Szobota Zoltán
Békecsapda
Túlfizette a kormány az egyházakat

Nagy várakozásokkal tekintenek szocialista és liberális körökben a jövő héten sorra kerülő vatikáni-magyar vegyes bizottság alakuló ülésére, melynek működése eldöntheti, hogy a kabinet kitart-e eddigi elvi, köztársaságpárti egyházpolitikája mellett, vagy visszatér a Horn Gyula nevéhez köthető „engedményekért békét” politikájához.

Fotó: Archiv

A Szentszéki megállapodás tavaly ősszel lezárult felülvizsgálata több fontos területen is módosítási javaslatot tárt a kormány elé, majd a kultusztárcán belül megkezdődött az egyházfinanszírozási rendszer áttekintése. Ezzel összefüggésben hamarosan egyeztetések kezdődnek a megfelelő kormányszervekkel, illetve az érintett egyházakkal - tájékoztatta lapunkat az OKM. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök már kinevezte a kormányzati delegáció tagjait, melynek vezetését Hiller István oktatási és kulturális miniszter fogja ellátni. Érdekesség, hogy a nemzetközi tárgyalás vatikáni oldalán Schanda Balázst is a delegáltak között találjuk, aki az Orbán-kormány idején még a magyar egyházügyi államtitkárság főosztályvezetője volt, és a korábbi, sikertelen egyházügyi törvénymódosítási kísérlet szakmai koordinátora.
„Szükség van azokra a pontosító tárgyalásokra, amelyek a tíz évvel ezelőtti keretszámokat és megoldásokat aktualizálják” - mondta el a Heteknek Tamás Pál szociológus, a vatikáni szerződést vizsgáló bizottság vezetője, aki úgy érzi: kormányzati részről mindenképpen gesztus értékű, hogy a 2007-es költségvetésben olyan egyházi támogatások is bent maradtak, amelyeknek kifizetésére semmilyen kötelezettsége nincs az államnak. A személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlásait ugyanis 12 milliárd adóforinttal nagyobb összeggel egészíti ki az állam az egyházak irányába. Magyarán az MSZP-
SZDSZ-kormány az elmúlt években bőségesen túlteljesítette a vatikáni szerződést. Gusztos Péter szabaddemokrata képviselő szerint is ez a „túlfizetés” kell jelentse a tárgyalások egyik alapját, hiszen a magyar állam jelentős többletet vállal az egyházfinanszírozásban.
„A kormányzati magatartás nem feltétlenül akkor helyes ebben az ügyben, ha olcsó gesztusokkal megpróbáljuk megvásárolni a történelmi egyházak - az egyébként baloldali liberális kormány által megvásárolhatatlan - rokonszenvét, hanem akkor, ha elvi alapon közelítve a problémához átnézzük, melyek azok a pontok a vatikáni szerződésben, amelyek adott esetben igazságtalan és méltánytalan helyzeteket eredményeznek a bejegyzett magyarországi egyházak között” - fogalmazott meglepő élességgel Gusztos, hozzátéve: ebben a vonatkozásban egy igen határozott véleménykülönbség van a két kormányzó párt között. Az SZDSZ szerint ugyanis nem a legkisebb ellenállás felé haladva, hanem az érintett egyházakkal való tárgyalás keretében, de a megállapodás felülvizsgálatával kell kezelni ezeket a méltánytalanságokat.

Kikerülhetetlen a konfliktus felvállalása Buda Péter (kis képünkön) vallástörténész szerint is, aki szintén lát koalíciós nézetkülönbséget a témában. Úgy tudja, hogy a szocialisták azért „előztek be” a bizottság általuk való kinevezésével, hogy ne az SZDSZ legyen a témafelelős. A fő probléma azonban inkább az - mondja -, hogy a hazai állami egyházjog kaotikus, átfedésekkel és értelmezési nehézségekkel terhelt, a megoldásra hivatott politikusok pedig vagy nem értik a probléma lényegét, vagy darázsfészeknek tartják a témát, amiben nem érdemes vájkálni. Márpedig amíg nincs egységes akarat a koalíción belül, sőt az MSZP-n belül, addig az egyházpolitika mindig is „síkos pálya” marad, és forradalmi hangulat alakítható ki körülötte - tartja a valláspolitikai szakértő.
Ami a forradalmat illeti, nincs nyugvópont állam és egyház között, mióta a választásokat követően a miniszterelnök állítólag „beszólt” a tradicionális keresztény felekezetek vezetőinek. A zárt ajtós egyeztetésen Gyurcsány ajánlata úgy szólt: tisztességes partneri együttműködés, rögzített feltételekkel, vagy ha kell, felveszik a kesztyűt. MSZP-körökben többen sérelmezik - és egyben meglepőnek tartják -, hogy ezt követően az utcai zavargásokkal tarkított őszi események során feltűnően sok egyházi méltóság, pap és szerzetes vett részt a Gyurcsány-ellenes tüntetéseken. Baloldalon azóta is belső vita zajlik arról, hogy ebben a helyzetben milyen stratégiát kövessenek: a kádárista paktumpolitikát felelevenítve, Horn Gyulához hasonlóan újabb - a tapasztalatok szerint - eleve kudarcra ítélt engedményeket tegyenek, vagy tartsanak ki az elvi, köztársaságpárti politika mellett. A vatikáni szerződést vizsgáló bizottság jelentését - mely például Semjén Zsolt kereszténydemokrata pártvezető elismerését is elnyerte - az egyik fél egyenesen az engedmények politikája felé való elmozdulásként értékeli.

Buda szerint a közvélemény-kutatásokat figyelve bizonyos egyházpolitikai kérdésekben már most abszolút támogatottságot élvez a kabinet korábbi, elvi, köztársaságpárti megközelítése. Példaként az egyházak politikai tevékenységének össztársadalmi elutasítottságát említi, amely több felmérés alapján is körülbelül 90 százalékos. A történelmi egyházak azért képtelenek együttműködni a baloldali kormányokkal, mert metafizikai mélységű ellentét áll fenn az államkoncepciójukban. Ráadásul, amíg csak egy párt is van a jobboldalon, amelyik a tradicionális felekezetek hatalmi törekvéseit kielégíti, addig semmi sem kényszeríti őket arra, hogy semleges pozíciót vegyenek fel - állítja a vallástörténész.
A vatikáni konkordátum által elért privilégiumokat jogszabályi szinten a vallásszabadságról szóló törvény tényleges alkalmazása veszélyeztetheti leginkább, ezért nem meglepő, hogy a módosítási igény rendszeresen visszatérő kérdés a katolikus egyház és jobboldali szövetségesei részéről - mondja Buda Péter, és arra emlékeztet, hogy Semjén Zsolt, a KDNP és Balog Zoltán, a Fidesz egyházpolitikusa már a választási kampányban bejelentették: egyik első dolguk a vallástörvény megváltoztatása lesz. E politikai törekvések mögött nincs más - állítja a szakértő -, mint hogy a katolikus egyház szeretné ideológiai vetélytársait állami eszközökkel korlátozni. A vallástörvény módosítási kísérletei szerinte minden alkalommal együtt jártak a pusztán ideológiai megfontolású diszkriminációval, melynél egyértelmű blöff a vallásszabadsággal való visszaélésekre hivatkozás. „Ha egy politikai párt stratégiai szövetségesének tekinti a történelmi egyházakat, majd bejelenti, hogy szigorítani akarja az egyháztörvényt, azt nem várhatja el senkitől, hogy e mögött ne szövetséges egyházainak pozicionálását lássa” - vallja Buda.