatják, hogy a balkáni háborúk okozta történelmi és gazdasági megrázkódtatásokat még ki nem hevert szerbekből beletörődést vagy az ősi szerb büszkeség feltámadását és újbóli ellenállást vált-e ki Koszovó leválása. Abban az országban, ahol még a nemzetrontó politikát folytató Szlobodan Milosevics is hős lehetett pusztán azzal, hogy szembeszegült a Nyugattal, és amelynek himnusza az „igazság istenét” hívja segítségül a szerb unió megrontói ellen, aligha lehet sikeres bármely politikus, aki felvállalja a hazaáruló szerepét, és elfogadja Koszovó függetlenségét.