Állítólag Magyarországon kétfajta ember él: az egyik, aki már szerepelt a
kibeszélőshow-ban, a másik, aki még nem. A naponta kétmillió nézőt a képernyő
elé ültető tévéműsorokról már az indulásuk idején kiderült, hogy
megtévesztéseken, hazugságokon alapulnak, és személyiségi jogokat sértenek. Az
ORTT számtalanszor fellépett velük szemben, mégsem változik semmi, sőt a
nézettség nőttön-nő. Pedig túlnyomórészt statiszták játsszák szerepüket 10-20
ezer forintokért, s ha elő is fordul, hogy valóságos személyek vesznek részt a
műsorban, akkor sem maradhat el, hogy a résztvevők - még elit sztárvendégek is -
szó szerint szétordítják a műsort, ami sok esetben fullad botrányba,
sárdobálásba. A dolog pikantériája, hogy az érintett műsorvezetők saját
magánéletüket féltve óvják a nyilvánosságtól.
Képeink illusztrációk
„Munkanélküli tanárként már egy éve bújtam az álláskereső újságokat, amikor
egyik haverom említette nekem ezt a melót. Ő is ennél a kereskedelmi
televíziónál állt alkalmazásban, s a feladata az volt, hogy a kibeszélőshow-ba
szereplőket keressen” - meséli egy neve elhallgatását kérő szereplőszervező.
Tény, hogy a kibeszélőshow-k folyamatosan keresnek műsoraikba témákat,
szereplőket, illetve szereplőszervezőket.
Fiktív témák, álszereplők
„Először magam sem hittem el, hogy ezeknek a műsoroknak a túlnyomó része nem
valóságos sztorikról szól. És hogy én legyek az a személy, aki fölhajtja ehhez
az álszereplőket, több volt, mint nevetséges. Csak hát üres pénztárcával nem
volt sok választásom, így belementem. Mindig megkapjuk a forgatókönyvet előre,
és ehhez kell szereplőket találnunk az utcáról. Először mindig a törzshelyeinket
keressük fel, kocsmákat, pályaudvarokat, ahol sok vidéki ember is megfordul. De
menet közben a BKV-n is össze tudjuk szedni a célszemélyeket. Az emberek ma már
sok mindenre képesek pár ezer forintért vagy csupán szórakozásból: sokszor jól
szituált emberek vállalnak idiótábbnál idiótább szerepeket. Pedig néha a
közönségben ülő statiszta is több pénzt kap. Tudok olyan esetről is, hogy
általános iskolákban kerestek leszbikus szerepekre fiatal lányokat. Ilyenkor
persze nem a valóságos életkorukat írják ki a tévé képernyőjére. Kétlem, hogy a
szüleik egyáltalán tudják-e, hogy olyan műsorban szerepel a lányuk, ahol
erőszakosságra vagy akár fajtalankodásra biztatják a szereplőket.”
„De a lelkizős részek is csak nyálas színjátékok - fűzi tovább a férfi. - Szóval
kollektív hülyülés az egész. A stáb is lenézi és kiröhögi ezeket a szereplőket,
akiknek gyakran még fogsoruk sincs. Habár az előre megírt forgatókönyvet mindig
begyakoroltatják velük, de a rögtönzéseket nem lehet elkerülni. És hát ilyenkor
becsúszik egy-egy baki. Mivel ezek elég alacsony költségvetésű műsorok, nem
nagyon tudunk válogatni.”
Valóságos esetek
„A valós problémáikat ország-világ elé táró emberekkel sem bánnak másként” -
állítja az egykori statisztaszervező.
Kinyílik a stúdió ajtaja, és a koordinátorok többórás várakozás után beküldik a
gyanútlan áldozatokat a stúdióba, akik csak akkor döbbennek rá, hogy álindokkal
csalták be őket. Például sértett barátnők megadnak egy célszemélyt, akit mintegy
véletlenül megtalálnak az utcán, és behívnak a stúdióba azzal, hogy beszéljen a
szakmájáról. S ehhez képest ott találja a volt barátnőit a nyílt színen, de
akkor már nehéz a visszaút. Idő kell hozzá, hogy a mocskolódások és sértegetések
alatt rádöbbenjen, valójában mi is a témája a stúdióbeszélgetésnek. Persze
ilyenkor a szereplők gyakran egymásnak is esnek, és a tévénézők máris egy
izgalmas verekedés szemtanúi lehetnek. Ilyenkor csak az a lényeg, hogy esemény
van, kitört a verekedés. Maguk a műsorvezetők igazságosztóként, döntőbíróként
lépnek fel. Persze fölmerül a kérdés: Miért nem perelik be tömegesen a sértettek
a show-műsorokat? „A műsor producerei elejét veszik az ilyen esetleges
komplikációknak - magyarázza a bennfentes. - Miután becsalogattuk őket,
aláíratnak velük egy szerződést, amelyben felhívják a figyelmüket arra, hogy az
adás közben előfordulhatnak váratlan vagy a szereplőket rosszul érintő
történések. Ha viszont a kliens letiltja a szereplést, akkor egymillió forint
forgatási költséget kell a tévének fizetnie. Ezért van az, hogy a vendégek
szinte soha nem élnek ezzel a lehetőséggel” - véli informátorunk.
Pornószakmáról gyereksávban
A hétköznap délutánonként futó kibeszélőshow-k 2001-től indultak el
Magyarországon. Mint azt az ORTT szóvivőjétől megtudtuk, a műsorokkal
kapcsolatban az elmúlt években tucatnál is több panasz érkezett hozzájuk,
illetve az állampolgári jogok biztosához. A panaszbejelentések nyomán az ORTT
hatósági ellenőrzéseket vagy közigazgatási eljárásokat indított - többnyire
tartalmi okokból, személyiségi jogok megsértése vagy a tévécsatorna szereplőkkel
kötött megállapodása miatt -, amelyek eredményeként többnyire elmarasztaló
határozat született, ám érdemi változás a mai napig nem történt. A testület a
Mónika-show-ról például megállapította, hogy több adása a kiskorúak
személyiségfejlődésére ártalmas részeket tartalmaz, és szellemi-erkölcsi
fejlődésüket is károsan befolyásolja. A Mónika-show miatt tavaly két ízben is
harmincperces délutáni adásszünet sújtotta az RTL Klub csatornát, míg a
Balázs-show miatt kétórás műsorfelfüggesztés járt, mivel annak egyik adása káros
hatással bírt a kiskorúakra a pornószakma pozitív bemutatása miatt. Az ORTT
szerint az időközben módosított szereplői megállapodás továbbra is súlyos és
egyoldalú kötelezettséget ró a szereplőkre, és nem hozott lényeges változást a
testület által kifogásolt rendelkezések tekintetében.