Somorjai László, Major Nóra
Virslinek látszó tárgy
A 139 forintos termék titka

Több mint 500 tonna virslit vásároltunk az év fordulóján. Míg az egyik nagy áruházlánc - akciós áron - 1099 forintért, addig a Tesco kilónkénti 139 forintért kínálta a minőségben igen különböző terméket. Talán nem meglepő: az olcsó áru volt a kapósabb, és a Tesco által beszerzett 280 tonna mind elfogyott. De vajon mit tartalmazhat egy olyan produktum, amelyiknek csak a csomagolása is többe kerülhet, mint az eladási ára?

Fotók: S. L.

„Húsérzékenyek” számára kiváló - legyintett a sarki húsbolt eladója a mérhetetlenül olcsó virsli hallatán. „Minden szemetet beleraknak - ott a legkisebb is számít” - mondta egy másik húsipari szakmabeli - s azt is elmagyarázta, hogyan darálják össze a kutternak nevezett mixerben a különböző - ellenőrizhetetlen - alkotóelemeket, élelmiszeripari melléktermékeket. Az egyik sajtóorgánum arról írt, hogy az olcsó húsnak valóban igen híg a leve, azaz: a szóban forgó termék tényleg csak nyomokban tartalmaz húst. A közszolgálati televízió híradójában pedig egyszerűen „adalékanyag-koktélnak” nevezték a terméket, amelynek gyártási címkéjén adalékanyagok és aromák széles skálája található. (A gyártási címke szerint a termék a következő összetevőkből áll: baromfihúspép, ivóvíz, baromfizsiradék, szójafehérje, burgonyakeményítő, nitrites pácsó (só, tartósítószer E250), fűszerkeverék (stabilizátor E450, fűszerek, ízfokozó E621, fűszeraroma, fűszerkivonat, antioxidáns E 300, füstaroma, dextróz).
Ezek után kerestük fel a Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomást, de előítéleteinket az első vizsgálatok nem igazolták.
Tény, hogy az olcsóbb termékben nagyobb mennyiségben vannak jelen a mesterségesen előállított alkotóelemek, ezek azonban inkább minőségi, mint élelmiszerbiztonsági kérdéseket vetnek fel. „Élelmiszerbiztonsági szempontból ezek az anyagok megfelelőek, és a gyártó a saját kémiai laboratóriumában úgy ügyeskedik, hogy a megengedett értékhatáron belül maradjanak” - mondta megkeresésünkre Vermes Ágnes, az intézet főmérnöke, miután közösen megfőztük, majd vertikális metszetében megvizsgáltuk, végül pedig megkóstoltuk a virslit. „Látja, ezek itt a bőrkedarabok” - mutatott a szakember a virsli metszetén látható apró fénylő pontocskákra, majd elmondta: ahhoz, hogy egy virslinek látszó tárgyat joggal nevezhessenek virslinek, legalább hatvan százaléknyi izomeredetű fehérjét kell tartalmaznia.

Vermes Ágnes bevizsgál Fotó: Somorjai L.

Hozzátehetjük: az, hogy a mesterséges anyagokat tartalmazó termék az egészségre veszélytelen, csak rövid távon igaz. Hosszú távon ezek az anyagok - mint például a tartósítószer, a foszfátok - összeadódnak, akkor is, ha egy-egy termékben csak kis mennyiségben vannak jelen, s ekkor már egészségkárosító hatásuk is megmutatkozik.
Különböző trükkök alkalmazása - mint például a színezett fólia - szintén megengedett. A színezett műbél sokkal gusztusosabb megjelenést kölcsönöz mindaddig, amíg a virsliről le nem rántják. A vizsgálatunk tárgyát képező virslivel kapcsolatos egyetlen szakmai kifogás az volt, hogy nem tüntették fel: „szeparált húspépet” is tartalmaz.
A vizsgálat végére egyetlen kérdőjel maradt: hogyan állítható elő mindez 139 forint alatt? Vermes Ágnes szerint sehogyan.
Hardy Mihály, a Tesco kommunikációs igazgatójának magyarázata szerint az olcsóság kulcsa az előre leszerződött, nagy mennyiség. „Mi a nagy forgalom, kis haszon elve alapján működünk - s ebbe karácsonyi beszállítóinkat is sikerült bevonnunk” - felelte kérdésünkre a PR-igazgató.
2006-ban Magyarországon mintegy 10 százalékkal, 9200-ra emelkedett a felszámolás alá került cégek száma. A felmérés szerint ez nemcsak abszolút rekord, de a működő vállalkozások arányában is az eddigi legmagasabb adat. Szakértők szerint mostanra érett be a multinacionális cégek kiskereskedők ellen folytatott „aknamunkája”. A multik terjedésének - úgy tűnik - semmi sem szab határt. Az önkormányzatok tárt karokkal fogadják az újakat, hiszen amellett, hogy fizetnek a területért, jelentős adóbevételeket is biztosítanak. Magyarországon egyelőre nincs semmilyen szabályozás arra vonatkozóan, hogy egy adott település lakosságszámához viszonyítva mekkora legyen az üzletek alapterületének optimális aránya. Emellett a multik árlobbija is mindig erősebbnek bizonyul. Egy-egy termék előállításának vannak bizonyos fix költségei, ezért nem lehet a végtelenségig levinni az árát. Mellesleg, ez nem használ a márkapresztízsnek sem. A kiskereskedőknek továbbá nagyon kevés forráslehetőségük van arra, hogy fejlesszenek, ami további komoly versenyhátrányt jelent a tőkeerős üzletláncokkal szemben.