Hajdú Sándor, Szobota Zoltán
Sokféle liberális van
Interjú Fodor Gáborral, az SZDSZ egyik elnökjelöltjével

Visszasírja a rendszerváltás utáni SZDSZ sokszínűségét; nem kifejezetten elégedett a jelenlegi vezetéssel; szeretné felszámolni az elvtelenségeket; nem vállalna kormányzati pozíciót, hogy pártja végre önálló arculatot nyerjen; nyitna az ellenzék felé, és vidékről is szervezné a tagságot a bűvös öt százalékból való kitöréshez. Ezek nagy vonalakban Fodor Gábor elnökjelölt tervei.

Fotók: Somorjai L.

Elnökjelöltként újra előjött a színfalak mögül, és rögtön egy új stílust akar megvalósítani. Mit jelent az Ön olvasatában az „erő és gyakorlati liberalizmus”?
- Az erő azt jelenti, hogy következetesek vagyunk az elveinkhez. Én egy olyan liberális pártot szeretnék vezetni elnökként, amely tisztában van a saját értékeivel, és ezt határozottan képviseli, akár kormányon van, akár ellenzékben. Mondok egy példát arra, mit kell rendbe tenni. Amikor a rendkívüli parlamenti ülés kérdését ellenzéki pártként felvetettük, és a Fidesz ellehetetlenítette, nagyon helyesen fel voltunk ezen háborodva. Amikor azonban kormányra kerültünk és a Fidesz kezdeményezte ugyanezt, mi álltuk útját. Ilyen szégyent a jövőben nem engedhetünk meg magunknak. Nem lehet két értékrendje egy pártnak.
A gyakorlatias liberalizmus pedig azt jelenti, hogy olyan liberális értékrendet képviselünk, és egy olyan programot, amely közvetlenül nem a rövid távú PR-célokat szolgálja. Tehát nem arra gondolunk, hogy mi tűnik most népszerűnek, hanem azt mondjuk, hogy tízmillió magyar ember érdeke, hogy bizonyos dolgokat keresztülvigyünk még akkor is, ha az nehézségekkel jár. Ezen alapeszméken kell alapulnia annak az SZDSZ-nek, amelynek politikájában, belső szervezeti működésében és stílusában is meg kell újulnia.

Ez nem tűnik könnyű feladatnak, hiszen az SZDSZ holdudvara az elmúlt tizenöt évben egy eléggé kemény maggá csiszolódott. Talán erről árulkodik az is, hogy Baranyában hatszáz új tag lépett be a pártba, ami akár száz új küldöttet is jelenthet. Ez nem egy hadüzenet?
- Meglepődve hallottam én is ezeket a híreket, és nagyon határozottan az a meggyőződésem, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban sürgős tennivalónk van. Senkinek nem lehet érdeke az SZDSZ jelenlegi vezetésében, hogy szó érje a ház elejét, és olyan hangulat alakuljon ki, mintha valami nem volna rendben az elnökválasztás körül.
A Horn-kormány óta tradíció Önöknél, hogy a pártelnök nem vállal kormányzati pozíciót. Eddig ismert egyetlen ellenfele, Kóka János viszont Gyurcsány Ferenc beosztottja. Tartani kívánja magát ehhez a hagyományhoz?
- Már jó előre szeretném világossá tenni, hogy ha én leszek a liberálisok elnöke, nem vállalok kormányzati pozíciót. Mégpedig azért nem, mert miközben az SZDSZ a koalíció stabil pillére és a reformok egyfajta hajtóereje kell legyen, lényeges kérdésekben határozottan meg kell mutatnia politikai önállóságát. Ez pedig úgy nem teljesíthető, hogy az SZDSZ elnöke beosztottja az MSZP elnökének - hiszen Gyurcsány Ferenc nemsokára pártelnök is lesz.
És mi újság az ellenzékkel? Tervez változásokat a velük való kapcsolatban?
- Abban a szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy mind a kormánypártok, mind az ellenzék irányába nagyon jó a kapcsolatrendszerem. Ezt is az SZDSZ szolgálatába szeretném állítani, hogy elindulhasson végre egy értelmes, normális párbeszéd. Nem is merek belegondolni, hogy van olyan józan ember ebben az országban, aki szerint mindaz rendben van, amit őszszel láttunk. Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy a liberálisok és a „nemzeti keresztények” jövőképe közös nevezőre hozható, hiszen óriási távolságra állunk egymástól. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy kialakuljon bizonyos emberi kommunikáció közöttünk, még akkor is, ha azt fogjuk deklarálni, hogy álláspontjaink merőben eltérőek. Új fejezetet szeretnék nyitni kormánypártok és az ellenzék kapcsolatában.
Játsszunk el a gondolattal, hogy márciustól Ön lesz az SZDSZ elnöke. Pártja ugyanazt a sokszor vitatott liberális vonalat fogja követni, amely a különféle kisebbségek érdekeitől kezdve mindent felvállal, még akkor is, ha annak nagy a társadalmi elutasítottsága? Esetleg elmozdulnak egy konzervatívabb irányba?
- Az SZDSZ-ben vannak szociálliberálisok, illetve konzervatív liberálisok is, és ez így van rendjén. Én olyan jelző nélküli liberális pártot szeretnék faragni az SZDSZ-ből, amelyben a különböző értékeket képviselők jól megférnek egymással. Megjegyzem a kilencvenes évek elején, a legszebb korszakainkban ilyenek voltunk. Különböző fajta liberális platformok léteztek a párton belül. Gazdaságpolitikánkban inkább konzervatívok, társadalompolitikánkban viszont inkább szociálliberális gondolkodásúak voltunk. Ezt jelzi az Alapító Nyilatkozatban az a nagyon fontos passzus, amely arról szól, hogy mi a szabadság és szolidaritás pártja vagyunk.
Hallottam olyan pletykákat a párton belülről, hogy „hagyjuk csak nyerni a Fodort, két éve van rá, hogy bizonyítson valamit, aztán legfeljebb leváltjuk”. Mit szól az ilyen hangokhoz?
- Ilyenkor mindenféle pletyka terjeng. Nyerni akarok, mert bizonyítani is szeretnék. Úgy érzem, kialakult körülöttem egy nagyon jó csapat, akikkel jól szervezett módon tudnánk úgy irányítani a pártot, hogy a legtöbbet hozhassa ki magából ebben a nem könnyű politikai helyzetben. Sikeresebbé, eredményesebbé és a liberális értékeket hatékonyabban képviselő párttá szeretném tenni az SZDSZ-t.
Ehhez a vidék felé is kellene fordulnia, ahol jelenleg tetszhalott az SZDSZ.
- Ez egy megváltoztatható, bár nem könnyű helyzet, és tisztában vagyok vele, hogy nem megy ráolvasással. Munkatársaimmal nagyon határozott elképzeléseink vannak arra nézve, hogy mik a teendők. Állandó kapcsolatban vagyunk a tagsággal, akik folyamatosan tanácsolnak minket, hogyan lehetne az SZDSZ-be életet lehelni vidéken. Az egyik legfontosabb probléma a rendkívül hézagos információáramlás, melynek kiküszöbölésére például a megyei elnököket és a megyei vezetőket is be kívánom vonni a döntéshozatalba. Ha ezeket a problémákat áthidaljuk, akkor végre megvalósítható lesz a párt támogatottságának növelése is. Sok irányba szeretném úgymond kinyitni az SZDSZ-t, de egyáltalán nem gondolom, hogy néppárttá kéne válnunk, és minden társadalmi réteget képviselnünk kellene. Magyarország lakóinak egyötöde tartósan úgy nyilatkozik a közvélemény-kutatások során, hogy a liberális értékrend áll hozzá a legközelebb. Őket szeretnénk kimozdítani a passzív vagy várakozó álláspontból.
Sokan félnek a régiek közül, hogy Fodor Gábor kikormányozza az SZDSZ-t a koalícióból. Reális félelmek ezek?
- Az SZDSZ a koalíció sikerében érdekelt. Gondoljon csak bele, hogy az egyetlen komoly reform az egészségügy területén van, és mi adjuk a minisztert. Az aggályokat megfogalmazók valójában attól félnek, hogy az én irányításom alatt végre önálló arculata lesz az SZDSZ-nek. Pedig úgy látom, hogy ez nemcsak a liberálisoknak, hanem még az MSZP-nek is elemi érdeke. Innentől válik ugyanis kiszámíthatóvá, mit miért teszünk. Vége kéne szakadjon a folyamatos kalkulálásoknak: milyen veszekedések és konfliktusok alakultak ismét ki, milyen rejtélyes érdekviszonyok vannak egy ügy hátterében. Én egy elég világos képlettel szeretnék részt venni ebben a történetben. Mondjuk meg nyíltan, hogy mely ügyekben vagyunk partnerek, és mi az, ahol ránk nem lehet számítani. Így gondoljuk át a lépéseinket.