Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Szentek és ügynökök
Interjú Várszegi Asztrik főapáttal

A hibát, a bűnt, a múltat be kell vallanunk - mondta a lengyelországi katolikus ügynökbotránnyal kapcsolatban a Heteknek Várszegi Asztrik. A pannonhalmi főapát szerint az, hogy a pápa elfogadta a kompromittálódott varsói érsek lemondását, a magyar egyház számára is üzenet.


Várszegi Asztrik

Milyen hatással lehet a lengyelországi katolikus ügynökbotrány a Magyar Katolikus Egyházra? Hol tart a múltjuk feltárására alakult grémium munkája?
- A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006-ban hozta létre a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítványt. Ez nem tudományos társaság, a mi feladatunk, hogy öszszehangoljuk az elmúlt ötven esztendő egyháztörténetét, az egyházi személyek üldöztetését és kiszolgáltatottságát feltáró kutatók, történészek munkáját a katolikus egyházban. Az említett időszak nagyon nehéz történelmi korszak volt a katolikus egyház számára, és ezért is fontos megismerni, milyen válaszokat adott a kihívásokra. Ebben a múltban nyilván voltak szentek és voltak ügynökök is.
Akkor gyakorlatilag miből áll a munkájuk?
- Már több kuratóriumi ülést tartottunk az elnökletemmel, a közeljövőben is lesz egy. Nyilvánvalóan időszerű a varsói ügy, ezért arról is beszélnünk kell, hogy ami Lengyelországban történik, milyen hatással lehet a magyar helyzetre. A sajtóból látható, hogy Magyarországon ismét az érdeklődés homlokterébe került a téma. Az alapítvány eddig egy konferenciát szervezett, ahol az 1956-os forradalom és a katolikus egyház kapcsolatát vizsgálták az előadók, valamint könyveket jelentetett meg a témában. Tehát a munka kezdetén vagyunk, a föltérképezés elindult, és haladunk folyamatosan, de a tudományos igényű kutatás körültekintést és ezért időt igényel.
A katolikus egyházat ért üldöztetésről már elég sok mindent lehet tudni, olvasni, de ahogy ön is mondja, az önök soraiban meglevő egykori ügynökökről szinte semmit. Nem gondolja, hogy a közvéleményt inkább ez utóbbi érdekli, és hogy túl kellene esni a megtisztuláson?
- A kérdés teljesen jogos és reális. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a katolikus egyház, köztük az ügynökök is, az elnyomó rendszer áldozatai voltak. És vannak, akik távolabbról nézve a történéseket azt mondják, hogy az egyház vezetői kiszolgálták a kommunista diktatúrát. Azt gondolom, és ezt képviselem a kuratóriumban, hogy mindezt differenciáltan kell nézni. Történelmi tény, hogy a katolikus egyház ellenfelei - akiknek a szerepe legalább annyira fontos volt, mint az ügynököké - hatalmas erővel és apparátussal próbáltak szinte az egyház megsemmisítésére törekedni. Amikor azonban be kellett látniuk, hogy itt egy hosszú távú egymás mellett élésre kell berendezkedniük, megpróbálták erkölcsileg térdre kényszeríteni, lehetetlenné tenni az egyházat. Ennek fájdalmas módszere volt az emberi gyengeségek kihasználása.
Mi az emberi gyengeség jelen összefüggésben?
- Ha egy papban észrevették a karriervágyat vagy azt, hogy szereti a pénzt, akkor erről az oldalról, vagy ha nem a hivatásához méltóan élt, akár homo-, akár heteroszexuális vonatkozású bűnei miatt, akkor erről az oldalról zsarolták meg. És egy zsarolt ember általában engedelmeskedik. Mindez nem speciálisan az egyházat, hanem a teljes magyar társadalmat, a civil szférát is érintő módszer volt.
A lengyelországi botránnyal kapcsolatban úgy tűnik, hogy a pápa egyértelműen a felelősség felvállalása mellett állt ki. Egy ilyen főpásztori üzenet ilyenkor nem a világegyházra érvényes üzenet? Nem azt jelenti, hogy ez a pápa magyarokra is vonatkozó útmutatása?
- A pápának egyfajta üzenete van: a hibát, a bűnt, a múltat be kell vallanunk. Ezt követően pedig kiengesztelődésre van szükség, mert „van tovább”. Nálunk azonban az a probléma, hogy addig sem akarunk eljutni, hogy bevalljuk, mi is történt velünk. Pedig a kiengesztelődés első lépése, hogy nevén nevezzük a dolgokat.