Kovács Klára
Nagyműtét
Életünk 13 százalékát betegen töltjük. Ráadásul mi magyarok átlagosan hat évvel korábban halunk meg, mint Nyugat-Európában élő embertársaink, sőt a környező országokhoz képest is rosszul állunk: négy évvel rövidebb ideig élünk, mint a csehek, két évvel rövidebb ideig, mint a lengyelek, és Szlovákiában is jobbak a statisztikák, mint nálunk. Eközben e négy ország közül a legtöbbet mi költjük egészségügyre. Viszonylag sok pénz áramlik az ágazatba, ám ez sem az életkilátásainkon, sem a szolgáltatás színvonalán nem érződik. Tömörebben fogalmazva: a rendszer korszerűtlen, pazarló és igazságtalan. 1990 óta egyetlen kormány sem mert hozzáfogni az egészségügy átalakításához. A 2. Gyurcsány-kormány most belevágott, és a reakciókból utólag megérthető, miért féltek a reformtól elődei: tiltakoznak a kórházak, tiltakoznak a gyógyszerészek, tiltakozik az ellenzék: a Fidesz szerint az egészségügy nem üzlet, a járulékokkal pedig már fizettünk az egészségügyért, ezért nem szabad újabb pénzt kérni érte. A zajos viták közepette az sem mellékes: mi lesz a betegekkel, milyen eredményekkel kecsegtet az egészségügy nagyműtétje, és vajon kinek mennyire fog fájni?
Molnár Lajos egészségügyi miniszter kórházlátogatáson. Beteg az ágazat Fotó: Somorjai LászlóA mai magyar egészségügyi rendszer életképtelen - állítják a témával foglalkozó szakemberek. A feketegazdaság bölcsője, potyautazásra, korrupcióra ösztönöz, miközben az állam tizenhat év alatt nem építette ki a névre szóló számlavezetést s az elszámolást. Ma senki nem tudja megmondani, hogy van-e valós befizetés a TAJ-kártyája mögött, 1,3 millió honfitársunkról nem tudja a hivatal, benne van-e valamilyen jogcímen a rendszerben. Sem az OEP, sem az APEH nem tudja megmondani, van-e befizetése ennek a csoportnak. Tizenhat év alatt egyszer sem készült arról számítás, hogy egy életpálya alatt mennyi pénzt fizetünk be az OEP-kasszába és mekkora értékű egészségügyi szolgáltatást veszünk igénybe.
Nem csoda ezek után, ha folyamatosan egyre nagyobb a lyuk az OEP kasszájában. A magas tb-járulék fizetés elkerülése országos sporttevékenység lett. 1995-ben még csak 6-7 százalék volt a pénztár hiánya, ám tavaly már a 30 százalékot is el-érte: mintegy 500 milliárd forinttal kevesebbet fizetünk be a szükségesnél. Ez több mint kétszer akkora tétel, mint amennyit a felsőoktatásra fordítunk egész év során.
A közhiedelemmel ellentétben nem költünk keveset az egészségügyre: a GDP 8,3 százalékát, azaz minden száz forintból több mint nyolcat fordítunk erre a célra, arányában hozzávetőlegesen annyit, mint az Egyesült Királyság, Dánia, Olaszország vagy Japán. Nem az a gond tehát, hogy keveset, hanem inkább az, hogy nem jól költünk az egészségügyre.
„A magyar egészségügyben egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás, az államszocializmus és a kapitalizmus” - foglalta össze a helyzetet a Hetek kérdésére Skultéty László, a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet Kft. ügyvezető igazgatója. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter egy minapi szakmai konferencián hasonló véleményt fogalmazott meg: ebben, a szocializmusból örökölt rendszerben kézzel fogható az esélyegyenlőtlenség, a betegek kiszolgáltatottak a rendszernek, amit csak a hálapénz tud úgy-ahogy enyhíteni.
Molnár Lajos egészségügyi miniszter a reformról szóló Zöld Könyvben kifejti: a cél, hogy „minél többen minél többet éljünk”. Molnár szerint szebbek lesznek a kórházaink, emelkedhet az orvosok, nővérek fizetése, jobb lesz a szolgáltatás színvonala, és kiegyenlítődnek a területi különbségek.
Molnár Lajos reformterveit azonban nem sokan támogatják. Legfőbb kritikusa, a fideszes Mikola István, aki szerint Molnár „tébolyult rombolásával” káoszt teremt az egészségügyben. De nemcsak a politikai ellenlábasok kritizálják a reformer minisztert, hanem a koalíción belül is kap hideget-meleget. Horn Gyula szerint például nem lenne szabad bevezetni a vizitdíjat, és alaposan meg kell fontolni a több-biztosítós rendszert is.
Az egészségügyi reformelképzelésekben a szakma sem áll Molnár mellé. A Magyar Orvosi Kamara ellenzi, valamennyi Regionális Egészségügyi Tanács (RET) pedig visszautasította Molnár ágyszám-csökkentésre vonatkozó javaslatait. A kormány álláspontja szerint túlságosan is kórházközpontú nemzet vagyunk, szeretünk műteni. Európai összehasonlításban lényegesebben több időt töltünk a „kés alatt”: amíg 1000 gyógyászati napra Portugáliában 60, Hollandiában 73, addig Magyarországon 220 sebészeti műszak jut. Eközben a technológiai adottságok jócskán elmaradnak az európai átlaghoz képest. Computertomográfból (CT) ötödannyi van, mint az EU-ban, MRI-készülék (mágneses rezonancia vizsgálat) Ausztriában ötször-hatszor annyi van, mint nálunk.
Hazánkban mintegy hatvanezer kórházi ágy áll rendelkezésre - ez 50 százalékkal több, mint az uniós átlag -, ám ezek 20-25 százaléka üresen áll, a használatban levők 25-30 százalékán pedig nem egészségügyi, hanem szociális ellátás zajlik - miközben egy darab kórházi ágy fenntartása milliókba kerül évente. Mindemellett a kórházak területi eloszlása rendkívül egyenlőtlen és igazságtalan. A kormány az ágyszámcsökkentéssel ezeket a problémákat kívánja orvosolni. A területi egyenlőtlenségeket az 50 kilométeres elérési lehetőséggel enyhítené, a „felesleges” ágyszámot leépítené, miközben egy részét átcsoportosítaná a rehabilitációhoz.
Skultéty László szerint indokolt az aktívágyszám-csökkentés és a -növelés a krónikus ellátásban, ám ennek ütemezése és végrehajtása sok hibával terhelt. Ezért az ügyvezető szerint borítékolható volt, hogy a regionális tanácsok nem fogadják el a miniszter javaslatát az ágyszámleépítéssel kapcsolatban.
Borsos József, a Nyugat-Dunántúli Egészségügyi Tanács elnöke kérdésünkre azt mondta: elfogadhatatlan és szakmailag nem megalapozott a kormány javaslata, nem is nevezhető reformnak. - „Gyávaságnak tartjuk azt a magatartást - tette hozzá -, hogy kényszerhelyzetbe hozták a régiókat, hogy ők döntsenek az ágyszámleépítésről, hogy ők vállalják a felelősséget a miniszter elképzeléseiért és a következményeiért.”
Ahhoz ugyanis, hogy eldöntsük, melyik kórházban mennyi ágyat szüntetünk meg, tudnunk kellene, melyik településen milyen mértékben fejlesztik a háziorvosi, illetve járóbeteg-ellátást, valamint javítják-e a mentősök munkakörülményeit. A fekvőbeteg-ellátás ugyanis az egészségügyi szolgáltatások tetejét jelenti, ezt akarja most átszabni a kormányzat, de nem beszél arról, mit kezdenek az alatta levő szintekkel - fejtette ki Borsos József.
Hasonló okból utasították el a Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanács tagjai is a kormány elképzeléseit. Mint Gelencsér Attila elnök a Heteknek elmondta: 90 százalékos szavazattal dőlt el a kérdés, mivel a tanács tárgyalásra alkalmatlannak minősítette az elképzelést. „Nem megalapozott a Molnár Lajos nevével fémjelzett úgynevezett reform, hiányoznak a szakmai alapok” - fejtette ki Gelencsér. „Átszabnák a kórházi ágyszámot, miközben nem rendelkeznek a járóbeteg-ellátásról és a háziorvosi szolgálat fejlesztéséről. Ez olyan - tette hozzá -, mintha a kéményt építenénk először, és utána következnének csak az épület alsóbb részei.”
Borsos József szerint nem korrekt a minisztérium akkor, amikor azt várja el a tanácsoktól, hogy január végén felelősségteljesen döntsenek az ágyszámcsökkentésről vagy adott esetben egyes kórházak bezárásáról, miközben az önkormányzatok költségvetéséről csak tavasszal születik döntés. „Hogyan dönthetnének felelősen, amikor több intézményük sorsa a levegőben lóg?” - tette fel a kérdést Borsos.
Skultéty László szerint az intézkedések sorrendjének felállításában inkább a költségvetés helyzete, egyfajta kényszerhelyzet volt a fő szempont. Az aktív betegellátás csökkentésével ugyanis jelentős összeg takarítható meg. Egy kórházi ágy évente 5,5 millió forintba kerül, így 19 ezer leépítésével akár 95 milliárd forint is megspórolható. Ehhez hozzáadhatjuk még a vizitdíjat, amelyből éves szinten 20-30 milliárdos bevételre számít a kormány. Ennyivel már „beljebb van” a költségvetés.
Skultéty LászlóSkultéty szerint mindez valószínűleg komoly feszültségeket okoz majd az ellátásban, hiszen egy jelentősen visszafejlesztett aktív kórházi fekvőhelyállomány miatt minden bizonnyal lesznek ellátatlanul maradó betegek, ami - ha a szakmai sorrendet betartották volna - egy jól felépített járóbeteg-ellátás keretien belül elkerülhető lett volna. A lényegesen szűkösebb kórházi kapacitás miatt pedig - tette hozzá - várhatóan megjelenik, illetve hosszabb lesz a várólista.
