Németh Csillag
Jenkik, haza
Demokrata vétó az iraki csapaterősítésekhez

Hamar szertefoszlottak az együttműködés esélyei az új összetételű amerikai kongresszusban, miután Bush elnök új iraki politikájának egyes részletei napvilágra kerültek. Bár a stratégia nyilvánosságra hozatalára lapzártánk után kerül sor, az eddigi információk szerint az elnök az Irakban állomásozó amerikai haderő létszámát akarja növelni, valamint teljesítendő feladatokat kíván meghatározni az iraki kormánynak.

Nancy Pelosi

A Képviselőház új elnöke és a szenátus demokrata frakciójának vezetője egyértelműen kijelentették, hogy az Irakból történő minél gyorsabb kivonulást szorgalmazzák, és nem fogják a körülményeket megteremteni az iraki hadművelet megerősítéséhez. A Baker-Hamilton jelentésre (Hátraarc. Hetek, 2006. december 15.) adott válaszként az amerikai elnök új tervet dolgozott ki az iraki helyzet rendezésére, melynek célja a felekezeti erőszak visszaszorítása, valamint az ország politikai és gazdasági stabilizálása.
A sajtóban megjelent előzetes információk szerint az új stratégia részeként Bush növelné az amerikai csapatok létszámát Irakban, ami azt jelentené, hogy további húszezer katonát vezényelhetnek Bagdadba. A tervben szerepel ezen túl a szunniták és a Baath párttagok nagyobb részvételének szorgalmazása a politikai folyamatokban, valamint az ország olajbevételének igazságosabb elosztása. A követelmények tartalmaznák például a tartományi választások időpontjának kitűzését. Az Egyesült Államok egy menetrendben rögzítené Irak számára a teljesítések időzítését. A terv ugyanakkor nem tér ki részletekre arra vonatkozóan, hogy az elvárások nem teljesítése esetén milyen szankciókat léptetnének érvénybe.
Annak ellenére, hogy a konkrét terv közzétételére magyar idő szerint csütörtök hajnalban kerül sor, máris heves viták bontakoztak ki az új stratégia körül. Bush ugyan szabad mozgástérrel rendelkezik a kül- és védelmi politikában, a több mint tizenkét éves republikánus uralmat felváltó demokrata többségű kongresszustól azonban nem tudja függetleníteni magát. A helyzetet árnyalja, hogy a demokraták a Képviselőházban kényelmes többségben vannak, a szenátusban azonban mindössze egy szavazatnyi előnnyel rendelkeznek. Bush törekvései ugyanakkor a republikánus párton belül sem örvendenek nagy népszerűségnek. Több republikánus - köztük az elnök apja - a demokratákhoz hasonlóan a csapatkivonásban látja a megoldást.
A kongresszus különböző bizottságaiban mindenesetre vizsgálatok és meghallgatások várhatók az iraki háborút illetően. Nancy Pelosi, aki történelmet írt azzal, hogy ő lett a demokrata párt színeiben a Képviselőház első női elnöke, hangsúlyozta, hogy a novemberi választásokon az amerikai nép kifejezte álláspontját az iraki háborúval kapcsolatosan, és pártja ehhez kívánja tartani magát. Pelosi és Harry Reid, a szenátus demokrata frakciójának vezetője az Irakból történő szakaszos visszavonulást szorgalmazzák az elkövetkezendő négy-hat hónapban. A házelnök már azt is jelezte, hogy megvonhatják a támogatást a Pentagontól is, amennyiben Bush elnök a hadműveletek fokozása mellett dönt. A Pentagon ugyanis bejelentette, hogy további 100 milliárd dollárra lenne szüksége szeptemberig az iraki és afganisztáni hadműveletek finanszírozására. Pelosi azonban leszögezte, hogy nem akarják magukra hagyni az Irakban harcoló amerikai csapatokat, céljuk csupán az, hogy elkülönítsék a jelenlegi biztonsági intézkedésekhez szükséges pénzt a hadműveletek fokozására szolgáló összegektől.
Republikánus oldalról azonban azt kifogásolták, hogy a demokrata vezetők már akkor kritikájuknak adnak hangot az új stratégiával kapcsolatban, amikor az még nyilvánosságra sem került. Lindsey Graham republikánus szenátor pedig úgy vélekedett, hogy a Pelosi-Reid elképzelésnek katasztrofális következményei lehetnek, abban azonban egyetértett, hogy a megnövelt amerikai haderő mellett szükség van valamiféle politikai megoldásra is Irakban.
Egy huszonnyolc „másként gondolkodó” republikánus képviselőből álló csoport a Fehér Házhoz intézett levelében az amerikai haderő létszámának növelése helyett azt javasolta, hogy az elnök azt a huszonegy jól felszerelt és kiképzett iraki haderőt mozgósítsa Bagdadba, melyek jelenleg békés tartományokban állomásoznak. A levél írói megjegyzik, hogy a tizennyolc iraki tartomány közül nyolcban kevesebb mint egy támadás történik naponta, így az iraki haderőt jobban ki lehetne használni más helyeken.
Mindezekből úgy tűnik, mégsem lesz könnyű megvalósítani az együttműködésnek azt az „új korszakát” a kongresszuson belül, melyet a nyitónapon ígértek a képviselők az amerikai nép számára.