Hetek XI. évfolyam, 4. szám, 2007. január 26.

A Magyar Nemzet múlt heti írása arra mindenképpen jó volt, hogy egy valós, de nem agyontárgyalt témát feszegessen, és ez a magyar milliárdosok politikai aktivitása, befolyása. A sokak által a sci-fi műfajába sorolt cikk a Terror Háza igazgatóját, Schmidt Máriát, „egy milliárdos üzletembert” (Leisztinger Tamást) és egy ismert bankárt (az OTP-től most távozott Spéder Zoltánt), valamint az Index internetes portált tulajdonló Nobilis Kristófot „vádolta” egy új jobboldali párt alapításával. Valahogy a krédóba keveredett Gyurcsány Ferenc bizalmasa, Bajnai Gordon is, aki a cikk szerzője szerint a kormányban betöltött pozíciójánál fogva „zsíros üzletekhez képes juttatni az említett üzletemberek vállalkozásait az önkormányzatokhoz áramló uniós pénzeken keresztül”. Eddig az összeesküvés-elmélet.

Tagadhatatlan, hogy évről évre egyre több kiadvány foglalkozik a leggazdagabb magyarok, a „felső száz” alakjaival. Ám ami a legtehetősebbek életviszonyairól, vagyonáról tudható, az csak bizonytalan becsléseken alapuló információtömeg - állítja Szakonyi Péter, a Magyar Hírlap által kiadott A leggazdagabb száz magyar című kötet szerkesztője. Listájuk összeállításakor kizárólag legális - cégbírósági és ingatlan-adatbázisokból kiolvasható - jövedelmeket, vagyonelemeket vettek számításba, kétes eredetűeket nem, s minden esetben személyes egyeztetési lehetőséget ajánlottak az érintetteknek.
A listán szereplő milliárdosok politikai kötődését nem tárgyalja egyik kiadvány sem, de a szerkesztő szerint ez nem is bizonyítható egykönnyen. Kiknek van mégis politikai befolyásuk? Kézenfekvő azokat vizsgálni, akik nem rejtik véka alá pártpolitikai meggyőződésüket.

1992 óta az ország legnagyobb kereskedelmi bankjának első embere. Egy rövid évtized alatt aztán az állami bank vezető tisztviselőjéből Magyarország legbefolyásosabb bankár-üzletembere lett. Az OTP Bank vezére jelen van a legnagyobb hazai vállalat, a Mol igazgatótanácsában, kiterjedt magánérdekeltségei pedig a hazai élelmiszeripartól a borászaton át a telekommunikációig terjednek. Csányi kormányfői ambícióiról először 2005 tavaszán adott hírt a hazai média.
A Political Capital azt a következtetést vonta le a bankvezér szerepléseiből, hogy miniszterelnök-jelölt akart lenni a következő választáson. „A jobboldalon Orbán Viktor pozíciója megkérdőjelezhetetlen, valószínűleg még hoszszú ideig csakis ő jöhet szóba miniszterelnök-jelöltként. Az ötvenkét éves Csányi próbálkozhat valamelyik kisebb jobboldali párttal (MDF, Centrum), vagy alapíthat új pártot is. Mindkét megoldás óriási pénzügyi befektetést és jelentős politikai kockázatot jelent” - írta a cég egyik elemzésében. A bankvezér profikat szerződtetett: politológusok és politikai elemzők hada látogatta rendszeresen az elnök-vezérigazgató Sándor irodáját. Stumpf Istvánnal, a Századvég Alapítvány elnökével és Giró-Szász András szakértővel tartottak megbeszéléseket, de rendszeres konzultációkat folytatott Török Gábor politológussal is. A pletykák egy közvélemény-kutatásról is szóltak: a Tárkival felmérést végeztetnek a „bizonytalanok” vagy „válaszmegtagadók” rétegének összetételéről, véleményéről és lehetséges preferenciáiról, a két nagy politikai párton kívüli harmadik erő megjelenésének fogadtatásáról. Ezeknek a kutatásoknak fontos célja volt, hogy képet kapjanak Csányi politikai elfogadottságáról. A felmérések eredménye pozitív lett, a kiszivárgott információk szerint „Csányi ismertsége és elfogadottsága közel azonos eredményt mutatott Gyurcsány Ferencével és Orbán Viktoréval”.
Joggal merült hát fel, hogy Csányi önálló pártot alapít, vagy egy már létező párt első embere és így miniszterelnök-jelöltje lesz, esetleg az egyik nagy párt vagy mind a kettő együttesen kéri fel valamiféle kormányzati válságmenedzseri szerepre. A színfalak mögötti tárgyalások azonban a résztvevők számára több szempontból is kényesek voltak, igyekeztek tehát azokat szigorúan zárt ajtók mögött folytatni. A titok azonban nem maradt titok: kitudódott mielőtt a tárgyalások résztvevői a tettek mezejére léptek volna, így elvetették a lehetőséget, illetve jegelték azt a következő választásokig.

Az elmúlt évtizednek talán a legbefolyásosabb üzletembere. Az egykori szocialista vállalkozóból a rendszerváltás utáni magyar „tőke” oszlopos tagjává váló Demjánon sem a rendszer, sem a kormányváltások nem fogtak ki. A milliárdos a gazdaság szinte minden területén érdekelt üzletember, egyetlen dologba nem ártotta bele magát: a politikába. Csak annyira érintkezett azzal, amennyire éppen muszáj volt. A választások után egy nyilatkozatában rögtön arról beszélt, hogy „a vállalkozóknak rá kell kényszeríteniük a politikát a megegyezésre, a gazdaságot előrevivő reformokra. Magyarország jövőjét a sikeres vállalkozások garantálhatják - jelentette ki Demján.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke szerint a vállalkozók tudomásul vették a kiigazítási csomag szükségességét, és azt is, hogy a többletterheket nekik éppúgy viselniük kell, mint a társadalom többi rétegének.
Demján Sándor felfogása a politikumról jellemzően ellenséges. Szerinte a magyar gazdaság válsága a „politikai elit bűne”, ezért is javasolta, hogy a kormányfő és a pénzügyminiszter büntetőjogi felelősséget viseljen az állam költekezéséért, illetve túlköltekezéséért. Demján rendre súlyos szavakkal illeti a politikai szekértáborokat, véleménye szerint Magyarországon a „hungaro-síitizmus és a hungaro-szunnitizmus” ellentéte ütötte fel a fejét, ami meglátása szerint tarthatatlan.

Az ország egyik legismertebb, korábbi politikai szereplései okán is számon tartott üzletembere, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, aki gazdaságpolitikai kérdésekben is gyakran megszólaló fontos közszereplő. Széles üzletemberi tevékenysége - a magyarországi privatizációban való részvétele - miatt gyakori szereplője a médiának. Két éve komoly médiabirodalom építésébe kezdett, előbb a Magyar Hírlapot szerezte meg, majd ECHOTV néven elindította magántelevízióját. A pletykák szerint a célra fordított összeg már ötmilliárd forint fölött jár. Széles tavaly óta többször komoly konfliktusba került újságjának főszerkesztőjével és szerkesztőivel a lap tartalmát és irányvonalát illetően, aminek az lett a vége, hogy a hírlap stábja távozni kényszerült. Az első csata a nagy felháborodással fogadott dán Mohamed-karikatúrák leközlése után dúlt. Néhány hónappal később egy, a Fidesz-kongresszuson készült címlapfotó miatt akarta meneszteni Széles a főszerkesztőt. Az üzletember azért kifogásolta az MTI fotósának Orbán Viktort és Mikola Istvánt narancssárga cédulák esőjében ábrázoló fényképét, mert az szerinte dehonesztáló a Fideszre, illetve annak vezetőjére nézve. A politológusok szerint Széles lépései világosan mutatják: a médián keresztül kíván beleszólni a politikába, és nem lenne meglepő, ha személyesen is a politika porondjára lépne. Az Országos Érdekegyeztető Tanács tavaly őszi ülésén indulatos szóváltás történt Széles Gábor és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök között. Széles a társasági adó tervezett emelését kifogásolta, figyelmeztetve, hogy ez vállalkozások sorát késztetheti arra, hogy az állítólag kedvezőbb feltételeket biztosító Szlovákiába telepítsék át cégeiket. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a kormányfő erre azt válaszolta: „aki nem vállal szolidaritást, az mehet Szlovákiába, ha akar”.

Az ország egyik legsikeresebb cégfelvásárlója. Épp egy évtizede, huszonhat évesen lépett be a kárpótlási üzletbe, hogy aztán villámgyorsan megjelenjen a szállodaipari és a gyógyszer-kereskedelmi privatizációban, majd befolyása alá hajtson tőzsdei, illetve tőzsdén kívüli cégeket. Vegyes konszernje, az Arago Holding Befektetési Nyrt. néhány év alatt a legismertebb hazai kockázatitőke-társasággá nőtte ki magát. A Leisztinger-birodalom gyökerei 1994-95-re nyúlnak vissza, amikor javában folyt az állami tulajdon értékesítése kárpótlási jegyek útján. Az ifjú a pletykák szerint Várszegi Gábor tanítványa volt, de mára túllépte mesterét. A tavalyi parlamenti választások után lendületet vettek a Leisztinger Tamás köreiből kikerülő ifjú szocialisták és szövetségeseik. A fővárosban döntő pozíciókat igyekeztek megszerezni (Hagyó Miklós, Horváth Csaba, Tüttő Kata, valamint Somlyódy Csaba és Steiner Pál) a „régi” budapesti szocialistákkal szemben (Gy. Németh Erzsébet, Bakonyi Tibor és Hunvald György). Az eredmény páratlan: Hagyó Miklósból - aki korábban a Leisztingerrel való kapcsolatáról úgy nyilatkozott lapunknak, hogy „gyakran futballozunk együtt, de ez nem jelenti azt, hogy valaha is üzleti kapcsolatba kerültünk volna” - főpolgármester-helyettes lett. A fő Leisztinger-érdekeltségként jegyzett Arago Holdingban 1996 és 1999 között felügyelőbizottsági tagságot is vállaló Somlyódy Csabát a gazdasági csúcsbizottság elnökévé választották. A pénzügyi és közbeszerzési bizottság elnöki teendőit Leisztinger élettársa, Tüttő Kata vezeti, míg az előző ciklusban a II. kerületben polgármesterkedő Horváth Csaba pedig stratégiai városfejlesztési tanácsnok lett. A fideszes városatyák az új „karrierszocialista” jelzővel illetik a csapatot, és szerintük a következő választásokon vélhetően már az ő jelöltjük lesz a főpolgármester-jelölt is. „Az MDF kampányát Leisztinger Tamás baloldali kötődésű vállalkozó pénzelte Schmuck Andoron, illetve a Tisztelet Társaságán keresztül” - állította egy interjúban a párttal szakító Gémesi György a választási hajrában. De nem a gödöllői polgármester az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a nagyvállalkozó mindkét oldalon elég vasat tart a tűzben.