Nő a GDP, és vele együtt nő a magyarok pesszimizmusa - talán a
legszemléletesebben így jellemezhető Magyarország jelenlegi állapota. Bár az
életesélyeink 1994 óta folyamatosan javulnak, mindazonáltal sokkal borúlátóbbak
lettünk. Úgy tűnik, a „kegyelemdöfést” a tavaly júniusban beharangozott
Gyurcsány-csomag jelentette: az emberek többsége a különféle
közvélemény-kutatók, így a Magyar Gallup Intézet felmérése szerint is
életminősége romlására számít az elkövetkezendő években. Pedig a megszorító
intézkedések a lakosságra nézve közel sem olyan drasztikus mértékűek, mint
amilyen elvonást a Bokros-csomag jelentett jó tíz évvel ezelőtt.
Általános lelkiállapot
A magyarok lelki és testi egészség szempontjából ma olyan rossz állapotban
vannak, ami a gazdasági helyzettel vagy biológiai okokkal nem magyarázható meg -
egyes afrikai népek is messze leköröznek bennünket életöröm tekintetében. A
szakemberek értetlenül állnak a jelenség előtt, amelyet „közép-kelet-európai
egészség-paradoxonnak” is szokás nevezni. Kimutatható az is, hogy más
nemzetekhez képest mi túlzottan stresszelünk, fenyegetettségként éljük meg a
számunkra ismeretlen helyzeteket, és kerüljük a kihívásokat, konfliktusokat. Nem
szívesen váltunk lakhelyet, munkahelyet, a túlélésre játszunk, nem a
kezdeményezésre. Úgy látszik, a kettős - gazdasági és politikai - rendszerváltás
okozta tömeges létbizonytalanság, a piacgazdaságra való átmenet a magyarokat
különösképpen megviselte. Csakhogy a pesszimizmus - figyelmeztetnek a szakértők
-, könnyen önmagát beteljesítő jóslattá válhat, ami társadalmi átmenetek idején
különösen veszélyes tényező.
A felmérések szerint meglehetősen materialista, földhözragadt gondolkodásmód
jellemzi a magyarokat, aminek nem kis szerepe lehet abban is, hogy a népesség
egyre öregszik és fogy. Bár lassan javul a helyzet, de európai viszonylatban még
mindig nálunk a legrövidebb a születéskor várható élettartam.
A valóban aggasztó problémákat éppen a rugalmasság hiánya okozza: például
csendes lemaradásunkat a világ technológiai fejlődésétől. A 20-21. század
fordulóját egy világméretű korszakváltás kezdeteként szokás emlegetni, az
iparosodás korát a technológiai forradalom, az interneten kiteljesedő
gazdasági-társadalmi globalizáció váltotta fel. Bár a rendszerváltás óta jobban
bekapcsolódunk a világ vérkeringésébe, de mind nyelvtudásunk, mind
számítástechnikai ismereteink tekintetében máig a sereghajtók közé tartozunk
Európában. Reménykeltő, hogy a mostani iskolás generáció már az új paradigma
jegyében nő fel.
Hazánkban 1995 és 2000 között - a gazdasági fellendülés idején - tovább nőtt
a GDP és a pesszimizmus. Más népek rosszabb gazdasági mutatóik ellenére is
sokkal vidámabbak nálunk.
Erősödő gazdaság, gyengélkedő társadalom
Magyarországon erős a Kádár-korszak iránti nosztalgia, sokan kételkednek
abban, hogy a rendszerváltás valóban pozitív fordulatot hozott a -
tarthatatlanul eladósodott - ország életébe. Ezzel szemben vitathatatlan tény,
hogy kiépült a piacgazdaság, valamint a demokratikus jogállam
intézményrendszere. A kilencvenes évek közepe óta fejlődő pályára állt a
gazdaság: átlagosan évi 3,7 százalék a GDP növekedési üteme, nőtt az
életszínvonal, csökken az alapkamat és az infláció, exportorientált, nyitott
piaccá váltunk.
Ám a gazdasági növekedés ellenére a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke alig
változott - a legalsó és a legfelső jövedelmi tized között évek óta nyolcszoros
a különbség -, valamint a jövedelmünk aránytalanul nagy részét fordítjuk még
mindig a létfenntartásra. Kimutatható, hogy nem maga a szegénység a fő deprimáló
tényező, hanem a kirívóan nagy társadalmi különbségek. A népesség egyharmada
lényegében eltartott státuszú, és félő, hogy az is marad. Komoly gazdasági
fékezőerő az európai társadalmak - köztük Magyarország - népességének az
elöregedése is: egyre kevesebb az aktív korú. A rendszerváltás óta
Magyarországon rendkívül megugrott az inaktívak aránya, különösen a
rokkantnyugdíjasoké. A szakemberek szerint jó, ha a jelenlegi, 57 százalékos
foglalkoztatottságot 2011-ig egyáltalán tartani tudjuk.