Vissza a tartalomjegyzékhez

Vígh Gábor
Munkamámor

„Pista, menj inkább haza, és gyere vissza két nap múlva, mert még tönkreteszel valamit!” - idézi István főnökeit, akik éveken keresztül alkalmazták nyilvánvaló alkoholizmusa ellenére. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium idén induló alkohol- és drogprevenciós programja a népbetegségnek számító munkahelyi „kábulatnak” üzent hadat.


Fotó: Somorjai László

István felmenői közül mindenki rendszeresen ivott, apja is ezért lett öngyilkos. Őt először a BKV-tól rúgták ki, mivel buszvezetőként több balesetet is okozott, majd hét évet egy bányászokat szállító járatnál húzott le. Itt is megesett, hogy a fenyvesbe kormányozta a buszt, vagy az egyik éjjeli ivászat után az árokba bukfencezett a kollégákkal. Elmondása szerint a kötelező szondáztatást úgy úszták meg, hogy a forgalmista csak azokkal fújatta meg a készüléket, akik a „ki ivott?” kérdésre nemleges választ adtak. Miután három évre elvették jogosítványát, Veszprémbe került a postához, ahol a kábelek árkait ásták, de innen is többször a mentő vitte el. „Kubikusként is előfordult, hogy elküldtek egy hét szabadságra, de annyira kellett a pénz, meg a bizonyítás, hogy inkább hamarabb visszamentem” - meséli.
Magyarországon egyébként minden ötödik férfi nagyivónak számít és csupán tizedrészük az, aki egyáltalán nem fogyaszt alkoholt. A nők esetében ez az arány 5, illetve 37 százalék. Kaucsek György munka-szakpszichológus, a minisztériumi program vezetője elmondta a Heteknek, hogy a felvilágosításra és a meggyőzésre kívánják fektetni a legnagyobb hangsúlyt. A program újszerű megközelítése a szerfogyasztás elleni küzdelemben az, hogy nem a kábítószer-élvezőkre vagy az alkoholistákra összpontosít, hanem arra a nagy többségre, akik még az úgynevezett „zöld” zónában vannak. Ők ugyanis három sávba sorolták az alkoholfogyasztókat. A zöld zónába azok kerülnek, akik egy hét alatt hét pohárnál (nők esetében háromnál) kevesebb sört isznak; a sárga zóna az időnkénti ittasságot jelenti maximum 22 poharas limittel; míg a piros jelzés az alkoholfüggőket jelöli, akik e fölött „teljesítenek” a munkanapok során.
Ilyen volt János is, aki 23 év ivászata alatt rengeteg munkahelyen fordult meg. Kezdetben még bejelentett, havi fixes állása volt, ám a probléma eluralkodása miatt egyre inkább olyan munka kellett neki, ahol nem volt gond egy kis „kótyagosság”. „Ugyanilyen fontos volt számomra az is, hogy naponta kapjak pénzt” - teszi hozzá. Mindenki tudta róla, hogy alkoholista, és állítása szerint éppen ezért dolgoztatták szívesen, mivel nem kellett bejelenteni, egy kis italért agyon lehetett terhelni, és nem voltak plusz követelései. Viszont nem lehetett rá számítani: ha volt pénze, akkor nem akart csinálni semmit, ha nem volt, két fröccsért dolgozott egész álló nap.
Hazánkban a munkavállalók túlnyomó részét az a szektor foglalkoztatja, amelybe nagyrészt a 10 fő alatti vállalkozások tartoznak - mondta el lapunknak Dibusz János, az Anonymus Közhasznú Egyesület elnöke, aki szerint a vállalkozások vezetői majdnem minden esetben tökéletesen tisztában vannak a munkatársak egyéni „addiktológiai” jellemzőivel, de sajnos sok esetben ellenérdekeltek a dolgozó józanságában, hiszen ha a kolléga nem iszik, akkor az elvonási tünetek miatt munkaképtelen lesz, ám ha hagyják inni, akkor jobban teljesít másoknál.
„A program a speciális fogalmak megtárgyalásán túl képzéssel, tanácsadással és szemléltető eszközök biztosításával nyújt segítséget a vállalatok vezetőinek a korai tünetfelismeréshez és a tennivalók meghatározásához” - mondja Kaucsek György, hozzátéve, hogy szándékuk szerint az első évben 10-15 vállalatot vonnának be, akik a program döntő részét maguk finanszíroznák.