Vagyim Arisztov
Aranyember a sivatagban
Meghalt Türkménbasi, aki a vírusokat is betiltotta

Szapamurat Nyijazov türkmén elnök szerette, ha úgy szólítják: Türkménbasi - minden türkmének atyja. December végi halála stílszerűen Sztálin születésnapján következett be.

Fotó: AP

A világ negyedik legnagyobb földgázkészletével rendelkező Türkmenisztánban néhány éve egy óriási, napra forgó, színarany Türkménbasi-szobrot állítottak fel. De ez csak egy morzsája az 1985-ben még párttitkárként hatalomra jutott néhai diktátor önimádatának. Az elhunyt elnököt különös szenvedély láncolta a fekete Mercedesekhez és a nagyméretű drágakövekkel ékesített pecsétgyűrűkhöz. A hagyaték az ilyen „haszontalanságok” iránti tudatos gyűjtőszenvedélyét tükrözi, miközben Ashabad - a türkmén főváros - legtöbb kerülete nélkülözi a vezetékes ivóvizet és a csatornázást.
Ami a személyi szabadságot illeti, Szapamurat Nyijazov - úgy tűnik - túltett Sztálinon is. „Azt lehet mondani, meghalt a 21. századi Néró, mert Nyijazov rezsimje nem összehasonlítható Sztálinéval. Sokkal inkább az észak-koreai rendszerhez hasonlít. Türkménbasi egy alkalommal szűk körben azt találta mondani, minden férfinak kötelessége megfordulni egyszer-másszor a munkatáborban. Bármelyikünket letartóztathattak mondvacsinált indokokkal” - mondja Batir Muhamedov türkmén újságíró.
Türkménbasi érvénytelenítette a külföldön szerzett egyetemi diplomákat, elfeledve, hogy az ilyen diplomákkal bíró szakemberek mozdították ki az országot a középkori életvitelből. Maga Nyijazov a szovjet oktatási rendszer révén jutott hatalomra. Betiltotta országában a balettet, az operát, a cirkuszt, még a nemzeti néptáncegyüttest is. Alárendeltjeinek nem lehetett arany fogprotézise, a meglévőket el kellett távolítani. Tilalom alatt volt az autórádió és a szakáll is.
A diktátorok mindig is átlépték a normális emberi gondolkodás határait, és kihívást intéztek Isten mint a fennálló világrend megalkotója ellen. Türkménbasi ez alól sem volt kivétel, törvényen kívülinek minősítette a fertőző betegségeket, köztük a kolerát és HIV-vírust, és betiltotta még az említésüket is.
Türkmenisztán az egyik legmelegebb ország a világon. Ennek ellenére Türkménbasi elrendelte egy jégpalota építését a sivatagban. Nem egy sportolásra alkalmas csarnokot kívánt, hanem egy jégből épült palotát. A másik óhaja egy állatkert volt a Karakum-sivatagban, ahol antarktiszi állatokat kívánt látni.
Aranyszobrát leszámítva Türkménbasit emlékművek ezrei idézik meg, portréi minden türkmén házban és azok homlokzatán is megtalálhatók. Öndicsőítésül saját nevére keresztelte nemcsak a január hónapot, hanem Krasznovodszk várost, egy repülőteret, gyárakat, kolhozokat, sőt még egy meteoritot is. Az elnök saját könyve, a Ruhnama a „nemzet kulturális-erkölcsi kódexének” számít. A Ruhnama Türkmenisztánban az irodalom alapja, külön tantárgy az iskolákban és az egyetemeken. Maga Nyijazov így nyilatkozott irományáról: „Arra kértem Allahot, hogy aki naponta háromszor olvassa ezt a könyvet, jusson a Paradicsomba.” Meg volt győződve róla, könyvének olvasása közelebb visz Istenhez.
A mindennapi életben Türkménbasi minden türkmén állampolgárnak ingyen adta a gázt, villanyt, vizet és sót. Ez volt a fizetség az imádásért, amit alattvalóitól elvárt.
1987-ben Türkménbasit fia, Murat egy lányunokával örvendeztette meg. Szapamurat nagyon kedvelte Júliát, egész addig, amíg a nyiladozó értelmű kislány meg nem kérdezte: „Miért van az, nagyapa, hogy mindenhol a te portréidat és emlékműveidet látjuk?” Türkménbasit olyannyira kihozta e kérdés a sodrából, hogy soha többé nem kívánta látni unokáját.
Szapamurat Nyijazov, Türkmenisztán örökös elnöke magán viselte a legtöbb zsarnoki ismertetőjegyet: személyének isteni felmagasztalást követelt, kétségbevonhatatlan személyi kultuszt épített maga köré, és mindenható isteni erőt tulajdonított magának. De az egekben lakozó nevetett Nyijazovon, mint minden más diktátoron. Türkménbasi, akinek az egészségét a legjobb orvosok és korlátlan állami pénzek vigyázták, váratlanul és nem éppen vénségben hunyt el. Hatvanhat éves korában - hivatalosan - szívelégtelenség okozta halálát, bár egyes vélemények szerint a szívelégtelenséget némelyek elősegítették.
Viták dúlnak arról, mi történik Nyijazov után Türkmenisztánban. Az események a diktatórikus rendszerekben megismert logikát fogják követni. Mivel diktatúrában ismeretlen az államfő leváltása, nagy a kockázata az államforma megváltozásának, a hatalmi harcok kiéleződésének, esetleg egy polgárháborúnak vagy általános káosz kialakulásának. Ezt várják az elemzők, és ez majdhogynem törvényszerű öröksége a diktatúrának egy olyan országban, ahol gyakorlatilag ismeretlen a politikai szabadságjogok fogalma. Hiszen egy diktátor halála után sokan féltik ugyan az ingyen sót és vizet, de még többen félnek a szabad választás felelősségétől.