Hetek XI. évfolyam, 4. szám, 2007. január 26.

Politikusokkal zajló háttérbeszélgetésekből úgy tűnik, mindegyik pártban tapasztalható jelenség, hogy a belső erőcsoportok, mondhatni klikkek csapatokat szerveznek a tavaszra várt erődemonstrációra. A „csapatvezetők” kulturáltsági szintjétől függ, hogy ezek a teamek rohamosztagokként működnek majd, vagy a demokráciában normális lobbitevékenységet fejtenek éppen ki.

Az elmúlt hónapokban készült közvélemény-kutatások eredményeit meglepő módon nemcsak a drámai „mélyrepülésben” levő MSZP-ben, hanem az utcahosszal vezető Fideszben sem fogadják kitörő örömmel. Nem annyira a teljes politikai elit egyre nagyobb elutasítottsága okoz fejfájást, hanem az, hogy az ellenzéki párt nem tudott profitálni a nagyobbik kormánypárt veszteségeiből, sőt a Századvég-Tárki kutatásából úgy tűnik, hogy a Fidesz népszerűsége is csökkent. A baloldali kampánygurukban éppen ez a jelenség tartja a lelket, mert úgy vélik, bár nehéz idők járnak az MSZP-re, de legalább a Fidesz tábora nem növekszik.
Hasonló okokból a Fideszben „fű alatt” egyre többen mondogatják, hogy stratégiát kellene váltani, mert az állandó „hazugozással” és Gyurcsány Ferenc persona non gratának nyilvánításával nem sikerült kormányt buktatni, sem a saját táborukat bővíteni. A lapunknak háttérben nyilatkozó kritikusok szerint a kabinet - szerintük elhibázott - politikájával szemben „kormányképes alternatívát” felmutató érdemi stratégiával kiléphetne a Fidesz a saját maga, no és persze a baloldali média hathatós segítségével felépített „lágerből”. A hevesebb vérmérsékletű jobboldali politikusok ezen felül azt a kérdést is felteszik, hogy Orbán Viktor pártelnökkel egyáltalán legyőzhető-e a nagyobb médiaháttérrel rendelkező MSZP. „Viktorral örök másodikak lehetünk, vele mozgósítanak a baloldalon” - hangzik el egyre több beszélgetésben egy fideszes forrásunk szerint, aki úgy ítéli meg, hogy ennek ellenére legkevesebb fél évig nem várható fordulat a Fidesz politikájában, mivel az elégedetlenség ellenére a belső erőviszonyokon ma még senki nem képes változtatni. Éppen a Fidesz házilapjában, a Magyar Nemzetben elkövetett, Schmidt Mária elleni támadás jelzi, hogy ma már nemcsak a baloldal vágya a Fidesz belső megosztottsága.

Mindenesetre az ellenzéki párt továbbra is folytatja a „Gyurcsányék súlyos megélhetési válságot okoznak” című kampányát. A kormány intézkedései kapcsán az a fő üzenetük, hogy „megszorításokról, és nem reformokról van szó”, a „népnyúzó megszorítás” pedig a Gyurcsány-kormány (Őszödön beismert) „hazugságának ára”. Ennek szellemében „hazugság ára” elnevezésű honlapot is indítottak, melynek meglepő „újdonsága”, hogy megyékre lebontva megnevezi azokat a kormánypárti képviselőket - tehát az összeset -, akik „bűnrészesként” az intézkedéseket (vizitdíjat, tandíjat, gázáremelést és az adóemeléseket) megszavazták. E kampány során több millió szórólapot is terítenek országszerte, melyen a politikusok arcképeit és neveit tartalmazó „körözési tabló” szövege szerint „Gyurcsány Ferenc mellett ők döntöttek arról, hogy az ön családja viselje az MSZP-SZDSZ okozta pénzügyi válság terheit”.
Bár a Fidesz hivatalosan nem vesz részt azokban a tüntetésekben, melyeket kormánypárti politikusok háza elé szerveznek (legutóbb a miniszterelnök háza előtt mintegy ezren demonstráltak), félő, hogy az előbb bemutatott bűnbakképzési technikával hozzájárul ahhoz, hogy a következő hetekben fokozódjon a személyeskedés. Szocialista politikusok Sólyom László köztársasági elnököt kérték meg, hogy fellépésével próbáljon gátat szabni ennek a visszataszító jelenségnek. Az államfő válasza azonban, úgy tűnik, éppen olajat öntött a tűzre, szerinte ugyanis „bár a jó ízlés megköveteli, hogy a tüntetők ne hozzák méltatlan helyzetbe egy-egy politikus családtagjait (…), a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága érdekében olyan állításokat, véleményeket és cselekményeket is el kell tűrni, amelyek sokakat sértenek”.

Reformok pergőtűzben

A kormány első számú és kiemelt intézkedés-„csúcscsomagja” az egészségügy reformja, amely a világon mindenütt a legösszetettebb és legbonyolultabb rendszer, ráadásul minden embert érint. A reform előtt Magyarországon száz főre 5,9 kórházi ágy jutott, míg a fejlett, az úgynevezett OECD-országokban jóval kevesebb, 4,2. Azért fontos ez az adat, mert egy aktív ágy fenntartása eddig évi 5,5 millió forintba került az államnak, azaz az adófizetőknek. Ráadásul számos európai országban az 50 százalékot is eléri az egynapos beavatkozások száma, míg hazánkban csak pár százalékot; a kórházban nyújtott ellátásnak pedig mintegy 30 százaléka nem direkt gyógyítás, hanem valójában szociális ellátás volt. Emellett egy szakmai felmérés szerint a betegek majd 20 százaléka ellátható lenne járóbetegként is.
A liberális Molnár Lajos vezette minisztérium ezért csökkenti az aktív ágyak számát, és növeli a szociális rehabilitációs rendszer kapacitását. Mivel a szétaprózott kórházi struktúrából adódóan nem volt elég pénz fejlesztésre, ezért kialakítják a kiemelt kórházak rendszerét, s ezt a mintegy ötven „csúcskórházat” európai színvonalra felfejlesztik. Persze a „normál” kórházak is megmaradnak, de a fejlesztési pénzekhez való hozzájutásuk esélyei jóval korlátozottabbak, mint az előbb említett „kiemelt” minősítésűeké. Ezek általában a kisvárosi és kerületi kiskórházak, melyek magmaradásáért a Fidesz indított utcai demonstrációsorozatot. Az akciót Pesti Imre orvos, országgyűlési képviselő vezeti, aki a polgári körök által került kapcsolatba a Fidesszel, nagyobb ismertségre a Tilos Rádió előtti, zászlóégetős tüntetés szervezésével tett szert. Meglepetésre rövid idő után Orbán Viktor őt nevezte ki budapesti régióigazgatónak, mely a Fideszben ma rendkívül befolyásos poszt.
Az egészségügyi reform ügyét tovább nehezíti, hogy Molnár Lajos és több, az egészségügyben tevékenykedő szervezet vezetője, például Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, illetve Cser Ágnes, az egyik egészségügyi szakszervezet vezetője szinte már „személyes ellenségévé” váltak egymásnak. Vitájukat nemcsak szakmai, hanem személyes sérelmek is motiválják. A frontvonalakat kuszálja továbbá, hogy a liberális miniszter nem tartozik a szocialista politikusok kedvencei közé. „Kamikaze miniszter, konfrontatív stílussal. Még a jó ötletet is képes megutáltatni az emberekkel” - állítják egyre gyarapodó kormánypárti kritikusai. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az évek óta érdemi ügyekben hallgató Horn Gyula volt kormányfő is - aki forrásaink szerint mai napig egy „intézmény” az MSZP-ben - élesen kritizálta az egészségügyi reformot.
Információnk szerint mind a koalíciós pártok közt, mind a kormányban egyre mélyebb törésvonal kezd kialakulni a reformok kivitelezhetősége kapcsán. Többen különösen hevesen bírálják a kormányzati kommunikációt, miszerint nem sikerült az embereknek elmagyarázni, hogy a reformok éppen az ő érdekeiket szolgálják. Ráadásul az MSZP-ben és az SZDSZ-ben is belső választások zajlanak, melyek során a „pártcsoportok” igyekeznek pozícionálni magukat.
A megosztottság az úgymond „a baloldalhoz közel álló sajtó- és színházi értelmiséget” is érinti. Több politikussal történt beszélgetésből az szűrhető le, hogy a miként a pártokban, úgy a sajtóban is egyre inkább klikkesedés figyelhető meg, mintha az erőcsoportok is a médiahátterük megerősítésébe fogtak volna. A színészvilágot pedig feldúlta, hogy a megszorítások elérték a Fővárosi Önkormányzatot is, amely csökkenteni tervezi az általa fenntartott teátrumokra fordítandó költségvetési forrásokat. A színházi emberek lobbierejét jól mutatja, hogy a múlt héten a színházvezetők felkeresték Hiller István oktatási és kulturális minisztert, aki az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a találkozó után azonnal felhívta az MSZP fővárosi frakcióvezetőjét, és ígéretet nyert arra, hogy orvosolják a problémát.

Bár nagy hallgatás övezi, de mintha az egyházügyi területen is többen „háborúra” készülnének. Az úgynevezett kisegyházi körökben már beszédtéma, hogy a jobboldal továbbra sem nyugodott bele a vallásügyi törvény módosításának kudarcába, és a Vatikáni-Magyar Vegyes Bizottság e heti újjáalakulása ismét apropót szolgáltathat a téma előbányászására. Lapunk érdeklődésére mind a KDNP, mind a Fidesz egyházpolitikusai határozottan cáfolták, hogy szándékukban állna a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása.
A kultusztárca már elkészítette a kormány számára azt a hatpontos javaslatcsomagot, amely a szentszéki megállapodást felülvizsgáló bizottság jelentésére épül, és amely tartalmazza a lehetséges kormányzati változtatásokat a témában. Ennek legkorábbi érdemi tárgyalási időpontja azonban május vagy június.
Az egyik szocialista „egyházfelelős” annyit mondott lapunknak, hogy jelenleg nincsenek olyan tünetek a társadalomban, illetve a vallásszabadsággal való élés területén, melyek indokolttá tennék, hogy bármilyen megfontolásból is hozzányúljanak a vallástörvényhez. Vagy ha mégis van ilyen, akkor azt ott kell keresni, ahol nem szokták - utalt a pécsi megyéspüspök pénzügyi manővereire, akiről nemrég derült ki, hogy nem arra a célra használta az adóforintokat, amelyre kapta.
Szabaddemokrata oldalról is azt gondolják, hogy az egyházügyi törvény „egy kitűnő rendszerváltó törvény”, és mindannak, aki irányadónak tekinti Magyarországon a 19. századi liberális, deáki, eötvösi tradíciót, az állam és az egyház elválasztását, a jogszabály békén hagyása mellett kell kardoskodnia. Egyházügyekben jártas szakértők szerint bármiféle szigorítás sokkal nagyobb bajt okozna a vallásszabadság ügyének, mint a sokat hivatkozott, ugyanakkor mind ez idáig a fantázia világába tartozó visszaélések. A probléma ott jelentkezik - tartja az egyik SZDSZ-es szakember -, hogy hazánkban nemcsak a deáki, eötvösi hagyománynak vannak képviselői, hanem - nagyon leegyszerűsítve - a pázmányi tradíciónak is. Megítélése szerint a magyar jobboldal valójában már régen ezt képviseli, és egyik deklarált célja a nagyegyházak privilégiumainak bebetonozása. Hogy törekvéseiket siker koronázza, azt az is mutatja, hogy mindmáig érintetlenek azok a döntések, melyeket még a Fidesz-kormány indított el a Vatikáni Szerződés túlteljesítése terén.

Helyreigazítás
Múlt heti számunkban tévesen közöltük a Békecsapda című cikkhez tartozó egyik fotó képaláírásán, hogy Balog Zoltán, a Fidesz egyházpolitikusa kormányellenes tüntetésen látható egy ferences szerzetessel. A fénykép a Dísz téren megrendezett, Fidesz választási nagygyűlésen készült. Az érintettek elnézését kérjük.