Morvay Péter, Szobota Zoltán
A Vatikán–Berlin–Brüsszel-tengely
Német politikusok támogatják az európai vallási lobbit

Az európai identitást „a kereszténységhez és Istenhez kell kötni, mivel a kereszténység döntő módon formálta Európát” - jelentette ki Angela Merkel német kancellár még tavaly nyáron a Vatikánban. A német politikus a héten immár az Európai Unió soros elnökeként ígérte meg, hogy szorgalmazni fogja az európai alkotmánytervezet vallási tartalommal való kiegészítését. Több egyházi vezető a korábbi lobbizásuk eredményeként üdvözölte Merkel szándékát, a Hetek által megkérdezett magyar szakértők és európai parlamenti képviselők azonban többnyire fenntartással fogadták a felvetést, hogy a már lezárt alkotmányszövegről újrakezdődjön a vita.

Karl Lehman bíboros, a német püspöki kar elnöke az aacheni búcsún
Fotó: AP

2004-ben hosszas vita után született meg a kompromisszum, miszerint az európai alkotmány tervezett szövegében nem kerül tételesen említésre az, hogy mely vallási hagyományok formálták a kontinens történelmét. Csupán a bevezetőben szerepel egy általános mondat, amely utal Európa „kulturális, vallási és humanista örökségére”.
Miután az alkotmánytervezet 2005-ben a franciaországi és hollandiai népszavazáson elbukott, úgy tűnt, hogy az egész vita lekerül a napirendről. Európai püspökök azonban tavaly kampányt indítottak azért, hogy a politikusok a zsákutcába jutott alkotmányozás felülvizsgálatakor tárgyaljanak újra a kereszténység témájáról. A brüsszeli székhelyű Európai Közösségek Püspöki Konferenciája - a korábbi kudarcok ellenére (lásd keretes írásunkat) -nyilatkozatot adott ki, miszerint nemcsak az alkotmányban, hanem az Európai Unió alapjait lefektető Római Szerződés aláírásának 50. évfordulója kapcsán is meg kellene említeni a kereszténységet. Január elején Karl Lehman bíboros, a német püspöki kar elnöke és Friedrich Wetter müncheni érsek is felszólalt a kérdésben. „Nem akarunk Isten nélküli államot, sem Isten nélküli Európát” - jelentette ki Wetter bíboros.

Portugáliában José da Cruz Policarpo bíboros, Lisszabon érseke még élesebben fogalmazott: „kulturális szempontból gyalázat és tudatlanság volna, ha a majdani alkotmányos szerződés nem tenne említést Európa zsidó-keresztény múltjáról.”
A katolikus főpapok mellett a német evangélikus egyház is kiállt a vallási szövegváltozat mellett. Az európai konzervatív politikusok a protestáns lelkész lányaként született Angela Merkeltől várták, hogy új támogatót nyernek az ügyben - nem alaptalanul. Merkel ugyanis már 2006. augusztus végén, XVI. Benedek pápával való találkozásakor megígérte, hogy mindent megtesz a változtatás érdekében. „Szükség van egy európai alkotmányra, és ennek utalnia kell a keresztény értékeinkre” - nyilatkozta Merkel a Vatikánban.
A kancellár az elmúlt héten a német FOCUS magazinnak adott interjúban is bírálta az Európai Unió alkotmánytervezetét. „Szerettem volna, ha van egy tiszta utalás a keresztény gyökerekre” - mondta az unió soros elnöknője, aki szerint ez a „tiszta utalás” az unió alaptörvényében „Isten és az emberek felé kötelesség”. Ha ez hiányzik, akkor kérdéses, hogy „a kereszténység értékei érvényben maradnak a napi politikában” - mondta a kancellár asszony, és hozzátette: ezekért az értékekért Európának „készen kell állnia a harcra”.
Január 20-án Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter fogadta az európai egyházak küldötteit, akiknek ígéretet tett, hogy a Római Szerződés évfordulójára készülő Berlini Deklarációban szorgalmazni fogják annak elismerését, hogy az egyházak milyen nagy támaszt jelentenek a közös európai ügyekben. További támogatást jelenthet az ügynek, hogy januárban az Európai Parlament elnökévé választották Hans-Gert Pötteringet, aki elkötelezett katolikusként eddig az Európai Néppárt elnökeként szorgalmazta az egyházak nagyobb szerepét az európai politikában. Németország azt szeretné, ha 2007 nyarán Portugália, majd 2008 elején Szlovénia is az Unió soros elnökeként támogatná a vallási módosítást az alkotmányban.
Vallásszociológiai tények ugyanakkor nem támasztják alá ezt a nagyobb szerepre való törekvést. „Európa lakossága a legkevésbé vallásos a világon” - állítja Nan Kirk de Graaf holland szociológus, aki szerint Nagy-Britanniában és Franciaországban a lakosság kevesebb mint 10 százaléka jár nyilvános szertartásokra. Ugyanez az arány a zászlójukban a kereszt jelét viselő skandináv országokban mindössze három százalék. Még az Európai Egyházak Konferenciája is úgy vélte 2004-es jelentésében: „Európa több részén az egyházaknak nemcsak a számszerű taglétszáma csökken, de azok a társadalmi életben és a kortárs kultúrában marginalizálódnak”.

Értelmetlen újrakezdeni a vitát

Szentiványi István, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának tagja

Fotó: S. L.

Fontos, hogy Európának legyen alkotmánya, de nem tartom valószínűnek, hogy ugyanazzal a szöveggel születik meg, mint amit a franciák és a hollandok népszavazás formájában elutasítottak. Az unió egységéhez azonban nélkülözhetetlen, hogy egyetértsünk a közös jövőben és az azt meghatározó keretfeltételekben - erről szól ugyanis az alkotmányozás. Az alkotmányozás során kritikus pont lehet a keresztény gyökerekről szóló vita felelevenítése. A konventben korábban hónapokon át vitatkoztunk erről a kérdésről, és végül maga Giscard d’Estaing - aki egyébként hívő katolikus - mondta ki, hogy jobban járunk, ha kihagyjuk, mert több problémát okoz, mint amennyit megold. Európában ugyanis nemcsak a kereszténységnek, hanem több más világvallásnak is komoly hagyományai vannak. Ezenkívül sokan ateisták. Nekünk olyan alkotmányra van szükségünk, amelyet minden uniós állampolgár magáénak tud érezni, és megfordítva: senki nem érzi magát kirekesztve. A vitát akkor egy szavazás zárta le a konventben, melyben a nagy többség elutasította a felvetést, és ez ma sem lenne másként, úgyhogy nem látom értelmét a további próbálkozásoknak ez ügyben.

Felbomolhat az érzékeny egyensúly

Kósáné Kovács Magda, az Európai Parlament szocialista frakciójának alelnöke

Fotó: V. Sz.

Az európai alkotmánnyal kapcsolatos vita során komoly kockázata van annak, hogy a korábban megvitatott, és mindenki által többé kevésbé elfogadott kompromisszumok felbomlanak, és a nagy nehezen elért eredmények egy még élesebb tárgyalássorozat áldozataivá válnak. Egy francia kollégám hasonlata szerint olyan érzékeny a téma, hogy akárcsak egy kötésnél, ha meghúzunk egy szálat, javíthatatlanul szétbomlik az egész.
A kereszténység fogalmának az alkotmányba emelését csak abban az esetben nem tartom alkotmányjogi vagy politikai kérdésnek, ha a preambulumban kerül megfogalmazásra. Volt egy ilyen változata a korábbi tervezeteknek, amelyben egy felsorolás részeként a zsidó-keresztény tradíció is megjelenik a közös hagyományok említésekor, de az utolsó pillanatban ezt kihagyták, mivel mindenkinek sok-sok ötlete volt arra, hogy Európa eszmei, kulturális hagyományainak felsorolásában mi mindent kell még megnevezni. Az alkotmány szövetét nem veszélyezteti, ha a mostani egyeztetések eredményeként mégis bekerül valamilyen kereszténységre utalás a preambulumba. De abban szinte biztos vagyok, hogy ez kinyithatja azt a vitát, amely az egyházak és világnézeti szervezetek jogállásáról szól, ugyanis előbbiek a többi, világi hatalommal együttműködő szervezettől elkülönítve és külön cikkben szerepelnek. Megítélésem szerint a laikus Európa egy olyan alapelv, amely nem jelent sem vallásellenességet, sem a vallásnak a társadalomból való kiszorítását. Az állami hatalmat azonban világosan el akarja választani az egyházi működéstől: az európai politika ennek is őre kíván lenni.

A magyar néppárti frakció támogatja Merkel javaslatát

Fotó: V. Sz.

A néppárti magyar EP-delegációt vezető Szájer József Strasbougban a parlamenti vitában felszólalásában elmondta: „A német elnökségtől azt várjuk, hogy kimozdítsa az alkotmányos folyamatot a mai válságból.” Szájer szerint, ha a 2009-es európai parlamenti választás fő témája az alkotmány nyitva hagyott ügye marad, akkor a marginális politikai erők alá adunk lovat. „Fennáll a veszély, hogy ezek az erők harsány, romboló kampányukkal az eddiginél jóval nagyobb erőkkel kerülhetnek be a következő Európai Parlamentbe és a mai válság kiegészülhet egy súlyos intézményi válsággal. A parlamenti döntéshozatal megbénulhat” - fogalmazott a politikus.