Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Szuperállam készül
2007 az egységesítés éve lehet az EU-ban

Idén márciusban ünnepli az Európai Unió a Római Szerződés aláírásának ötvenedik évfordulóját. Az alapítók nem biztos, hogy elégedettek lennének a közösség jelenlegi állapotával: a legújabb bővüléssel Dublintól Athénig ugyan már területileg is egybefüggő az unió, azonban az uniós polgárok kétharmada egy felmérés szerint nem hiszi, hogy Európában jó irányba mennek a dolgok. Míg az emberek szkeptikusak, a politikusok annál ambíciózusabb terveket fogalmaznak meg: 2009-re, a következő európai választás időpontjára - az eddigi népszavazások kudarca ellenére - el akarják fogadtatni az uniós alkotmányt. A 490 milliós Európai Unió önálló nagyhatalommá válna, nemzetek feletti, közvetlenül választott elnökkel, önálló külpolitikával és ütőképes haderővel. A nagy célok között szerepel a kontinens függetlenné tétele a keleti energiaimporttól is, ami a januári immár rendszeres olaj- és földgázválságok fényében érthető törekvés.


Angela Merkel német kancellár, aki most Európát is képviseli Fotók: AP

Az Európai Unió soros elnöki tisztét átvevő Angela Merkel talán már tavasszal új szövetségesre tehet szert, amennyiben Franciaországban a szocialisták női államfőjelöltje, Ségolčne Royal győz az elnökválasztáson. Ők ketten az egységesítés, vagy ahogy emlegetni szokták, a meghatározó világpolitikai szerepre vágyó „europizmus” feltétlen hívei. Ennek nem mindenki örül Európában: Václav Klaus cseh államfő a minap megfogalmazta, hogy az európai egység hívei igen sikeresen adják el magukat az emberi fejlődés egyedüli letéteményeseiként, míg másokra könnyedén ráragasztják a maradiság címkéjét. Pedig a főként a francia-német-tengely által energizált egységesítő törekvések biztosan nem jelentik az egyedüli alternatívát Európa jövője számára.
Az európai modell, a „szociális piacgazdaság” nemcsak hogy nem elég hatékony, de leleplezi, hogy hívei sokkal inkább bíznak egy központi hatalomban, mint az egyének szabadságában. A brit euroszkeptikusok szerint egyre inkább az az EU lényege, hogy a polgároknak annyi joguk van, amennyit a rendszer megenged, ami a francia államfelfogást tükrözi. Erre utal az is, hogy az új alkotmányban Brüsszel elsőbbséget követel magának a különböző tagállamokkal szemben.
A francia és a holland népszavazások kudarca miatti másfél éves szünet után most került ismét napirendre az EU új alapokmánya, amelyet az egykori francia elnök Giscard d’Estaing neve fémjelez. Angela Merkel kancellár a német elnökség programjának főbb pontjait beharangozó beszédében „történelmi hibának” nevezte, ha még a következő, 2009-es európai parlamenti választások előtt nem sikerül megegyezni a tavaly Franciaországban és Hollandiában is népszavazáson elvérzett alkotmányról. Merkel kifejtette, hogy a dokumentumot a német elnökség feléleszti, illetve ismét a figyelem középpontjába helyezi. José Manuel Barroso (kis képünkön), az Európai Bizottság elnöke azonnal támogatásáról biztosította az alkotmány felélesztésére tett kísérleteket. Barroso azt várja, hogy a német elnökség alatt „valódi előrelépést” sikerül elérni ezen a területen.

Alberto Navarro spanyol és Nicolas Schmidt luxemburgi külügyminiszter két konferenciát is szerveznének a következő év elején. Az egyiket azok számára, akik már ratifikálták az új alkotmányt, ez január végéig 18 tagállamot jelent. Februárban pedig azok ülnének össze, akik eddig még nem írták alá az új alkotmányt, köztük Franciaország és Hollandia, ahol leszavazták a dokumentumot. A szervezők egyértelművé tették, hogy az alapszerződés szövegének lényege mindenképp megmaradna.
A német kancellár az EU „izmosítását” ígéri a világpolitika színpadán. Merkel szerint az uniónak egységesen és „erős hangon” kell megszólalnia a nemzetközi krízisek kérdésében, elsősorban az iráni atomválsággal és a közel-keleti helyzettel kapcsolatban.
Az Európai Bizottság továbbra is igyekszik felgyorsítani az unió igazságügyi reformját. Decemberben újabb megbeszélések folytak arról, hogy eltörölnék a tagországok vétójogát. Lengyelország, Nagy-Britannia, Írország és Németország azonban egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy a jogi döntések alapvetően a tagországok szintjén szülessenek, és ne uniós szinten.
Továbbra is függőben lévő kérdés az EU további bővítése. Főként Belgium, Hollandia és Luxemburg képviseli azt a nézetet, hogy alapvető intézményi reformokra van szükség, mielőtt a nyugat-balkáni államoknak komolyan felajánlják a belépést.
Változásokat sürget az unió legakutabb gondja, a burjánzó korrupció is. Ahogy azt az Európai Bizottság volt főkönyvelője, Marta Andreasen kifejtette, az EU évi 120 milliárd eurós költségvetése „gyenge könyvelői felügyeletnek” van alávetve, ezért „ki van téve a tévedés és csalás veszélyének”. A kritikái miatt állásából eltávolított Andreasen szerint 2004-ben 20 milliárd euró sorsa veszett homályba. Az egykori főkönyvelő azt mondja, hogy ilyen súlyos hibák miatt a magánszektorban általában vezetői fejek hullanak a porba. Brüsszelben viszont éppen azt távolították el, aki hangot adott aggodalmainak…
Sokat emlegetett téma az unió demokráciadeficitje. Amint arról az egyik európai parlamenti képviselő beszámolt, előfordul, hogy nyolcvan perc leforgása alatt több száz témában kell szavazniuk az EP-ben. Ez azt jelenti, hogy a senki által nem választott és nem elszámoltatható köztisztviselők diktálják, hogy hogyan voksoljanak a képviselők, mivel képtelenség követni az eseményeket.
Egyelőre kérdés, hogy ezekkel a gondokkal mennyire akar foglalkozni Berlin. Az azonban a határozott német terveknek mindenképpen kedvez, hogy jövőre várhatóan valóságos német tengely alakul ki az unió vezetésében. Az elnökség mellett ugyanis valószínűleg német lesz az Európai Parlament elnöke, és az egyik legnagyobb frakció, az Európai Néppárt vezetője is. Ráadásul Franciaország elnököt választ májusban. A német pártok már intenzíven tárgyalnak mindkét esélyessel: Ségolčne Royal szocialista, illetve Nicolas Sarkozy konzervatív politikussal. Sarkozy olyan európai alapszerződést akar, amely véget vetne az EU rotáló elnökségének, EU-külügyminiszteri posztot hozna létre, és választott elnököt képzel el az Európai Tanács élére. Pedig a nagy központosítás ellen szól, hogy a legújabb felmérések szerint az uniós polgárok 64 százaléka úgy tartja, hogy „a gazdasági prosperitás legjobb garanciája a szabad verseny”. (Az oldalt összeállította Eperjesi Ildikó és Rimaszombati Andrea)