Alig egy héttel a szerb radikálisok választási győzelme után megérkezett az
első, bár nem váratlan nemzetközi pofon Belgrádnak: Martti Ahtisaari (kis
képünkön), az ENSZ különmegbízottja átadta a Koszovó jövőjéről szóló
ENSZ-tervezetet. Borisz Tadics szerb elnök a híradások szerint meg sem nézte a
közel hatvanoldalas dokumentumot, mivel a szerb alkotmány szerint semmiképpen
nem fogadhatja el Koszovó függetlenségét. A dokumentum határozottan leszögezi:
Koszovó nem kerülhet vissza Szerbia fennhatósága alá. Belgrádban a nacionalisták
már a magyar Trianonhoz hasonlítják az ország feldarabolását.
Francia KFOR-katonák Pristinában
Fotó: AP
A kérdés régóta el van döntve, ám Belgrád reménykedett eddig, hogy legalább
névlegesen vagy egy határozott átmeneti időre visszaszerzi a tartományt. A
követelésnek elsősorban ideológiai alapja van: Koszovóban ringott valaha a
„szerbség bölcsője”. Egy régi monarchiabeli mondás szerint: Szerbia mindig
megnyeri a háborúit, hogy aztán elveszítse a békéjét. Déli szomszédunknál a
döntés nyomán már valóságos „szerb Trianont” emlegetnek. Tavaly júniusban a
néhai Jugoszlávia utolsó tagállama, Montenegró döntött népszavazáson a
függetlenségről, megfosztva ezzel a Magyarország méretűre zsugorodott Szerbiát
többek között a saját tengerparttól is. Ha Koszovó önállóvá válik, közel száz év
óta először jöhet létre teljesen új állam Európában, hiszen a huszadik század
eleje óta csak korábban létezett államok egyesüléséből, illetve
szétdarabolásából jöttek létre új országok - Koszovó pedig még soha nem létezett
a történelemben.
A rövidesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülő „Ahtisaari-terv” névleg nem
mondja ki a bűvös szót, hogy albánul Kosova Köztársaság néven új, független
állam jön létre, de mindazt tartalmazza, ami egy független állam megalakulásával
együtt jár. A majdani Kosova beléphet az ENSZ-be, ezzel együtt minden más
nemzetközi szervezetbe, önálló kormányzata alakulhat, van már 2500 fős
hadserege, zászlaja, nemzeti himnusza - csak a szuverenitása és területi
autonómiája hiányzik még. A nemzetek hamarosan elismerhetik Kosovát mint
független államot, de akkor számolniuk kell Belgrád fenyegetésével. Szerbia
ugyanúgy tekinti Koszovót, mint Kína Tajvant: aki elismeri a sajátjának
tekintett tartomány függetlenségét, azzal Belgrád azonnal megszakítja a
diplomáciai kapcsolatot.
Martti Ahtisaari
Pristinában a koszovói albánok szintén átvették a tervet, és várhatóan
elfogadják, hogy csak kemény megkötésekkel lesz szuverén államuk.
A legutóbb Montenegró által is elhagyott Szerbia újabb mérföldkőhöz érkezett. A
tét nagy, hiszen a megmaradt ország 15 százalékát érinti az ENSZ döntése.
Koszovóval együtt veszik a „szerb kultúra bölcsője” is. A belgrádi nacionalisták
arról panaszkodnak, hogy az ország magának köszönheti a bajt: polgárai már
szinte közömbösen vettek tudomást Montenegró leválásáról, pedig néhány
évtizeddel ezelőtt a jugoszláv egység zászlaja alatt a testvérek között is
testvéribb viszonyban voltak egymással.
Most pedig elérkezett a mostohatestvér ideje. Koszovó kivárta az idejét: a
Belgrádból mindig is lesajnált országrész, a „siptárok” (az albánok gúnyneve)
földje a magas népszaporulatnak köszönhetően túlélte az etnikai tisztogatásokat.
Ma Koszovó területén a 2 millió lakos 85 százaléka albán, és csupán 7 százaléka
szerb. Azt Belgrádban és Pristinában is csak találgatják, hogy a balkáni háborúk
okozta történelmi és gazdasági megrázkódtatásokat még ki nem hevert szerbekből
beletörődést vagy az ősi szerb büszkeség feltámadását és újbóli ellenállást
vált-e ki Koszovó leválása. Abban az országban, ahol még a nemzetrontó politikát
folytató Szlobodan Milosevics is hős lehetett pusztán azzal, hogy szembeszegült
a Nyugattal, és amelynek himnusza az „igazság istenét” hívja segítségül a szerb
unió megrontói ellen, aligha lehet sikeres bármely politikus, aki felvállalja a
hazaáruló szerepét, és elfogadja Koszovó függetlenségét.