Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Új gázárháború

„Minszk és Moszkva tárgyalásai rosszul haladnak. Mindkét fél fenyegetőzik: a Gazprom leállíthatja Fehéroroszország gázellátását, Minszk viszont tranzit-szolgáltatásait függesztheti fel.” Az orosz média év végi jóslatai valóra váltak.

Az orosz-fehérorosz vita a Szovjetunió széthullásáig vezethető vissza, amikor a két ország különböző gazdasági modellt választott. Oroszország a szabad kapitalista piac mellett döntött, míg Fehéroroszország többé-kevésbé a szovjet gazdasági rendszert tartja fenn. A helyzetet bonyolítja, hogy a két ország már tíz éve próbálkozik egy szövetségi állam létrehozásával.
Abban a reményben, hogy legalább egy szláv köztársaságot maga mellett tarthat - amely nép nyelvében és vallásában is a legközelebb van az oroszhoz -, az Orosz Föderáció kész volt olcsó nyersanyagokkal fizetni. 2006 végéig Minszk 47 dollárt fizetett ezer köbméter gázért, ami a világpiaci ár negyede. A Gazprom azonban arra a következtetésre jutott, ideje beszüntetni Fehéroroszország dotálását: az olcsó energiahordozóért cserébe olcsón fel kívánta vásárolni a fehérorosz vezetékrendszert. Minszkben viszont azt állítják, a gáz alacsony árát a szoros szövetségi kapcsolat indokolja. Lukasenko, fehérorosz elnök szerint „a Beltransgas a Gazprom leggazdaságosabb tranzitpartnere, egy ilyen vállalatot nyomott áron nem kívánunk értékesíteni.” A Beltranszgaz értékét független elemzők 4 milliárd dollárra teszik, Lukasenko 10 milliárdot kér érte.
A vétel meghiúsulása után a Gazprom piaci gázárat kívánt érvényesíteni fehérorosz partnerével szemben, majd később 110 dolláros árat szabtak meg. Két perccel az újév beköszönte előtt a fehéroroszok elfogadták az orosz fél által megszabott végső árat - 100 dollárt ezer köbméterenként.
A konfliktusból a kőolajüzlet sem maradt ki. Az elmúlt év végéig a kőolajexport vámmentesen érkezett Fehéroroszországba, aminek egy részét tovább exportálták. A szocialista tábor széthullásáig a fenti gyakorlatot követte több európai ország is, köztük Kádár János Magyarországa. Becslések szerint a reexport Lukasenkónak évi 4 milliárd dollár hasznot hozott, és további bevételt jelentett az orosz nyersolajból előállított és a harmadik országban értékesített kőolajtermékekre kivetett exportvám. Moszkva ezúttal nem hagyta szó nélkül ezt a tevékenységet, a bevételekből 85 százalékot követelt magának. A fehéroroszok természetesen elutasították az ilyen mértékű megosztást. Bár Vlagyimir Putyin elkerülendőnek nevezte a konfrontálódást a fehéroroszokkal, az orosz fél hangnemet váltott. Az orosz kormány január 1-jei hatállyal felmondta az 1995-ös szerződést, és a továbbiakban a fehérorosz olajexportot is a többi országra érvényes vám-szabályoknak vetette alá. Az új tarifák szerint a nyersolajat tonnánként 180, a világos kőolajtermékeket 134, a sötét kőolajtermékeket 72 dollár exportvám terheli.
A fehérorosz válasz a gázvitához hasonlóan alakult, a nyersolaj tranzitdíját 45 dollárra emelték, valamint 2007 első negyedévében minden, korábban ingyenesen nyújtott szolgáltatásnak világpiaci árat szabnak.


Fotó: AP

Az orosz fél tárgyalási alapnak kizárólag a tranzitszolgáltatások sérthetetlenségét hajlandó elfogadni. A kőolajszállítások valószínűleg rövid időn belül helyreállnak, a szövetségi államnak azonban - úgy tűnik - befellegzett. A gáz- és olajárak emelkedése mögött valószínűleg az húzódik meg, hogy Lukasenko nem hajlandó beengedni piacára az orosz nagytőkét. Ténylegesen egyesülni egyelőre Lukasenko azért sem szándékozik, mert amíg Putyin hatalmon van, könnyen elveszítheti hatalmát saját országa felett.
Ugyanakkor az orosz politikai elit is tart Lukasenkótól. Alig egy évvel az orosz elnökválasztások előtt gőzerővel keresik Vlagyimir Putyin utódját, és egyelőre nem világos, ki mellett teszi le voksát a politikai és gazdasági elit. Lukasenko vaskezű irányítása és félszovjet gazdasági rendszere nem csak hazájában, hanem Oroszországban is nagy népszerűségnek örvend, aminek következtében nagy eséllyel indulhatna egy orosz-fehérorosz szövetségi állam elnöki posztjáért. De milyen jövője lehet a jelenlegi orosz gazdasági és politikai elit nagyobb részének Lukasenko irányítása mellett? Valószínűleg börtön és száműzetés. Tartanak az egyesüléstől a fehérorosz üzletemberek is, mert valószínűleg nem állnák ki az orosz oligarchák nyomását. A gazdasági viták mellett tehát ilyen politikai játszmák is meghúzódnak a gázárháború mögött.