Göndör Ottó
Zenészként óriás, férjként kész csapás volt
James Brown földi pályafutása
A karácsonykor elhunyt háromszoros Grammy-díjas és életműdíjas James Brownt búcsúbeszédében Bush elnök mint a „soul keresztapját”, „zenészek generációinak inspirálóját” méltatta. Brown ellentmondásos személyiségét jól példázza az az eset, amikor elnöki köszönetnyilvánításban részesült azt követően, hogy - történetesen szabadlábon lévén - egyik fellépésével sikerült megakadályoznia egy városi zavargás kitörését Marthin Luther King meggyilkolását követően.
Fotók: APJames Joseph Brown Jr. 1933. május 3-án látta meg a napvilágot a Dél-Karolina állambeli Barnwellben. Miután édesanyja négyéves korában elhagyta őket, édesapja Augustába költöztette családját egy nagybácsihoz, aki történetesen bordélyházat üzemeltetett. Gyermekéveiben édesapjának segített gyapotot szedni a közeli mezőn, majd cipőpucolásból kívánta kiegészíteni szűkös apanázsukat. Később ökölvívással is megpróbálkozott. Tizenhat évesen már három és fél éves büntetését töltötte fegyveres rablásért és egy gépkocsi feltöréséért Toccoában a fiatalkorúak börtönében. Itt ismerkedett meg Bobby Byrddel - akinek a családja befogadta a szabadulását követően -, és beállt Bobby Gospel Starlighters nevű zenekarába. Azonban hamar feladták a Toccoa gyülekezeteiben való gospeléneklést, s inkább egy kemény rhythm and blues együttest alapítottak The Famous Flames néven, amely másfél évtizeden át Brown állandó csapata lett.
A banda 1956-ban jelentette meg első kislemezét, s a Please, Please, Please rögtön R&B-sláger lett. A sikert követően Brown a társait „kísérő együttesi” státusba helyezte.
