Hetek-összeállítás
Izrael a szakadék szélén

„Izrael ma olyan, mint egy busz, amely a szakadék felé száguld. A vezető pedig elaludt és magatehetetlen” - írta Benjamin Netanjahu volt izraeli miniszterelnök, a jobboldali Likud Párt elnöke a Jerusalem Postban angol fordításban megjelent újévi elemzésében. Netanjahu szerint még van esély a katasztrófa - vagyis egy iráni nukleáris támadás - elkerülésére, de a szakadék felé közeledve a fékezés is egyre veszélyesebbé válik.

James Baker és Lee Hamilton

„Vegyük csak számba a közelmúlt eseményeit, amelyek mindegyikénél megfigyelhető egy közös jellemző: a gyengekezű vezetés. A Hez-bollah és a Hamasz gyors ütemben fegyverkezik, hála az izraeli kormány velük szembeni tétlenségének. A tűzszünet bejelentése óta több tucatnyi Kasszám- rakéta csapódott be Izrael területére a Negev-sivatag nyugati részén. A kormány ezekre még csak nem is válaszol” - írja bírálatában a tavaly tavaszi választásokon Ehud Olmerttel szemben súlyos vereséget szenvedett, de azóta népszerűségét részben visszanyerő Netanjahu, aki emlékeztet arra, hogy Izrael 2007-ben kevesebb megértésre számíthat tengerentúli szövetségesétől.
„A napokban az Egyesült Államok védelmi minisztere kijelentette: nem tudja kizárni annak lehetőségét, hogy Irán atomcsapást fog mérni Izraelre. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az Egyesült Államok csak a legvégső esetben szállna szembe Iránnal. Szavai kétséget ébresztenek azzal kapcsolatosan, hogy Amerika megálljt parancsol-e majd Teherán nukleáris törekvéseinek. Szavait nem szabad félvállról vennünk. A Baker-Hamilton-jelentés arra tesz javaslatot, hogy az Egyesült Államok kezdeményezzen tárgyalásokat Iránnal és Szíriával az iraki válság megoldására. Bár a jelentés nem tükrözi a Bush-kormányzat Iránnal kapcsolatos politikáját, mindenképpen gyökeres változást kezdeményez az amerikai politikában: az izoláció helyett a tárgyalást javasolja. A Baker-Hamilton-jelentés azt is állítja, hogy az izraeli-palesztin konfliktus megoldása előfeltétele annak, hogy a Közel-Kelet egyéb válságpontjain is stabilizálni lehessen a helyzetet. Ha tehát Izrael további engedményeket tenne és visszaadna újabb területeket, az iráni és iraki problémák is megoldódnának…”
Netanjahu szerint ellenben, ha az iráni problémát sikerülne megoldani, könnyebb lenne a palesztinkérdés megoldása is, mivel „gyengeségre mindig az ellenség nyomásgyakorlása a válasz. Olmert kormányának gyengesége csak sietteti Izrael gyengülését mind a Közel-Keleten, mind a nemzetközi politikában. Ha már az izraeli kormány is elfogadhatónak tartja azt, hogy izraeli városokra Kasszám-rakétákat lőjenek ki, mennyivel inkább így fogja ezt látni a világ? Ha az izraeli kormány nem tiltakozik elég hangosan, amikor Iránban Izrael megsemmisítéséről nyilatkoznak, akkor miért gondoljuk, hogy a világ tenni fog valamit Iránnal kapcsolatban?”
A volt kormányfő úgy véli, hogy a Baker-Hamilton-jelentés reálisan írta le az uralkodó közhangulatot: „Az izraeli politikai vezetés többsége belefáradt már abba, hogy az ország folyamatos háborús helyzetben áll. Tavaly egy amerikai felszólalásában Ehud Olmert is azt mondta: »Belefáradtunk már a háborúzásba. Belefáradtunk abba, hogy mi vagyunk a hősök, hogy győzünk, hogy elverjük az ellenségeinket.« Izrael fennmaradásának előfeltétele az, hogy erőt tudjon felmutatni. Aki ellenséges közegben él, annak meg kell tanulnia erősnek lenni. Izraelnek a lehető leggyorsabban erőt kell gyűjtenie. Időközben pedig sürgősen meg kell szüntetni a biztonsági és politikai válsághelyzetet, és meg kell állítani Iránt” - vonta le a következtetést elemzésében Benjamin Netanjahu.