Bagyarik Cecília
Tévéterror
Mágia, horror, szex és teleregény gyerekeknek
Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) napokban megjelent
célvizsgálata kimondja, hogy a TV2 és az RTL Klub által sugárzott mesék
félelemkeltő és erőszakos jeleneteket tartalmaznak, és nincs megfelelő
mondanivalójuk. A kereskedelmi televíziók azonban nem aggódnak, hiszen számukra
a magas nézettség és ezáltal a még több reklámbevétel a legfontosabb. De mi van
a szülők felelősségével, akik sok esetben nemcsak a gyilkos rajzfilmeket, hanem
a pornót is együtt nézik kiskorú gyermekeikkel?
A rajzfilmfigura álarca először megreped, majd szúrós fogú, vicsorgó
szellemmé (digimonná) alakul. A két kisgyerek és a két jó digimon nagyon megijed
(hatalmasra nyílik a szájuk, kitágul a pupillájuk, izzadságcseppek jelennek meg
rajtuk). Ekkor még hat álarcos figura válik szellemmé, és a levegőben lebegve
üldözik a gyerekeket és digimonjaikat. A templomból kirontva a gyerekek egy
csapat embert látnak a temetőben, akik szintén vicsorgó, hörgő szellemé
változnak, és elkezdik üldözni a halálra rémült gyerekeket.
Íme egy részlet a gyerekeknek szánt és számukra vetített meséből. Akik a
kereskedelmi televíziók rajzfilmjeit nézik, azok rendszeresen találkozhatnak
fizikai erőszakkal, félelemkeltő magatartással, a halálfélelem bemutatásával. De
gyakran láthatnak szétguruló testrészeket, agyvelőt és csontvázakat is.
Megismerhetik, hogy hogyan lehet a valóságba „belenyúlni”, hogyan készít a
„genetikai rekombináló” emberekből más lényeket, hogyan kell az amuletteket és
más varázsláshoz használt segédeszközöket alkalmazni. Az ORTT felmérése szerint
a rajzfilmek felénél ijesztő fény- és hangeffektusok kísérik az amúgy sem túl
barátságos történeteket. A ORTT által vizsgált rajzfilmek ötöde az „anime”
műfajába tartozik (Pokémon, Digimon stb.). Az elmesélt történetek a japán
teremtésmítoszokból és mondavilágból táplálkoznak, és igen gyakran tartalmaznak
ősi szimbólumokat is. Népszerűségüknek talán az lehet az egyik oka, hogy
egzotikumot jelentenek a nyugati kultúrában élők számára.
De ne gondoljuk, hogy az angolszász termékek messze alulmaradnak a hajmeresztés
terén. Lássunk erre is egy példát: „A doki segédei kőkemény sajttortával és
halálfejes süteménnyel várják a Télapót. Télapó a kéményen keresztül behuppan a
szobába, de a nagymama kőkemény sajttortája alaposan fejbe vágja, így eszméletét
veszti. A doki eközben Debbie fejéből kioperálja az agyát, és egy csészébe
dobja. A doki segédei szólnak a mesternek, hogy meg kellene operálni a Mikulást,
aki így válaszol: »Ez kedves. Úgy ünnepeljük a karácsonyt, hogy megöljük a
Mikulást?« A doki egy cipzárt húz el a Mikulás fején, kiveszi az agyát, és abba
a csészébe teszi, amelyikbe a bankrabló Debbie fejének a tartalmát tette.”
„Ha nem megfelelő műsort néznek a gyermekek, az garantálja a félelmet,
szorongást. A gyors, pattogó képsorok nem hagynak időt az események
feldolgozására. Érdemes megnézni, hogy az ilyen filmet néző gyerekek ugrálnak,
visítanak, és ha többen vannak, egymásnak is esnek, mert ilyen módon próbálják
levezetni a bennük felgyülemlett feszültséget” - fogalmazott Nagy Attila
pszichológus-olvasáskutató a Heteknek. Ideális esetben a szülő mondja el a
mesét, ekkor van lehetőség a közbekérdezésre is, és a gyerek „lelke” is munkában
van, mert ekkor a szavakból a gyermeknek kell egy belső képet kialakítania. A jó
mese segít a gyermeknek eligazodni a világban, segíti őt érzelmeinek, akár a
félelmeknek a feldolgozásában is.
Hazánkban a kereskedelmi csatornák megjelenésével kezdődött a közönségnövelő
technikákra épülő médiaharc. A gyermekműsorok is „csak” szórakoztatni akarnak,
ezért igen fontos szempont a kiválasztásuknál a könnyű feldolgozhatóság, a
látványelemek és a gyors effektek. Megfigyelhető, hogy a gyerekek ingerküszöbe -
akárcsak a felnőtteké - egyre nő, így például az egyre durvább és durvább
történéseket keresik. Vajda Zsuzsa pszichológus - aki Kósa Évával együtt jegyzi
a Szemben a képernyővel című könyvet - lapunknak elmondta, hogy az agresszív,
durva jelenetek iránti igény egy fokozatos szoktatás eredménye. Ehhez járul még
az élettani hatás, ugyanis az ilyen műsorok megemelik az izgalmi szintet, így
különféle hormonok szabadulnak fel a szervezetben.
Az ORTT-nek igen fontos kifogása a rajzfilmekkel kapcsolatban, hogy nincsen
mondanivalójuk. Pedig hazánkban is számtalan példát láttunk már arra, hogy egy
rajzfilm annak ellenére érdekes lehet, hogy pedagógiai céljai is vannak. A
Vízipók csodapók című filmet például dr. Kertész György biológus, az ELTE
tanszékvezetője írta. Kósa Éva pszichológus elmondása szerint a jó rajzfilmek a
mára hatalmas iparrá és üzletté vált rajzfilmgyártás, a klisék alapján
sokszorosított silány epizódok miatt tűntek el. Az igazsághoz azonban sajnos
hozzátartozik, hogy ha van választási lehetőség - mondjuk a közszolgálati tévék
jóvoltából -, a nézők a távkapcsoló segítségével a kereskedelmi adók kínálata
mellett szavaznak.
Ha egy gyermek sokat néz tévét, nemcsak azt kell figyelni, hogy milyen ártalmak
érik eközben, hanem azt is, hogy mi az, amit nem csinál ehelyett. Például nem
mozog, nem olvas, nem beszélget. A képernyőhöz szoktatás már csecsemőkorban
elkezdődik. Egy amerikai felmérés szerint 8-9 hónapos gyermekeiket a szülők már
napi egy órát bízzák rá az „elektromos dadusra”. Hazai felmérések pedig azt
mutatják (AGB Hungária), hogy a 4-12 éves korosztály 2006 decemberében naponta
közel 4 órát tévézett. Ugyanakkor meglepő, hogy a gyerekek által leginkább
nézett műsorok az esti órákban vannak. Sok családban az esti közös tévézés vált
az együttlét egyetlen formájává, ezért nem is meglepő, hogy a gyerekek ennyire
ragaszkodnak ehhez a tevékenységhez. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a család
minden tagjának külön tévét vesznek, ezáltal a családon belül még ez a típusú
közösség is megszűnik. Pedagógusok beszámolója szerint a gyerekek egészen extrém
dolgokra is képesek, ha saját tévéjük van: hajnalban is felkelnek, hogy
megnézzenek egy-egy őket érdeklő műsort.
A kicsik igen kedvelik például a Barátok közt című teleregényt. De általában
jellemző, hogy nagyon sok kiskorú kedveli a sorozatokat és a kibeszélőműsorokat
is. Ez utóbbinak Varga Zsuzsa szerint az az oka, hogy úgy érzik, a show-k által
bepillantást nyerhetnek a felnőttek világába.
Érdekes módon a szakemberek véleménye megosztott a szülők felelősségének
kérdésében. Általában azt tartják, hogy az igazán okos szülő megtanítja dönteni
a gyermekét. Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke
azonban rossz beidegződésnek tartja a felelősség szülőkre hárítását. A korábban
a divatszakmában dolgozó elnök hasonlata szerint Párizsban azért nem látni
rosszul öltözött embert, mert nem lehet ízléstelen ruhákat kapni, így nálunk is
az segítene, ha sokkal erősebb lenne a központi szabályozás, és nem lehetne
„rossz” mesét nézni.
Az ORTT a vizsgálatok eredményeként néhány rajzfilmet a „tizenkét éven aluliak
számára csak nagykorú felügyelettel ajánlott” kategóriába sorolt. A testületnek
egyébként nincs sok eszköz a kezében, hiszen az esetenként kiszabott 20-30 ezer
forintos büntetések érthető okokból nem rettentették el a csatornákat. Semmi sem
garantálja tehát, hogy a jövőben kevesebb lesz a szexjelenet, a mágia és az
erőszak a gyerekek által is nézett műsorsávokban.
|