Hetek XI. évfolyam, 3. szám, 2007. január 19.

A Time magazin nemrégiben a „világ egyik legbefolyásosabb” emberének nevezte, a New Statesman című brit lap szerint pedig egyike annak a tíz embernek, aki „megváltoztathatja a világot”. Barack Obamáról három évvel ezelőtt még az Egyesült Államokban sem sokan tudtak, ma azonban a több évtizedes politikai karriert maga mögött tudó ex-first lady, Hillary Clinton legnagyobb vetélytársának számít a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folyó küzdelemben. Obama szinte mindenben mást képvisel, mint a Clinton fémjelezte liberális baloldal. A republikánusok számára a legnagyobb fejtörést a nyíltan vállalt evangéliumi keresztény meggyőződése jelentheti, amely vonzó politikai alternatívát kínálhat a hívő szavazók számára a vallási jobboldallal szemben.

Obama január 16-án hivatalosan is bejelentette, hogy versenybe száll pártjának elnökjelöléséért. Célja, hogy meggyőzze a szavazókat arról, hogy „tapasztalatlansága és frissessége” az, ami a jelenlegi amerikai politikára gyógyírként hathat.
Az Illinois államból delegált szenátor nem a sablonok szerint végzi tevékenységét: nem párt vagy vallási alapon gondolkodik, hanem képes együttműködni a republikánusokkal, és fontosnak tartja például a hit szerepének figyelembe vételét az amerikai közéletben. Obama történelmet írhat azzal, ha ő lesz az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke. Sokan úgy vélik, hogy a politikai pályafutása során tapasztalható pozitív tulajdonságai - például az együttérzés, a nyitottság más vélemények elfogadására - multikulturális hátteréből adódnak (lásd a keretes életrajzot).
Obama Illinois államban végzett tevékenységéből jól látszik, hogy hatékonyan együtt tudott működni mind a demokratákkal, mind pedig a republikánusokkal. A szenátor a Demokrata Párton belül azon kisebbséghez tartozik, mely a november 7-ei választások eredményeit nem csupán a republikánusok elleni „kampányára” használja fel. Egy év eleji írásában azt a következtetést vonja le, hogy a választók üzenete nem csak egy pártnak vagy politikusnak szólt. Véleménye szerint többet kell tenni az ország érdekében.
Obama arról is ismert, hogy bátran mer hibáiról, tévedéseiről beszélni. A remény elszántsága (The Audacity of Hope) című könyvében egy újságíró huszonnyolc ilyen vallomást számolt össze. Egyesek úgy vélik, hogy őszintesége, valamint az együttérzésre való hajlama nagyon hatékony politikai eszköznek bizonyulhat.

Az ellentétes álláspontok megértésére és elfogadására való nyitottságot Obama egyébként azzal magyarázza, hogy „származásának sokszínűsége miatt” semmilyen csoportba vagy kategóriába nem tudott tökéletesen beilleszkedni.
A szenátor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Demokrata Párt felvegye a kapcsolatot az evangéliumi és más, hitüket rendszeresen gyakorló keresztényekkel, és hogy a párbeszéden túl együttműködés alakuljon ki közöttük. Obama jelölése növelheti az esélyét annak, hogy az evangéliumi keresztények még nagyobb arányban szavaznak majd át a demokratákra. Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a novemberi időközi választások eredményeiből kitűnik, hogy az evangéliumiaknál is elindult egy folyamat, mely szerint már nem tradícióból és nem párt alapon választanak. (Csatát vesztett a politikai kereszténység. Hetek, 2006. november 17.) Az illinoisi szenátor nem fél nyilvánosságra hozni hitbeli meggyőződését. A Time magazin újévi számában megjelent terjedelmes önvallomásában egy chicagói orvostól kapott e-mailre reagálva „szellemi utazását” mutatja be, melynek végeredményeként a keresztény hitre jut el.
Obama nem vallásos környezetben nőtt fel. Édesanyjának szülei gyermekkorukban baptista és metodista tanításokban részesültek, a hit azonban nem vert gyökeret a szívükben. Édesapja ilyen szinten semmilyen befolyást nem gyakorolt rá, hiszen tulajdonképpen kimaradt gyerekkorából. Az idősebb Obamát egyébként muzulmánnak nevelték, de már ateista volt, amikor Obama anyjával találkozott. A szenátor édesanyja inkább a szkepticizmus felé hajlott élettapasztalatai alapján, ugyanakkor a képzettség velejárójának tartotta a világ nagy vallásainak ismeretét. Ezért otthonukban a Biblia, a Korán és a Bhagavad-gíta mellett a görög, az afrikai és a skandináv mitológiáról szóló könyvek is ott álltak a polcokon. A húsvéti és karácsonyi „templomlátogatások” mellett buddhista templomi szertartáson, kínai újévi ünnepségen vagy éppen ősi hawaii temetési szertartáson is részt vettek. Mindezekből az „élményekből” Obama arra a felismerésre jutott, hogy ezek a vallásos tevékenységek nem követeltek semmiféle hosszú távú elkötelezettséget vagy komolyabb erőfeszítést. A vallás inkább az emberi kultúra kifejezésének felelt meg. Obama mindenesetre édesanyjának tulajdonítja olyan értékek megismertetését is, melyeket más gyermekek a vasárnapi iskolában tanulnak - például a becsületességet, az együttérzést, a fegyelmet és a kemény munkát. Gyermekként Obama nemigen került olyan közegbe, ahol másfajta hittel találkozott volna.
Később az édesanyján keresztül megismert értékek megerősítése után kutatva először a politikai filozófiát kezdte tanulmányozni, majd elfogadott egy állásajánlatot, melynek során chicagói keresztény gyülekezetek csoportjának közösségi szervezője lett. Ekkor mélyült el benne az az elhatározás, hogy közéleti tevékenységet akar folytatni. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált számára a munka folyamán, hogy annak ellenére, hogy ismerte a Bibliát, és azonos értékeket vallott az ott dolgozó keresztényekkel, valami mégis elválasztotta őt tőlük. Obama ezt a „távolságot” anyja példáját követve fenn is akarta tartani. Azonban olyan fekete gyülekezetek közelébe került, melyek nagy hatást gyakoroltak rá azzal, hogy a hitet a hétköznapokban is megélik, társadalmi programokban vesznek részt, és hogy látta, hogy a keresztény közösségek egyszerű és átlagos emberekből állnak, akiknek ugyanúgy meg kell küzdeniük kétségekkel vagy tévedésekkel. Egyre inkább megnyílt a keresztény hit felé, és személyesen hozott döntést arról, hogy alárendeli magát Isten akaratának. Az Obama család jelenleg a chicagói Trinity United Church of Christ tagja.
Obama szellemi utazásáról szóló írásában kitér a hit és a közélet közötti kapcsolatra is. Megállapítja, hogy igenis befolyásolja a párthoz való kötődést az emberek hitbeli meggyőződése, és ezt a Republikánus Pártnak sikerült is jól kihasználnia. A demokraták ugyanis attól tartanak, hogy a keresztény terminológia nem fog teret adni számukra az életvitelük szabad megválasztására. Obama a liberalizmust úgy közelíti meg, mint ami arra tanítja az embereket, hogy tolerálják mások vallási meggyőződését, természetesen addig, amíg az nem okoz másoknak kárt, vagy nem korlátozza azt, hogy valaki másban higgyenek. Számára világos, hogy a vallás gyakorlása általában nem elszigetelten történik, ezért az úgynevezett szervezett vallás nagyon is közügy.
Obama véleménye szerint hiba az, ha nem vesznek tudomást a hit erejéről az amerikai emberek életében, és nem kerül napirendre az a komoly kérdés, hogy hogyan lehet a hitet a modern, pluralista demokráciával összeegyeztetni. Tisztában van azzal, hogy nagyon sok ember hívő Amerikában, beleértve a demokraták nagy részét is, amit a legfrissebb közvélemény-kutatások eredményeivel támaszt alá. Ezek szerint az amerikaiak 95 százaléka hisz Istenben, több mint kétharmaduk valamilyen egyházhoz tartozik, és 37 százalékuk magát elkötelezett hívőnek nevezi. Ahogy a szenátor is megjegyzi, ez a társadalmi életben is tükröződik: többen hisznek például az angyalokban, mint az evolúcióban, a végidőkkel kapcsolatos könyvek milliós példányszámban fogynak. Úgy véli, hogy nem jó módszer az, ha a vallást csak negatív összefüggésben kezelik - vagyis hogy hol és hogyan nem lehet gyakorolni. Ehelyett inkább pozitív megközelítésből kellene kihasználni például azt, amit az egymás iránti kötelezettségekről tanít. Obama szerint, ha a politikai korrektség nevében a vallást tabuként kezelik, mondván, hogy az sérthet másokat, ezzel olyan űr keletkezik, amelyet mások előszeretettel ki fognak használni saját érdekük érvényesítéséhez. Arra is kitér, hogy akár Lincoln második beiktatási beszéde, akár Martin Luther King „Van egy álmom” kezdetű beszéde elképzelhetetlen lenne a bibliai hivatkozások nélkül.
Obama azt is látja, hogy a szegénység, a munkanélküliség vagy a rasszizmus nem olyan egyszerű technikai problémák, melyeket egy tíz pontból álló tervvel meg lehet oldani. Kiemeli, hogy az evangéliumi „megagyülekezetek” pásztorai - Rick Warren és T. D. Jakes - óriási befolyással rendelkeznek ebben. Ezek a gyülekezetek ugyanis olyan szociális és egyéb, társadalmat érintő feladatokra is nagy hangsúlyt fektetnek, mint a szegénység, a környezetvédelem, az AIDS elleni küzdelem vagy a darfuri tömegmészárlások megakadályozása, melyekben akár a Demokrata Párttal is képesek együttműködni. 2006 decemberében Obama Sam Brownback republikánus szenátorral együtt részt vett a kaliforniai, Rick Warren lelkész által szervezett „Az AIDS és az egyház globális csúcstalálkozó” elnevezésű rendezvényen.
Azt, hogy Barack Obama valóban képes lesz-e elnyerni a demokraták többségének a támogatását az elnökjelöltséghez, az ősszel kezdődő előválasztások döntik el. Feltűnése azonban mind politikai, mind vallási szempontból egy új irányzat megerősödését jelzi.