Akaró Ágnes
Fénysugár a gyerekből
Példa nélküli sikerek a romaoktatásban

Az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója, Csirke Ernő az elmúlt 15 évben egy olyan modern pedagógiai szemléletű gimnáziumot alakított ki Pécsett, ahova a régióban az érettségit adó intézmények közül a legtöbb roma családból származó diák járt és jár. Kiemelkedő tevékenységéért az oktatási és kulturális miniszter Solt Ottilia-díjat adományozott a pedagógusnak.

Fotó: Somorjai László

Tudni kell: a gimnázium jó nevű, részben angol kéttannyelvű intézmény, nem peremiskola. Vajon mit tudhat vezetője jobban, mint más? - merül fel a kérdés a díjátadás kapcsán. „Az iskolai együttélési modell csak akkor működik, ha apropóját, a tanulást nagyon komolyan vesszük, de idetartozik egymás megszólításának és meghallgatásának a képessége is” - vallja Csirke Ernő. Náluk nem cél az elitiskolák amúgy sokszor családi hagyományok miatt kényszerpályára állt gyerekeinek átcsábítása, így tanulóik összetétele nagyon vegyes: a zsenigyanús gyerekek, a nagyon motivált, illetve az említett hátrányos helyzetű gyerekek - akár romák, akár nem - együtt nevelődnek. Kiemelten ügyelnek a negatív megkülönböztetés mindennemű elkerülésére, és bár saját bevallásuk szerint akadnak konfliktusok, ezt a tanulási folyamat nélkülözhetetlen elemeiként értékelik.
„Azt igyekszünk észrevenni, hol szűrődik ki fénysugár a gyerekekből, hogy ebben »megkapaszkodva« újabb szikrák fellobbantásában segédkezzünk. Ha folyton a hibákat javítgatjuk, a végén elveszítjük az embert” - vall módszereiről az igazgató, aki a szakmai alázatot nevezi meg elsődleges követelménynek. Csirke Ernő úgy látja: a hátrányos helyzetű gyerekek nagy részénél az a probléma, hogy szüleiknek sincs fialtatható kapcsolati tőkéje, így legfeljebb saját falujukban van érvényesülési esélyük. Éppen ezért az igazgató úr nem hisz az esélyegyenlőségben, inkább azért harcol, hogy az egyén számára értékelhető és hasznosítható esélyek teremtődjenek.

Csirke Ernő

Az állami programok szerinte mindig magukban hordozzák a „túllihegődés” kérdését, emellett - mivel tapasztalatai szerint ilyenkor „elkezdjük lámpással keresni a hátrányos helyzetűeket és az elég fekete cigányokat” - megkezdődik a tudatban való szegregálásuk, a felcímkézésük is. Ennek pedig az az eredménye, hogy gyakorlatilag negatív színben tűnik fel az a réteg, amelyre a segítő kampány irányul. Pedig az igazgató szerint „fújhatjuk az egészet”, ha nem támasztunk elvárásokat például az egymással való viselkedés kérdésében, nem mutatunk mintát állami, népképviseleti, tömegkommunikációs szinten, és mindenek előtt, ha nem tesszük sikké a humanizmust.
A siker titkát firtató kérdésünkre Csirke Ernő válasza annyi, hogy az nem a módszerben, hanem az attitűdben van. „A kollégáim, akik a mindennapi munkában együtt vannak ezekkel a gyerekekkel, ők azok, akik gyakorlatba ültetik az elveket. Nincs miről beszélni nélkülük. Vállaljuk egymást” - összegezte mondandóját a Solt Ottilia-díjas pedagógus.