Széchey Noémi
Jó, jobb, legjobb
2007: a döntés éve Franciaországban

Célegyenesbe fordult az áprilisi francia elnökválasztási kampány, az eddig egyedüli jobboldali jelöltként kiálló Nicolas Sarkozy esélyeit azonban jelentősen rontja az, hogy Jean Marie Le Pen akár húsz százalékot is elvihet a szavazótáborából, és még az sem kizárt, hogy a jelenlegi elnök, Jacques Chirac meggondolja magát, és mégis elindul a választáson. Sarkozy egyetlen vigasza lehet, hogy a baloldali elnökjelölt, Ségolčne Royal Kínába tett látogatása során újabb látványos bakikkal gyarapította diplomáciai tapasztalatait.

Hivatalosan is a jelenlegi belügyminiszter, Nicolas Sarkozy a jobboldali kormánypárt egyetlen elnökjelöltje, mivel a regisztráció december 31-ei határidejéig csak az ő jelölése érkezett be a jobboldali kormánypárt, az UMP központjába. A párttagok a hét végéig adhatják le szavazataikat, az eredményt pedig a vasárnapi pártgyűlés során jelentik majd be.
Amennyiben Sarkozy megkapja pártja támogatását, a politikus várhatóan le fog mondani belügyminiszteri tisztségéről. A lemondás nem feltétele a választási hadjáratban való részvételnek, azonban a politikus is, de leginkább saját „politikai családjához” tartozó ellenlábasai - elsősorban a „chiracista” Dominique de Villepin miniszterelnök - úgy vélik, hogy a két feladat teljesítése egymásnak ellentmond. Sarkozy ugyanis a „múlttal való szakítást” hirdette meg kampányában, ezt a vonalat viszont kormánytagként csak komoly ellentmondások árán lehetne végigvinni. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy ha megteszi, ő lesz az első politikus, aki a kampány kedvéért lemond hivatali tisztségéről. Ezt eddig nem tette meg egyetlen hivatalban lévő politikus, köztársasági elnök vagy miniszterelnök sem.
Dominique de Villepin részt fog venni az UMP vasárnapi gyűlésén, de nem szavaz, mivel úgy véli, ezt hivatalban lévő miniszterelnökként nem teheti meg. Legutóbbi nyilatkozata szerint a jobboldalon egyelőre nincs olyan ember, akinek egy személyben esélye lenne a választások megnyerésére. Úgy véli, „teljes összefogásra” van szükség a győzelemhez. A „chiracista” politikus sokáig lebegtette annak lehetőségét, hogy versenybe száll Sarkozyvel az előválasztások során, és mind ez ideig nem is tett egyértelmű nyilatkozatot szándékára vonatkozóan. Egyelőre csak annyit mond, hogy a kormány élén teljesíti feladatait.
Michčle Alliot-Marie védelmi miniszter a szavazás titkosságára hivatkozva nem kíván nyilatkozni arról, kire fog szavazni vasárnap, ami annál is érdekesebb, mint- hogy a miniszter asszony komolyan fontolgatja indulásának lehetőségét. „MAM”-nak a hét végéig kell nyilatkoznia arról, hogy független jelöltként indul-e, vagy sem az áprilisi választásokon.
Ugyanakkor támogatásáról biztosította Sarkozyt Alain Juppé volt miniszterelnök. Juppé korábban Jacques Chirac elnök „választottja” volt, azonban a pártjuk finanszírozási botránya miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt politikus nem indulhat az elnökválasztásokon. Juppé nyilatkozata annál is meglepőbb, minthogy még mindig nem egyértelmű, Chirac indulni kíván-e az elnökválasztásokon. Az elnök újévi beszédében kétértelműen fogalmazott, amikor úgy fejezte ki magát, hogy „aktívan részt kíván venni a kampányban”. De felesége, Bernadette Chirac sem tétlenkedik: a jövő héten jótékonysági esten fogadja az Elysée palotában a svéd és a belga királynőt, valamint az amerikai, az orosz és az egyiptomi elnökfeleségeket. Amennyiben Chirac az indulás mellett dönt, ötödszörre indulna a választásokon, a harmadik mandátumért. Az egyik legutóbbi felmérés szerint azonban a franciák mintegy nyolcvan százaléka nem akarja, hogy Chirac újra induljon.

Ségolčne Royal szocialista jelöltet (kis képünkön) Kínába tett látogatása során nem fogadta sem Hu Jintao kínai elnök, sem Wen Jiabao miniszterelnök, szemben Nicolas Sarkozyvel, akit 2004-es látogatása során személyesen fogadott a kínai elnök. A rendkívüli médiafigyelmet kapott út során (száz újságíró vett részt az úton) Royal Kína nagyságát és jelentőségét méltatta, Franciaország „új határának” nevezve a távol-keleti országot, az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságáról pedig csak olyan általánosságban és virágnyelven beszélt, hogy azzal szinte új értelmezést adott a legalapvetőbb jogok fontosságának.
Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali politikus 1974 óta száll versenybe minden egyes elnökválasztás alkalmával, a felmérések szerint azonban most került a legközelebb politikai céljához. A 2002-es választások során a második körbe bejutó Le Pen úgy véli, idén még jobb eredményt érhet el, mint öt éve, és a második forduló során a szocialista jelölttel kell majd megvívnia, akivel szemben viszont minden esélye megvan a győzelemre.