- Jó napot, egy liter tejet kérek!
- Kérem a vényt!
- Milyen vényt?
- Az orvos receptjét. Ja, maga még nem hallotta? Mostantól csak orvos írhatja
fel a tejet a benne rejlő veszélyek miatt!
- A tej veszélyes? Legfeljebb ha leöntöm vele a zakómat!
- Uraságod viccel, de a helyzet ennél súlyosabb: a nyugati társadalmak
legtöbbjében rengeteg laktózérzékeny ember található. Nekik kész méreg a tej.
- De nem nekem! Kiskorom óta csak azt hallom: a tej egészséges, egy pohár tej,
tiszta fej, a tej élet, erő, egészség, a sör folyékony kenyér, a tej folyékony
tehén…
- …és csupán egy vénybe kerül. Csak egy kis sorban állás az orvosnál. Az
egészsége megér ennyit!
- De én nem vagyok érzékeny a tejre! Csak a hiányára! Egészséges vagyok, és ezt
részben a tejnek is köszönhetem.
- Csak egészségesnek tűnik, uram, de tegye a szívére a kezét: mikor vizsgálták
ki utoljára alaposan?
- A tej nem ártalmas! Kivéve, ha mindennap több litert iszik meg belőle!
- Na ugye! Teszem azt, sötétedés után odafordul az asszonyhoz: menj le tejért az
éjjel-nappaliba, csapjunk egy görbe estét. Aztán vidám hangulatú tejelésbe
torkollik a bukolikus idillnek induló alkalom, és rögvest kész a katasztrófa.
- Itt most fog katasztrófa történni: vér, akarom mondani, tej fog folyni, ha nem
ad nekem szépszóra.
- De értse meg, az emberek egészsége az első! Egyébként van önnek TEJ-száma? És
TAJ-száma? És TÁJ-szólása?
- Na elég ebből! Adsz tejet vagy sem, te himpellér!
- Csak a testemen át vagy egy vénnyel!
(rövid dulakodás, végén a boltos hangja hallatszik)
- És azt tudta, hogy a mértéktelen zsemlefogyasztás is halálos kimenetelű
lehet…?