Hetek XI. évfolyam, 1. szám, 2007. január 05.

Tisztelt Szerkesztőség!
Rendszeresen olvasom a Hetek újságot. Az „Epidurálni vagy nekidurálni?” című írással kapcsolatban lenne néhány észrevételem. 1992 óta vagyok aneszteziológus orvos, és 4 éve végzek rendszeresen epidurális érzéstelenítést (rövidítve EDA-t) szülő nőkön. Az újságban megjelent cikk sok helyen orvosi és tudományos szempontból megkérdőjelezhető, és összességében negatív színben tünteti fel ezt a fájdalomcsillapítási módszert. Véleményem szerint az EDA Isten ajándéka, és természetesen nemcsak szülés esetén, hanem műtétek alkalmával is nagyon jó eredménnyel használható.

Abban a kórházban, ahol én dolgozom, nagyon nagy figyelmet fordítanak arra, hogy az anyatejes táplálás a lehető legjobban és legtermészetesebben menjen, és eddig még nem tapasztaltam azt, hogy a szülész-nőgyógyász kollegák összefüggésbe hozták volna a szoptatási problémákat az EDA-val. Már született egy felmérés arra vonatkozóan, hogy az EDA hogyan befolyásolja az anyatejes táplálást hosszú távon, de ez a tanulmány azért nem objektív - és ezt a kutatást végző orvosok is elismerték -, mert nem vette figyelembe az anyatejes táplálást befolyásoló egyéb tényezőket. Az EDA legfeljebb az első 24 órában befolyásolja a szoptatást. Két sikeres szoptatás volt az első 24 órában a nők 69,6 százalékánál EDA után, míg két sikeres szoptatás volt az első 24 órában a nők 81,0 százalékánál EDA nélkül.
Az EDA a törzs alsó felének és a lábaknak nem az átmeneti „érzéskiesésével”, hanem az átmeneti érzéscsökkenésével jár. Pont az a cél, hogy a törzs alsó felében érzéscsökkenés legyen (ez a fájdalomcsillapítás lényege). A lábakban kialakuló átmeneti érzéscsökkenés tapasztalatom szerint egy szülő nő számára sem okozott még problémát. A legtöbb nő felülni és sétálni is tud az EDA mellett. A felülés, séta és mozgás segíti a szülést. A szakirodalomban elterjedt a „sétáló epidurál” (walking epidural) kifejezés.
A módszer következtében nem áll be drámai vérnyomáscsökkenés, de a szülés valóban elnyúlhat. Annyi azonban bizonyos, hogy az EDA fájdalomcsillapító hatása lehetővé teszi azt, hogy a szülő nő valamelyest kipihenje magát, esetleg aludjon egyet, és erőt gyűjtsön a kitolási szakhoz. Manapság egyre ritkábban használnak „fogót” a szülés befejezéséhez (az USA-ban egyáltalán nincs már „fogós szülésbefejezés”). E helyett vákuumextrakciót alkalmaznak ha szükséges, de a leggyakoribb az, hogy meg sem várják azt, hogy ilyen helyzet kialakuljon, hanem egyből császármetszés következik. Azt írják, hogy az ilyen szereknek a születendő gyermekre gyakorolt hatása egyáltalán nem is volt vizsgálva. A helyzet itt is az, hogy komoly vizsgálatok előznek meg minden ilyen alkalmazást.
Szakképzett aneszteziológus orvos az EDA-t jó eredménnyel végezheti indokolt esetben (pl: hosszan elhúzódó vajúdás, ikerszülés, magas vérnyomás, preeclampsia). A szülő nők 30-35 százalékánál indokolt lehet az EDA. Magyarországon ez a fájdalomcsillapítási módszer nem terjedt még el kellő mértékben. Ennek oka az, hogy nincs elég szakképzett aneszteziológus, és nem teljesen egységesek a szakmai irányelvek.