Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Esőadó és társai
Ötletek lehúzásra

Esőadó Szegeden címmel tudósított az egyik hírportál a napokban, ám rövidesen kiderült: a hír igaz, csak nem úgy… Tény ugyanakkor, hogy létezik levegőadó, szemetelési adó, dugóadó - egyelőre külföldön.

Manapság már az sem mindegy, hogy az esővíz „jogos tulajdonosa” nyílt árokba, zárt csatornába vagy a szennyvizet és a csapadékot együtt elvezető rendszerbe juttatja az égi áldást. A gondot ez utóbbi megoldás jelenti, mivelhogy ekkor a helyi vízművek szolgáltatását veszi igénybe az „eső áldozatául esett” állampolgár, így fizetnie kell. Bár a HírTv internetes híroldalán olvasható szalagcím, miszerint „Esőadót vezettek be Szegeden”, némi túlzásnak bizonyult, annyi az illetékes Szegedi Vízmű Zrt. (SZV) jóvoltából tisztázódott: nem új adónemről, hanem egy 1995 óta működő szolgáltatásukról van szó. A riadalmat - az említett hírportál kormányzati ellenpropagandára emlékeztető hangvétele mellett - néhány feldühödött fogyasztói levél okozta abból a körből, akiket ebben a hónapban szólított meg az SZV. A Szegedi Vízmű ugyanis most fejezte be új csatornarendszerének kiépítését, ezért újabb területek is „beleestek a szórásba”. Ezek tulajdonosainak pedig most nyilatkozniuk kell arról, hogy mit is tesznek, ha jön az eső.
„Ha az adott ingatlanon összegyűlt csapadékvizet a vízmű csatornájába belevezetjük, akkor az SZV rendszerét ezzel is terheljük, és innentől kezdve szennyvíznek minősül, mivel más szennyvízzel keveredik, tehát az elvezetésért és a későbbi tisztításért díjat kell fizetni” - tudta meg a Hetek Bóka Józseftől, a helyi szolgáltató értékesítési osztályvezetőjétől. A díjösszeg az évi pár ezer forinttól akár a félmillióig is terjedhet, attól függően, hogy az ingatlannak mekkora az alapterülete, illetve azon belül mekkora a betonnal, zöld gyeppel, háztetővel fedett részek aránya.
A lázító híranyag kellőképpen megmozgatta az internetes fórumok olvasóit is: az elmúlt napokban elszabadultak a vadabbnál vadabb adónemötletek, valamint sokan felidézték a legbosszantóbb, de létező hivatali sápok sorát is. Gyalogosoknak „járdakoptatási adó”, kövér embereknek „súlyadó”, a túl keveset betegeskedők számára „szolidaritási egészségbiztosítási járulék”, a túl korán kelők esetén pedig, mivelhogy így aranyat lelnek, „koránkelési adó” megfizetését tanácsolják a leleményes netezők.
Ami már viszont közelebb áll a valósághoz - bár hallatán szintén mosolyra húzódik a száj -, az például a tehenek túlzott szellentése után fizetendő új-zélandi „adónem”. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy egy kisebb, de annál gázosabb gulya jobban szenynyezi a levegőt, mint megannyi gépkocsi. Nem is szólva a birkákról: „Tóparton szembesülve mindezzel, rémületes tud lenni” - állítják a laikusok.
Visszakanyarodva az urbanizált világ felé: Stockholmban és Londonban évek óta sikerrel alkalmazzák a „dugóadót” a fővárosi közlekedés zsúfoltságának visszaszorítására. Dániában szintén hosszú ideje fizettetik a „szemétadót”, vagyis a nem veszélyes hulladék lerakásáért, tárolásáért és elégetéséért felszámított díjat. Az intézkedés állítólag sikeres, mert jelentősen visszaszorította az egy főre eső fajlagos hulladéktermelést. Végül szomszédunkban, Szerbiában évek óta zaklatják az embereket a „levegőadóval”, becsületes nevén a „telekhasználati térítménnyel”. A helyi híradások tanúsága szerint azonban a többéves általános befizetési érdektelenség miatt talán be is szüntetik a közeljövőben.